Csendes csettegő – Citroën C4 teszt

C4 v2.5 A Citroën-fanatikusoknak, azon belül is a C4 modell kedvelőinek bizonyára jól berögzült két évszám. 2004 és 2010. Előbbi a C4 első generációjának debütálása. Bizony, már 11 éve, hogy piacra lépett a franciák kompaktja (használttesztben ötajtósként és Coupéként is írtunk már róla). Hat évvel később megjelent a második generáció, amely idén év elején ráncfelvarrást kapott. Mi történt? Az első generáció hat évig bírta, a második pedig öt év után csak egy faceliftet kapott? Sokan bizonyára már a harmadik generációt várták, de csak egy frissítés, ha úgy tetszik v2.5 érkezett. Fura lenne, ha év végén bejelentenék a vadonatúj modell érkezését, ezért elődjéhez képest várhatóan hosszabb időt húz majd le a második kiadás.


Miben változott? A ráncfelvarrások során nem sok dolog szokott változni. Új színek kívül és belül, új formavilággal felvértezett könnyűfémfelnik, új lámpatestek, LED-es nappali menetfény és hátsó helyzetjelző lámpák. Ezek mindegyikét megkapta az új C4. Mindez azonban apróság. Sokkal lényegesebb, hogy a középső központi kijelzőt 7 colosra cserélték és a körülötte lévő gombokat is áttervezték, mostantól valóban sokkal egyértelműbb és gyorsabb a navigáció. A technika szerelmeseinek pedig külön jó hír, hogy új erőforrások is érkeztek a facelifttel. Tesztautónkban a korábbi e-HDi dízel helyett immár a BlueHDi 120 ketyeg, amely már az Euro 6-os normákat is teljesíti.

Egyike a legjobbaknak. A franciák HDi-je már régóta híres csendes és kulturált járásáról, valamint kedvező fogyasztásáról. Az e-HDi-t idén januárban váltó BlueHDi is megőrizte ezen szokásait. Tesztautónkban az erősebbik, 120 lóerős 1.6 HDi ketyegett, amely 300 Nm-es forgatónyomatékát már 1750 1/perces fordulatszámon leadja. Ezt a valóságban is tudja, szépen elindul és egészen 2500 1/percig érezhető a dinamika, ahonnan már lankad a gyorsulás, ezért érdemes egyel feljebb váltani. Kapható még 150 lóerős 2,0 literes is, a hétköznapokra azonban bőségesen megfelel ez a 120 lovas verzió. A gyár szerint 3,8 liter elég neki vegyes használatban 100 km-re, a valós teszt során azonban ennél lényegesen magasabb, 6,3 l/100 km átlag adódott. Főként városban, némi közúti autózással tűzdelve kaptuk ezt az értéket.

Kényelemből felemás. A francia autókra általában jellemző a kényelem. Az első ülés a C4-ben is puha párnázású, valóban úgy érezzük magunkat benne, mintha otthoni kedvenc fotelünkben ülnénk. A fűtés mellett ráadásul masszázs funkció is van, amivel sokáig úgy voltam és bizonyára sokan úgy vannak, hogy felesleges. Azonban miután kipróbáltam, azt mondtam, hogy időnként jól jön egy kis hátgyúrás, sokat tud frissíteni a vezető közérzetén. Ha több órát autózunk egyhuzamban, akkor ez egy kellemes és hasznos extra lesz számunkra. A hátul ülőknek már kevesebb jutott a kényelemből, nincs olyan fejedelmi kényelem, mint elöl, ezt a kollégák is megerősítették, akik hátul ültek egy utazás során. Pedig nem mentünk sokat, mindössze egy óra volt az út.

Dizájnból nincs hiány. A franciák híresek arról is, hogy adnak a kinézetre, sokszor még túl is csicsázzák a dolgokat. Erre a legjobb példa a DS5 beltere, amely már valóban művészi remekmű. Igaz, az már némileg a kezelhetőség és áttekinthetőség rovására megy, de ez van, ha elkapja a gépszíj a dizájnereket. A C4 jóval visszafogottabb és letisztultabb. A középkonzol jól áttekinthető, az egy sorban elhelyezett gombokkal könnyedén kezelhetjük az infotainment rendszert. Hogy hű maradjon a motor nevéhez, azaz a BlueHDi-hez, a műszerfal a fehértől a sötétkékig többféle kék árnyalatban állítható.

Vannak gyengéi. A kényelmes első ülések mellé kellemesen lágy futómű tartozik. A rossz pesti utakon is komfortosan lehet haladni, nem rázza szét a belső szerveinket. Kanyarban viszont jobb, ha vigyázunk vele. Amíg sima az út, nincs különösebb gond, de ha agyon van foltozva a kanyar vagy egy-két úthibát találunk ott, akkor hipp-hopp a másik sávban találhatjuk magunkat. Ilyenkor szükséges néhány fokot tovább fordítani a kormányon, hogy sávon belül tudjunk maradni. Ezt erősen szokni kell, illetve lehetőleg el kell kerülni, azaz kanyarba nem szabad dinamikusan megérkezni, mert a futómű ezt nem fogja tolerálni. A lágysága hátul már kevésbé jó. Elöl ülve ebből nem sokat érezni, de a hátul ülők erre is panaszkodtak. Egy-egy nagyobb úthibánál elmondásuk szerint erősen lehetett érezni az ütést, nem véletlenül. Ők jóval közelebb ülnek a hátsó tengelyhez, mint az első sorban utazók.

Kinek éri meg? A C4 elsősorban a nyugodt vérmérsékletű, óvatos vezetők autója lesz. Annak ellenére, hogy a 120 lóerős dízel is dinamikusan mozog, ne akarjunk vadulni vele. A kanyarvadászat pedig abszolút nem az ő területe. A ráncfelvarrott modell 5,8 millióról indul, a tesztautó a legmagasabb, Shine felszereltséggel plusz némi extrával 7,72 milliót kóstál, a jelenleg futó akció keretén belül viszont ebből közel fél millió forint kedvezményt kapunk. A kompakt kategória többi szereplőit elnézve ez korrekt ajánlat, ráadásul a benne lévő extrákkal egy nagyon szerethető autót kapnak, akik mellette döntenek.