Csak ne felejtsd el tölteni – Audi A6 55 TFSI e teszt

Egy Q7, amiben alacsonyan ülök. Ez volt az első gondolatom, amikor a zöldrendszámos A6-ba behuppantam. És ez mennyivel jobb érzés, mint a fellegekben ülni! Számomra ismét bebizonyosodott, hogy amíg a hátam és a derekam bírja, inkább a hagyományos, limuzinokban ülök szívesebben, mint a magas SUV-okban. Ám ennek az A6-nak most nem ez a lényege, hanem a konnektoros hibrid hajtáslánc. Viszont erre a környezetbarátabb hajtásláncra egy kicsi e-betűn és a zöld rendszámon kívül igazából semmi nem utal. Az A6 továbbra is megpróbál egyszerre elegáns és sportos limuzin lenni. Az előbbi mindenképp sikerül neki, utóbbit pedig az S line csomag díszbetétjei próbálják tudatosítani. Több-kevesebb sikerrel. Az első lökhárítóban a javarészt kamu légbeömlők méhsejtmintát kaptak, de ettől azért még nem fog az egekbe szökni az adrenalinszint. Ahogy a hátsó kipufogóvégeket mintázó műanyag dísztől sem, de azért egy picit még előre pillantva a mattfekete hűtőrács jól áll az autónak, ahogy a fekete ablakkeretek is. Összességében tehát inkább elegáns utazólimuzin az A6 55 TFSI e. Igen, a számjelzés most már nem maradhat le egyetlen Audiról sem, amivel még mindig barátkozok, de nehezen veszi be a gyomrom, pedig ugye apróság. Beülve is megmarad az elegancia, amihez persze rengeteg fényes fekete felület szükséges a krómkeretek és a fémes hatású műanyagok mellett. Persze a zongoralakk felületek továbbra is pillanatok alatt telítődnek az ujjlenyomatainkkal, illetve a legapróbb porszemektől is olyanná válnak, mint egy szőnyeg, amit egy hónapja nem porszívóztak ki. Megúszni pedig nem lehet a kis zsírfoltokat a kijelzőkön sem, hiszen kevés a fizikai gomb, ami persze nem baj. Az infotainment kezelése a rengeteg funkció ellenére sem túl nehézkes. Ráadásul az érintőképernyőkről azért érkezik némi visszajelzés is megnyomva a kívánt virtuális gombokat. A felső képernyő egyébként 10,1 colos, az alsó pedig 8,6 colos, bár ez csak a klíma kezelésére szolgál. Illetve ez fogadja be az ujjainkkal elvégezhető folyóírást a navigációhoz. Ám jár még egy 12,3 colos kijelző is, méghozzá a digitális műszeregységé, amin a bőr sportkormányon található gombokkal lehet navigálni. Hátul csak a csomagok érezhetik a hibrid akkupakkjának hátrányát, az utasok nem. A lábtér fejedelmi, az ülések ugyanolyan mennyei kényelmet nyújtanak, mint elöl, szóval simán nevezhetném akár sofőrös limuzinnak is az A6-ot, de túl jó vezetni ahhoz, hogy hátra kívánkozzak benne. Az a bizonyos csomagtér pedig… hát 360 liter maradt az 530-ból. Alacsony is, a nyílás is kicsi, szóval ez az autó nem a praktikumról szól. Ráadásul az a táska is elég nagy helyet igényel, amelyben a 14,1 kilowattórás, lítium-ion akkupakk töltéséhez szükséges kábelek tárolhatók. Ez az akkucsomag a gyáriak szerint 53 kilométerre elegendő energiát képes tárolni. Tény, hogy ezt sikerült reprodukálni, egészen pontosan 52,8 kilométert tudtam megtennem úgy, hogy nem kapcsolt be a benzinmotor a hajtásba. Ugyanakkor ehhez mellőztem a légkondit, valamint a fűtést (légkondi nélkül is). Most még nem volt ez akkora nagy áldozat, a késő őszi, kora téli időben egy pulcsi és az ülésfűtés elég volt ahhoz, hogy ne fázzak. De amint bekapcsoljuk a légkondit, legyen akár nyár vagy tél, illetve egynél többen utazunk az autóban, máris csökken a tisztán villanyos hatótáv. Persze lehetőség van arra is, hogy tartalékoljuk a tényleges városi szakaszokra az áramot, hiszen erre ott az üzemmód választás lehetősége. Kilowattórából 18 fogyott 100 kilométeren a kijelző szerint, benzinből pedig 3,5 liter. Teljesen feltöltve. Azonban töltés nélkül simán benyakal minimum 8 litert, ezt már pontosan mérve. De mi is issza a benzint az autó orrában? Egy kétliteres, soros négyhengeres turbómotor, ami önmagában persze vérszegény lenne egy ekkora autóhoz. A villanymotorral megtámogatva viszont 367 lóerő a rendszerteljesítmény. Amelyhez 500 Nm forgatónyomaték társul. Szóval, ha kell, akkor 5,6 másodperc alatt százon van az A6, és a villanymotor képes autópálya tempónál is egyedül hajtani. De akkor aztán gyorsan kifogy az elektronokból és jöhet a 8-9 órás töltés otthoni konnektorról, vagy 7,4 kW-tal oszlopról. Utóbbi 2,5 órát vesz igénybe, ám a lehetőségek ennyiben ki is merülnek, nincs mód gyorsabb töltésre. Amíg van szufla az akksikban, addig végtelenül csendesen és stresszmentesen lehet utazni az A6-tal, aztán persze akkor sem lesz túl zajos, amikor a benzinmotor működni kezd, de a síri csend után azért jól hallani. Az utastérben sem nyikkan meg egyébként semmi. Rendkívül igényes és jól összerakott autó ez, de lemerült aksival a már említett torkosság is előjön. Pedig vezetni nagy élmény. A kormány közvetlen, a rugózás feszes, de nem tolakodóan, az akkupakk miatt pedig alacsonyabbra került a súlypont, szóval ad egy kis ízelítőt a sportosságból, de itt ismét hozzá kell tennem, hogy nem ez az igazi világa. Kiváló az agglomerációból a városba rohangálni és vissza, de ahhoz, hogy kidomborodjanak az előnyei tényleg szigorúan minden nap tölteni kell. Szóval a hosszú, nagyvárosok közötti, országok közötti utakhoz nem feltétlenül ideális választás. Mindezért 29 228 830 forintot kér az Audi, természetesen gazdagon felextrázva, hiszen 6 oldalt töltöttek meg a felszereltségi listával. Egy rövidebb listával viszont 24,9 millió forintért is elvihető.