Csak könnyedén – Opel Corsa teszt

Német mérnöki munka. – Nem szeretem ekézni a reklámokat, de vannak alapos mellényúlások. Még a lódítások beleférnek, vagy a szépítések, marketingről van szó, de a nyitómondatom az új Corsa tévéreklámjának első mondata. Maradjunk annyiban, hogy ez már masszívan félrevezetés, és aki tudja, mi van mögötte, annak jogosan lehet olyan érzése, hogy a németek ezt az egészet szeretnék elrejteni. Pedig az igazság messze nem annyira fájdalmas, sőt, van egy olyan sejtésem, hogy a Corsa így mérföldekkel jobbra sikerült, mint amit a németek összeraktak, és ami akkor állítólag már készen volt, amikor a PSA csoport felvásárolta a márkát.

Sosem tudjuk meg, hogy milyen lett volna a német F Corsa, a francia viszont megnyerő.

Éppen emiatt sem tiszta, miért kell ez a teljesen nyilvánvaló hazugság a bevezetőkampány alatt. A PSA Corsája most olyan, amilyennek egy Opel kisautónak lennie kellett volna már korábban is. Könnyű, egyszerű, otthonos és általánosan szép. Utóbbi nyilván ment volna az Opelnek is, de könnyű autókat nagyon rég nem tudnak gyártani és bármennyire is pici az új Corsa, lendületből sokkal hamarabb érezzük magunkat benne jól, mint bármelyik elődjében. A PSA alapokra állítólag csupán két év alatt húzták föl a Corsát, amivel mondjuk nem vállaltak túl nagy kockázatot. A vélhetően régóta készülő 208-as Peugeot karosszériáját kellett csupán átfaragniuk és rajzolniuk rá egy opeles dizájnt. Ez nagyon is jól sikerült, letisztult, csinos formákkal vetették papírra és egy kis franciás stílust is vittek bele azzal, hogy a tető más színű is lehet. Igen, az Adamnál már volt ilyen, de míg az életstílus-autónak született, addig a Corsa mezei ötajtós kisautónak. Alig hosszabb 4 méternél, alacsonyabb lett elődjénél és arányai is merőben mások.

Csak öt ajtóval készül, de amíg ilyen kis vagány, nem is hiányoljuk a macerásabban használható háromajtós karosszériát.

Napokig elvoltam a csinos kis karosszéria nézegetésével, mire feltűnt egy turpisság; csak a sofőrajtó kilincse kapott a kulcs nélküli nyitás-záráshoz érzékelőt, ha hátul nincs is, a legtöbb ilyen autó azért az első két ajtóra kap belőle. A kinézetét jelentősen meghatározzák a fényszórók, amik alapvetően halogének, de lehetnek ledesek és még az Opel IntelliLUX, kitagargatós technikával dolgozó lámpái is. Ez már csak azért is fontos, mert ez egyik leghasznosabb vezetéstámogató a fény, nem árt, ha látjuk tisztán, mi van előttünk és már ezek az első szintű ledes lámpák is tisztességesen világítanak.
Dizájn tekintetében igazi varázslat, ami odabent ér minket, már amennyiben már láttuk egy Peugeot 208 utasterét testközelből. A francia kisautó extravaganciájának nyoma sincs a Corsában, helyette a más Opel modellekből megszokott és ismert formavilággal és kapcsolókkal találkozunk. Olyan téren ezzel egy kósza probléma sincs, hogy a márkához hűnek tartották meg a modellt. Nem mondanám konzervatívnak, egyszerűen otthonos, kellemes és szép a beltér. A formavilág mellé túl rossz anyagokat sem használtak, ami kéz alá esik, azt nem rossz megérinteni, és itt nagyjából ennyi az elvárás és az, hogy össze legyen rakva, és a Corsa össze van. Legalábbis ez a tesztautó feltűnően csöndes és masszív, egyetlen nyekkenés sem jött a burkolatok felől, ami az egyszerű futómű, a nagy kerekek és a hazai úthálózat koktélját tekintve szinte csoda.

Ergonómiailag is ismerős lesz annak, aki már ült Opelben.

A volán a körülményekhez képest nagy, mögötte az ég felé merednek a bajuszkapcsolók, ezt máig nem tudom, honnan vették, pláne, hogy miért ragaszkodnak hozzá az Opelnél. Helyet foglalni is egész kellemes élmény, az üléspozíció elég baráti, 2,8 centivel ülünk lejjebb, mint a korábbi Corsában, és ez nagyon jól áll neki, már ha nem vagyunk hívei a mai crossover divatnak. Alaposan felszerelhető egy Corsa, tesztautónkba bőrülések jutottak, a sofőr számára elektromos mozgatással és kezdetleges masszírozással is. A műszeregység lehet digitális, monitorból nekünk csak a multimédia jutott, aminek legfontosabb jellemzője, hogy a klímát nem róla kell állítani és képes Apple CarPlay, Android Auto szolgáltatásokra is. A fedélzeti szórakoztató rendszer érdekes pontja a hifi, aminek a hangszínét bármerre állítottam, mindig tompa maradt, és ez a Peugeot 208 Focal hifijére is pontosan igaz, ugyanúgy szól a két autó hangrendszere. A zajkomfort kimondottan jó, nincs jelentős susogás a tükrök felől, vagy a kerekektől, annak ellenére, hogy utóbbiak 17 colos felniket jelentenek. A Corsa könnyű, alig nyom 1,1 tonnát ebben a felszereltségben, ezzel együtt merev, ami remek minőségérzetet eredményez vezetés közben. Jólesően egy tömbként mozog, még a nagyobb kátyúk, fekvőrendőrök sem szólnak nagyot odabent, stresszmentes vele a közlekedés, nem gondolkodunk azon folyton, hogy mi fogja kinyírni a szép nagy felnijeinket és a rajtuk lévő drága abroncsokat. A merevség, a könnyedség és az elektronikus rásegítésű, de közvetlen kormányzás elég jó vezethetőséget eredményez. Szinte repül a Corsa kanyarról kanyarra, dobálhatjuk, nem jön ki a sodrából, se megcsúszás, se billenés, csak éles kanyarvételek, ilyennek kell lennie egy egyszerű kisautónak.

Szinte ordít valami sportosabb motorért, de tudom, itt nem ez a lényeg, csak úgy megkívánja az ember a kormánya mögött.

Amiket kapott, azok sem rosszak, a helyzetet tekintve. A 100 lóerős turbós kivitellel ismerkedtünk első körben, hatfokozatú kézi váltóval és ehhez a súlyhoz a 205 Nm nyomatékával együtt igazán harmonikus szerkezet. A háromhengeres 1,2-es hangja harsány, de a skála jobbik végére tenném, ahol már annyira karakteres, hogy egyenesen szívesen hallgatja az ember a darálását. Ehhez mondjuk az is kell, hogy ne kókadjon, kitartson az ereje, és a PSA 1,2-ese ilyen, 6000 környékéig forgatható és addig lineárisan erősödik is. A kézi váltó elég jól pakolható, feszesen jár a kulisszában és hatfokozatú, országúton 5 liter környékén tartható a fogyasztás. A Corsa csinos és elég jó minőségérzetű kisautóként készült el a PSA szárnyai alatt, az eredménynek pedig őszintén és tisztán örülhetünk.