Bürokrácia-összevetés – itthon és külföldön
Nyugaton könnyebb rendszámot szerezni, mint itthon?
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Hazai okmányirodás, gépjármű-ügyintézési rémtörténete talán mindenkinek van, lássuk azonban most, hogy milyen a helyzet nyugaton.
Német rendszámot kapni gyorsabb és egyszerűbb, mint magyart, hazai használata azonban nemigen engedélyezett
- Vásároltam itt, Magyarországon egy vadonatúj autót azzal a szándékkal, hogy kint német rendszámmal használja a német feleségem. A vásárlásról egy úgynevezett nettó számlát kaptam. Biztos, ami biztos, rátetettem egy „FIZETVE” bélyegzőt. Ezután kézhez kaptam a papírokat, és a számlával kimentem Németországba. Ott a vámhivatal illetékes az ottani áfa, azaz a Merwesteuer megállapítására. Az illetékes hivatalnokot 3 percen belül megtaláltam, és röviden elmondtam, hogy mit akarok. Átadtam az összes, azaz mindkét papírt. A járműkísérő-lapot rögtön vissza is adta az ügyintéző, őt csak a számla érdekelte. Mivel azon forintösszeg szerepelt, a vételárat központilag meghatározott árfolyam alapján eurósította, majd kiállított egy „Határozatot” az általam fizetendő összegről. A kimondottan „nem sietős” (hivatalnokokra jellemző) munkatempója miatt mintegy 20 percbe tellett, mire kezemben volt az említett papír, 8:30 körül léptem be az épületbe, és 9 órakor már kint is voltam.
Következő utam a bankomhoz vezetett, ahol egész normálisan átutaltam a 19%-os áfának megfelelő összeget a bank formanyomtatványával. Ennek időigénye nagyjából 5 perc volt. 10 órakor - még mindig az első nap délelőttjén vagyunk - elmentem az illetékes „okmányirodába” (Zulassungstelle), és leadtam a papírokat. Természetesen mind a hármat, mert a banki átutalást igazoló papírt a hivatalnok visszaadta azzal a megjegyzéssel, hogy az őt nem érdekli, mert ha én az adót nem fizettem be, azt úgyis behajtják rajtam, ezért ő ezzel nem törődik. A rendszám elintézése az ottani séma alapján bonyolódott le, és mivel 8-an voltak előttem, majdnem 1 órába tellett. Ebben természetesen a rendszámtábla helyszíni legyártása is benne volt. Amikor át akartam venni a rendszámtáblát, a hivatalnok meg akarta nézni az alvázszámot. Közöltem vele, hogy azt pedig nem tudja, mert az autó még mindig Magyarországon van a kereskedő telephelyén. Nem baj, mondta és megkérdezte, hogy mikor tudom majd bemutatni, mert neki bizony azt ellenőriznie kell. Mire én: úgy kb. 2-3 hét múlva újra itt leszek. Na, akkor három hét múlva találkozunk - hangzott a válasz. A rendszámmal és a forgalmival elmentünk a feleségemmel délben ebédelni. A történet ennyi, utána még a rendszám felpattintása maradt hátra.
- Egy igen szakszerűtlen oldtimer kereskedőtől vettem egy ötvenes évekbeli Csepel motorkerékpárt. Ezt szakszerűen restauráltam azzal a szándékkal, hogy forgalomba fogom helyezni. A járműhöz semmiféle okmány nem létezett, csak az adásvételi szerződés, amely minden adatot - alváz- és motorszám - tartalmazott. Az egész országban nem találtam illetékest, aki foglalkozott volna velem, illetve az ügyemmel. Mindenki csak „lerázott”, megmagyarázta, hogy nekem mit kellene beszereznem, például az eredeti forgalmit vagy biztosítási papírt vagy egyéb olyan dokumentumot, amit esélytelen beszerezni. Mindezt annak ellenére, hogy a város jegyzője mindent megkísérelt, megmozgatott. Úgy 4 hónap múlva meguntam az egészet, és utánfutón elvittem a motorkerékpárt haza. Ott a „Zulassungstelle” (lásd fent, azaz okmányiroda) elmondta a teendőket: ki kell tölteni egy űrlapot minden adattal, az adásvételi szerződés fénymásolatával (NEM FORDÍTÁSÁVAL!), azt elküldték a szövetségi (központi) nyilvántartáshoz annak megállapítására, hogy szerepel-e a lopott járművek nyilvántartásában. A válaszra mintegy 1 hónapot kellett várnom. Nemleges volt, azaz elvihettem a járművet műszaki vizsgára, ahol a gyártás idejének megfelelő technikai szinten vizsgáztatták. Például a gyártás korában nem volt még a motorokon féklámpa, ezért ezt nem is követelték meg. A sikeres vizsgát igazoló, a központi „Nem lopott jármű” papírok, valamint a magyar adásvételi szerződés alapján megkaptam a rendszámot, a forgalmit és a törzskönyvet. Ez a procedúra a fent már ismertetett, fél délelőttös program volt. Azóta jár egy magyar gyártású oldtimer német rendszámmal. De jár! Köszönhetően a német kukacoskodásnak.
A történetek számunkra egyszerre örömteliek és elszomorítóak. Örömteliek, hogy olvasónk ügyei végül megoldódtak, elszomorítóak, mert látjuk, hogy itthon is mehetnének sokkal egyszerűbben a dolgok. Tudjuk ugyanakkor azt is, hogy már a mostani rendszernek is örülnünk kell, 10-20 évvel ezelőtt a jó esetben 1 nap alatt lezongorázható autóhonosítás még utópisztikusnak számított volna hazánkban.
Vagy az USA-ban…
Bírom ezeket a világlátott fikajanikat.
Meg is mirol irkalsz , mit is akarnal mondani ?? eroltesd meg magad hat ha sikerul valamit (ertelmeset) hozzaszolni a dolgokhoz.
Valoszinuleg 1/2 ora utan mindent elinteznek.
Vagy az USA-ban…
Bírom ezeket a világlátott fikajanikat.
Ha ennyire kiborulsz ettől, akkor egy métert se menj tovább kelet felé. Csak nehezebb ügyintézéssel találkozhatsz és ez a 30 éves külföldön élés után komoly elváltozásokat idézhet elő nálad.
Azért ha igazán raj akarsz lenni, akkor próbálj meg majd honosítani egy innen kivitt autót abban a remek Németországban!
Németország vettem 1 autót természetesen kinti lakcímmel, átíratás illetékes hivatal előttem egy ügyfél volt.10 perc várás rajt mi jövünk: forgalmi,brif,(törzskönyv),lakcímkártya,mondom itt az adásvételi szerződés is az neki nem kell mondja a kedves hölgy,azt én őrizzem meg mert az ő szemszögükből nézve nem feltételezik,hogy nem tisztességes úton jutottam az autóhoz.Megkérdeztem,hogy lehet-e számot és betűt választani?Természetes csak az adott város betűjelén nem lehet változtatni,már mondtam is a nevem kezdő monogramját,és születési évemet számítógép beüt oké a szám még nincs forgalomban tehát megkaptam.Az egész procedúra 35 Euro-ba került,és fáradjunk át a másik helységbe ott frissen nyomott rendszámmal kb:fél óra után távoztunk.Szerintem lenne mit tanulni a Magyar (bürokrata)okmányirodának
Svájc-1989 nézelődtem egy „autóház”-ban, kiválasztottam egy 3 éves gépet, mondom ez köll ! kb.20 azaz húsz perc volt, amíg a kereskedő megszámolta /3x/ a pénzt – 5100 CHF, mert az 20 franosokban volt javarészt, és közben azt hajtogatta, hogy milyen „takarékos” nép vagyunk mi magyarok, hogy így összespóroltuk 20-50-franosokban a pénzt az autóra…na nem világosítottam fel, hogy így adta ki a bank a számlámról, amire úgy került, hogy itt megvettem, valakivel kiküldtem, és az utalta vissza nekem / a saját pénzemet/ na, kaptam egy papirost, azzal elmentünk a HIVATALBA, ahol egy darab okmányt kitöltöttünk, kb.5-6 sort név, lakhely, alvázszám, motorszám, dátum aláírás….így meg volt kötve a biztosítás, és a kezembe nyomtak egy pár rendszámot-viszlát – ez kb.3 perc volt….vissza az autóhoz, 1 perc alatt bepattintották /nem engedték, hogy én csináljam/ és indulhattam a dolgomra…….hazaérve a vámolás és vizsgáztatás és rendszám intézését nem tudom leírni, mert nincs elég hely a NET-en ! – csak tájékoztató adat, hogy két hét múlva lett magyar rendszám az autón………….
Roviden : en is vettem egy autot a Nemeteknel, (nagy MB kereskedo) kifizettem ,amig elmentem regelizni addig valamelyik ottani dolgozo elment az ottani „okmanyirodaba” az export rendszamert mire visszajottem rajta volt az automon jokat kivantak es viszontlatasra.
Kezdodott az okmanyirodaban a bejelntkezessel kapcsolatos cirkusz mivel 30 eve kulfoldon elek es bejelentet lakas szukseges a Magyarorszagon auto tartasahoz. Mar jo elore megerdeklodtem a Miniszteriumtol milyen lehetosegem van ,hat tartozkodasi helyet kellett csinalnom (van sajat ingatlanom Magyarorszagon) amit az istennek sem ertettek eloszor a helyi okmanyorodaban, meg szerencse, hogy kinyomtattam a miniszterium valaszlevelet igy az orruk ala nyomtam.Mindjart elkezdtek telefonalni stb mire 1/2 ora utan kideritetek hogy igaza van a miniszteriumnak. Ez utan vizsgaztatas minden ment remekul (az auto 1 eves nem igazan tudom mit nezegettek rajta) vagy 40 ezer forint utan egy koteg papir amivel rohanas a Vamosokhoz,(Miskolcon a fovamhivatal) ahol igazan ert csak a meglepetes: elmondhatom , hogy a kapustol kezdve a regadot kiszamolo holgyig mindenki nyugati szinvonalon segitett minden kerdesemben a papirokat 15 perc allatt elkeszitette egy aranyos holgy , atrobogtam a postara befizettem a csekket vissza a papir keszen udvarias jokivansagok mind ket reszrol. Irany vissza az ocsmanyirodaba ahol vegigaltam sort mire rohogve a rendszamos holgy azt mondja nincs renszamuk nem is tudjak mikor lesz. Mondom neki , hogy nekem ez nem mosolyogtato dolog mert ugye a papirok meg vagy 30 napig ervenyesek, meg en utazok vissza az US-ba nem nagyon van idom renszamra varni amit meg nem is tudjak mikorra kapnnak. Szepen kisetaltam az ocsmanyirodabol es elkezdtem telefonalni aminek az erdmenye az lett, hogy delutanra lett rendszam es hivtak, hogy menjek vissza megcsinaljak az egesz heje-hujat.
Tudom ha nem lett volna kapcsolatom meg mindig ott alnek sorban rendszamra varva.Sajnos ezek vannak meg mindig ha nincs ismeros mindent csak nehezen lehet elintezni Abszurdisztanban
Igen ez jellemző a Németekre.Mindenki CSAK azt csinálja ami rá tartozik és csak annyit.Így minden halad óramű pontossággal.Ennek szerintem az a tanulsága,hogy ebből lehetne tanulni.Kellene is.
És így Combi27 a bevétel is itt maradna hiszen te sem mész olyan boltba ahol ímmel ámmal szolgálnak ki.Nem igaz?
és nem utolsó sorban ezek után Németországnak fizet minden autóval kapcsolatos költséget az úriember..Na így kell bevételt csinálni egy másik országnak.