Az internet térhódításával megváltoznak bizonyos dolgok. Vegyük például az autóvásárlást. 15 éve már javában elérhető volt Magyarországon a „nyugati kocsi”, de a vevők voltaképpen nem tudtak semmit. Akinek csak pénze volt, de elképzelése nem, vehette nyakába a várost, kilincselhetett a különféle márkák bemutatótermeinél, ahol aztán ellátták prospektussal, ár- és felszereltség listával, tucatnyi hasznos információval. A kör végén zsongó fejjel, zsibbadt lábakkal irány haza, osztás, szorzás, elméleti összehasonlítás, aztán jó esetben végeredmény. Ehhez képest manapság az autós weboldalak oázisok a sivatag közepén. Az ember ül a gép előtt, otthon, kényelemben, és egy lépést sem kell tennie a tudásért. Naprakészek az információk, hozzáférhetők az adatok, az árak, gyönyörűek a fényképek, látványosak a videók, és van egy lehetőség, ami mindent visz: a konfigurátor.
Munkámból kifolyólag sokat böngészem az autós márkaoldalakat, és az a tapasztalatom, hogy minél exkluzívabb autógyárról van szó, annál igényesebb konfigurátor található a honlapon. Példának okáért, amíg egy FIAT Puntónál csak színt és felnit választhatok, valamint grafikai megjelenítés nélkül bejelölhetem az opciókat, addig a Ferrari 458 Italia esetében többféle külső és belső nézet állítható be, és a részletességről mindent elmond, hogy még a díszítőcérna színe is önálló része a menünek. Hasonlóan lenyűgöző a Maserati konfigurátora is, de felmerül a kérdés, vajon egy potenciális vásárló használja ezeket egyáltalán? Amikor 50-60 millió forintos, adott esetben még drágább sport- vagy luxusautót vesz valaki, akkor előtte szórakozik ilyesmivel? Szerintem aligha, pontosabban - magamból kiindulva - nem hinném, a gyár pedig úgy áll hozzá, hogy a neve ebben is maximalizmusra kötelezi, aztán aki akarja, eljátszhat vele. Álmodik a nyomor, az ember összepötyögtet magának egy olyan kocsit, amiben csak a bőrülések opciója kiteszi az éves keresetét, aztán a végén bambulja a virtuális álmot. Mi a jó ebben? Talán a márkafetisizmus, hogy lám, betehettem a nagylábam ujjának a körmét a Ferrari világába – van, akinek ez fontos.
Rendben, elfogadom, hogy prémium szinten presztízsnövelő tényező az igényes konfigurátor, de hogy a Bugatti miért készített a Veyronhoz ilyen webes szolgáltatást, arra nehéz értelmes magyarázatot találni. Az imént említett, az átalagember számára elérhetetlen Ferrari és Maserati tömeggyártmány az alapáron egymillió eurós szupersportkocsihoz képest, amelyet előszeretettel vásárolnak az olajbizniszben vastagon érdekelt sejkek – akik adott esetben kettesével rendelik az ilyen járgányokat. Nekik szólna, hogy milyen külső és belső színeket párosítsanak, mi az, ami jól mutat, és mi az, ami nem? Ötleteket, tippeket szívesen fogadok!
