Budapest-Bamako: véres tüntetések miatt módosítják az útvonalat
Módosul a Budapest-Bamako útvonala, 5 nap múlva Sierra Leone a cél
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
A január utolsó napján Budapestről startolt fapados Dakar mezőnyét már ezer kilométer sem választja el célul kitűzött Freetowntól, azaz Sierra Leone fővárosától, ám az igazi izgalmak most kezdődnek.
Teréz Anya Gyermekei a Nyugat-Szaharában
Az assai nehéz éjszakát követően útvonalunk részben ismét az óceán partján vitt, de egy kis módosítás mellett döntöttünk napközben. Egy 731 km-es szakasz is szerepet az itinerben, de mi ebből mindenképpen le akartunk faragni néhányat, tekintve, hogy 85-90 km/h-s tempónkkal és a kényelmes reggeli készülődésekkel ez nekünk sok lett volna. Így esett, hogy a következő táborhelyet is kihagytuk és Nyugat-Szahara avagy Marokkkó kedvéért a „Déli Tartomány” felé vettük az irányt.
Az egykori spanyol gyarmat marokkói megszállás alatt áll 1975 óta. Ez fokozottabb rendőri jelenlétben, a földből bárhol kinövő marokkói zászlóerdőkben, olcsó üzemanyagban és erőltetett infrastrukturális fejlesztésekben merül ki. A konfliktus egy másik kézzelfogható jele a határhoz közeledve az aszfaltcsík mentén elterülő virágzó homoki aknamezők réme. Ha már aszfaltcsík, a gibraltári átkelés óta európai színvonalú úttal kényeztetett minket Marokkó, annyira, hogy Agadirig 2x2 sávos autópályán, onnan a mauritán határig pedig gyér forgalmú, minőségben a hazai elsőrendű főutakra emlékeztető utakon haladhattunk - rosszabbra számítottunk. Ez a szakasz az óceántól pár száz méterre és néhány kilométert tartott, és kevés dologtól eltekintve kifejezetten egyhangú. Ezen kevés dolgok egyike az út mentén békésen legelésző puputevék csordája, akik egy-két zsenge hajtásért bármikor képesek átcammogni a transzkontinentális műút túloldalára, bízva abban, hogy nem gázolja el egy pechesebb tevetársát a vágóhídra szállító kamion.
És ha már tevehús, kitüntetett szerepe van a méltán híres szaharávi gasztro-kultúrában. Bevállalósabb csapattagjaink is megízlelték ezt a csemegét. Ízvilágilag a bakkecske és a heréletlen kandisznó szerelemgyerekének húsára emlékeztet. Az egyetlen hiba minden bizonnyal slambucon szocializálódott bélflóránkban lehetett, ugyanis a kíváncsi kóstolók benyelték utunk első hasmarsát az ebéd után.
A kulináris élvezetek mellett az óceánpart tartogatott még meglepetéseket számunkra. 100 méteres függőleges sziklafalak alakultak ki a parton, emellett zátonyra futott halászhajók szolgálnak új profilkép háttere gyanánt. És habár autónk alkalmatlan arra, hogy közvetlen a parti homokdűnéket megmássza, egyszer egy ilyen sziklaszirten a közelünkben leomló sziklafal miatt közel került ahhoz, hogy a 10 év múlva érkező bamakósok az ő kibelezett rozsdás kasztnijával szelfizzenek az óceánparton. Itt volt alkalmunk látványos légi felvételeket készíteni a partról - mivel Marokkóban szigorú engedélyhez kötött a drónok reptetése, maradjunk annyiban, hogy egy zeppelin segítségével.
Az utolsó nyugat-szaharai szakaszon fotózkodtunk a Ráktérítőt jelző táblával és könnyebbé tettük egy - nyugodtan kijelenthetjük - nagyüzemi szeszcsempész honfitársunk pálinka készletének átjuttatását is a határon. Legközelebb Mauritániából jelentkeznek Teréz Anya Gyermekei. A mezőny mára persze nem csak Mauritánián, hanem Szenegálon is átkelt, most pedig a zavargó Guiena "vár" a versenyzőkre, akik nem egyszer motorhibákkal, eltörő főtengelyekkel, meg persze defektekkel is meg kell küzdjenek. Ahogyan arról korábban írtunk, bár a túra és a spirit kategóriában hagyományos autókkal is végig lehet menni, a verseny és a 4x4 túra (kaland) kategória jóval több izgalmat és kihívást rejteget.