Bucimanci ellenszer nélkül – Peugeot 3008 teszt

Mindig rá kell csodálkozzak, mennyire gyorsan mennek az évek. Már jó öt éve, 2009-ben mutatkozott be a Peugeot 3008-as. Épp ezért a tavaly őszi Frankfurti Autószalonra kapott egy kis frissítést. Csak a kötelező kört futották meg, belsejében semmi nem változott, csak a külsején cserélték le a könnyen és olcsón kifröccsenthető műanyagelemeket. Új az első lámpák rajzolata a nappali menetfénnyel, a Peugeot feliratos hűtőmaszk az 508 óta szokás, azt is megkapta, hogy feledtessék, ez még ez első generációs 308-as rokona. Hátul elegánsabb a lámpaburák alatti világítófelület, de összességében nem drámaiak a változások.

Beülve először gondban is voltam. Hmm, mit is kell itt nézni, mi változott? Semmi, a belbecs változatlan - mondhatnánk. Maradt az elsőre és pláne az új 308-aséhoz képest túl nagy kormánykerék, aminek bár lapított az alja, csak annyira sportos, mint amennyire én balettos vagyok. A kormány tekergetése közben ráadásul igényel egy kis megszokást, hogy a karima profilja nem kör alakú, sokkal inkább négyzetes. Ez nem igazi gond, csak erősíti, hogy ez bizony egy fura autó. Az ülések viszont simán jók, a pozíció a 3008-as jellegéből adódóan magas. Aki nem szereti, az nyilván majd nem ezt választja, hanem valami hagyományos felépítésű kompaktot.

Aztán elindulunk, bekapcsoljuk a JBL hifit, és a hatfokozatú váltóval egykedvűen kapcsolgatva csak úgy kimegyünk a világból. És észre sem vesszük a magunk körül lévő közlekedési eszközt. A 3008 "autószerűtlensége" itt nyer pozitív előjelet. Mert a kuplungja puha, ahogy az egy francia autótól elvárt. A nagy kormány is könnyű, ahogy az ma felhasználói elvárás ebben a kategóriában is. A turbódízel ereje meg annyira elég ehhez a relatíve nagy kasztnihoz, hogy a kissé hosszú úton járó, az erőltetést nem kedvelő váltót kicsit se kelljen erőltetni. Nekem persze sokat sikerült a teszthét alatt, ennek is szól a 7,5 literes vegyes átlag, ami dunakanyaros hétvégi andalgással mérséklődött ennyire. Fura pszichózis, de ha hétköznap autóba ülök, nekem mindig sietnem kell, mindenhova időre kell fussak. Pedig a tömegközlekedésen utazva tudok szépen olvasni, sőt, ácsorogni a buszmegállóban.

A 3008 nem éppen csapatós autó. Az Allure felszereltséghez járó szép 17 colos kerekekről nem akar lefordulni, de kanyarban érezni az orrtolást és a másfél tonnát. Érdekes, hogy az új Citroën Grand C4 Picassóhoz képest kevésbé rázós a futóműve, pedig felépítésüket tekintve teljesen azonos rendszerek. Elöl MacPherson, hátul hosszanti csatolt lengőkaros, és időnként sajnos ez is fel-felüt. És ezt vitte tovább a Golf-rivális új 308-as is, csak azt szerényebb tömegével jóval élvezetesebbnek és komfortosabbnak éreztem szintén 17-es kerekeken.

A beltérben még ma sem hat rossznak a formavilág, sem a minőség. Ugyanakkor az sem lehet kérdés, hogy az új 308-as formái és anyagai szebbek és korszerűbbek, és ami a Peugeot szempontjából nagyon fontos: minőségi hatásuk is jó. A prémium szóval én vigyáznék, nem is nagyon szeretem, de egyértelmű a Peugeot azon törekvése, hogy autói visszakapják tisztes polgári státuszukat. Mindez a konkrét 3008 megítélése szempontjából mit sem számít. A 3008 stílusa, formája és ára alapján is igazi kertvárosi, lakóparki autó. A teszthét után is figyeltem, ki a tipikus 3008-tulaj, és nem csalódtam. Lehet, hogy tőlünk nyugatra az aktív életet élő, független yuppik verdája. Ők azok, akik a katalógusfotón búvárkodni mennek vele, meg a tábortűz mellett mezítláb gitároznak. Nálunk sokkal inkább családi autónak használják. Érdekes a Peugeot stratégiája, a Citroën C4 Picasso helyett ezt a crossovert, a Grand C4 Picasso helyett meg a konzervatívabb 5008-ast hozták ki anno, ezzel egyszerre életkorban felfelé és lefelé is betámadták a vásárlókat.

A modern Mini inspirálta billenőkapcsolók még mindig nem hatnak rossznak, minőségük is jó, de ezt a kardán híján érthetetlenül óriási kardánboxot én még ma sem értem. Nem feltétlenül kellemes az, hogy egy teherszállító repülőgép pilótafülkéjében érezzük magunkat. Ezen az utasnak szánt majrévas sem segít. Mert, ha még a Grip Control ESP-vezérlővel felszerelt verzióban lenne, ami kvázi egy szabadidő-autó, akkor rendben lenne, de itt furcsa. Óriási üreg van viszont benne, amibe fantáziánk szerint bármit elpakolhatunk; további hibája, hogy a könyöktámasz magassága nem állítható. Városban zavart a tükrök nélkül "csak" 1837 milliméteres, de velük már 2113 milliméteres szélesség, ami több mint a kombi Opel Insigniáé (2084), vagy akár az 508 SW-é (2068), pedig azok rendes, középkategóriás kombik. És itt kezdenék bele az amúgy nagyon kellemesen vezethető 3008-as ekézésébe. Senkit nem próbálnék lebeszélni, ha tetszik, hiszen nekem is tetszik, mégis a józan ész ellen van egy másfél tonnás buci nagy test cipelése. Az én szememben nem a dögösebb és menőbb Nissan Qashqai a 3008 ellenfele, hanem a "rendes" autók, mint a 308-as, vagy a sokkal praktikusabb, hatalmas csomagtartójú 5008-as, ami ugyebár második sorában három isofixes.

A 3008 mindezek ellenére így is jó autó, és a crossoverség miatti fenntartásaim ellenére is meg tudtam szeretni. Ebben kétliteres dízelének nagyon nagy szerepe volt. A 340 Nm nyomaték nagyrészt már 1500-as fordulattól elérhető, és erősebb gázadásra rendesen meg is cibálja a hajtott első kereket, a kormányon is érezni a hajtási befolyást. A teszt alatt nagyjából minden munkanap benyeltem a legjobb fajta, Észak-Pestről Dél-Budára araszoló délutáni (ami este 6 órát jelent) csúcsforgalmat. Így volt sajnos alkalmam kipróbálni, hogy egyesben alapjáraton 9-cel megy, kettesben meg 16-tal. Ennél viszont sokkal fontosabb, hogy országúton 90-nél csupán 1650-et forog a kétliteres HDi, keveset fogyaszt, és normális minőségű úton, minimális oldalszélben, az üvegtető alatt is csak 63 dB(A) zajt mértünk az utasterében. Ilyenkor a fogyasztása is csak 5-6 liter között van.

Ami nem tetszett, az a csomagtérajtó csúnya gumikédere és a kissé sorjás ajtózseb, valamint a szem előtt lévő ajtókárpitcsavarok. Karcolódik a középkonzoli díszbetét és a fémhatású kilincsek mögötti plasztik is. Dicséretes, hogy az első ablakemelők fel és le is automaták. Ma is vicces, hogy a BMW vetített Head-Up Display-ét már néhány évvel ezelőtt frappánsan egy sokkal olcsóbb műanyaglapból megcsinálták a franciák, és ez a rendszer még ma sem rossz. A 308-as magasra helyezett órái viszont tényleg ki fogják tudni váltani. Míg azonban a 308-ban hátul nem csak a térdhely szűk, a lábfejeknek sem jut kellő hely, itt azok elférnek az első ülések alatt. Az isofix rögzítéseket nem a legkönnyebb elérni, ülésdöntéskor meg erőből előreugrik a háttámla - majdnem összetörtem így a fényképezőgép vakuját a kocsi fotózásakor. Nem kellően elegáns, ám praktikus megoldás a szabvány fejegység méretű lyuk a középkonzolon, ahová egyébként teljesen jól el lehet pakolni a mobiltelefonunkat.

A tesztelt Allure kivitelű 2.0 HDi ára most 1,2 milliós akcióval 7,15 millió, a tesztautóé 8,261. Ebből a kocsiból viszont én csak a videó csomagot, azaz a fedélzeti szórakoztató rendszert és a fejtámlába integrált monitorokat hagynám ki, ez 250 ezer mínusz. Az árból innen csak a gyengébb, 1.6-os HDi választásával lehet faragni, ami akcióban, a legjobb felszereltséggel csak 6,6 millió forint. A 3008-as karakteréhez illene az automata váltó, ezt az erősebb dízellel és az 1.6-os turbós benzinessel lehet választani, spórolásbajnokoknak meg ott a kisebb dízel robotváltóval. A 3008 jó választás annak, aki magasan ülve és úgy vezetve érzi magát jól és biztonságban. Vagy ha a lakhelyünk megközelítéséhez kell a 15 centis hasmagasság. Nekem az érzésre fél, valójában egy generációval modernebb, könnyebb, de szűkebb 308-as mégis inkább kéne.