Brutálisan veszteséges a NIO, de a kínai állam kisegíti a céget

Akár meg is köszönhetjük a kínai állampolgároknak, hogy Európában olcsón vásárolhatunk villanyautókat. Persze nem biztos, hogy önszántukból járulnak ehhez hozzá, de tény, hogy a kínai állam a kínaiak által megtermelt nemzeti össztermék egy részét alapvetően veszteségesen működő cégek támogatására fordítja - az EU új kutatása szerint például a NIO kisegítésére, írja a Carscoops. Önmagától a NIO nem lenne képes olyan alacsony áron kínálni autóit Európában, mint ahogy most teszi: a tanulmány szerint autónként majdnem 13 millió forintot veszít a cég. A kínai állam viszont kisegíti a NIO-t, így megtehetik, hogy az olyan versenytársak alá árazzák autóikat, akik nem részesülnek hasonló támogatásokban saját országukban. 2020-ban 1 milliárd dollárnyi összegért vásárolt 24%-os részesedést az állam a NIO-ban, később pedig 1,6 milliárd dollárt juttatott a céghez egy állami bank. A kínai állampolgárok által megtermelt érték ezáltal nem a leghatékonyabban kerül felhasználásra, a közgazdaságtan elvei szerint ők finanszírozzák (ők hoznak áldozatot más projektek feladásával) az európai fogyasztók számára a kínai villanyautók olcsóságát. Hogy ez nekik mennyire jó, az legyen az ő dolguk, az európai lakosok rövid távon mindenesetre élvezik ennek előnyét. Hosszabb távon viszont nekünk sem lesz ez így jó, hiszen így az európai autógyártók kiárazódnak a piacról, akár még munkahelyeket is megszüntethetnek itt (arról nem is beszélve, ha csődbe mennek, amikor pedig piacvezetőként megnyílik az út a kínai állam által lélegeztetőgépen tartott gyártók áremelései előtt). A fenti probléma természetesen nem csak az autóiparban áll fenn, tankönyvi esete ez az állami támogatások hosszabb távú, negatív hatásainak, amiket egyébként a Kereskedelmi Világszervezet is szigorúan felügyel. A világot persze nem csak a tankönyvek alapján irányítják, és valljuk be, könnyű a fejlett világban élve a támogatások tiltása mellett érvelni, hiszen a Nyugatnak már kialakultak azok a tőkeerős, piacvezető vállalatai, melyek önmagukban versenyképesek. A feltörekvő országok egy kis protekcionizmus nélkül viszont nem fognak tudni komoly szeletet kihasítani maguknak a piacból, így az ő szempontjuk is érthető. Kérdés, mit reagál erre Európa: az EU jelenlegi terve az egyik opció, miszerint többé-kevésbé burkolt szankciókkal, kereskedelemkorlátozó intézkedésekkel (vámok, importkvóták, vagy a franciák esetében a vásárlásra adott támogatás megvonása) próbáljuk meg megakadályozni, hogy az olcsó kínai villanyautók kiszorítsák a piacról az itteni gyártókat. Ilyen intézkedéseket indokolhat meg például a fent említett tanulmány. A másik, hogy Kínához hasonlóan Európa is a saját iparát támogatja, ezáltal az itt gyártott villanyautók is olcsóbbak lehetnek - persze adófizetői pénzből finanszírozva. Harmadik lehetőségként természetesen ott van az első kettő vegyítése is. Addig is viszont marad a jelenlegi felállás, miszerint a kínai elektromos autók jóval olcsóbbak, az európai autógyártók pedig meg kell feszüljenek, hogy tartsák a lépést árazásban. Érdemes persze megjegyezni azt is, hogy más, az iparágba kezdőként lépő cégek is jó ideig veszteségeket halmoznak (lásd: Tesla), tehát természetes folyamatként is értékelhető ez. Sőt, a NIO esete sem általános a kínai márkák között, a BYD például már komoly nyereséget produkál.