Borult, mégis sikersztori a 20 éves A-osztály

Egészen 1981-ig érdemes visszatekinteni a Mercedes A-osztály elődeiért, ugyanis már ekkor kezdődött az őrület Stuttgartban, hogy elsőkerékhajtású városi kisautót szeretnének piacra dobni. Ekkor érkezett a NAFA tanulmányautó, ami egy igazi városi mini lehetett volna, ezt azonban akkor még elkaszálták – később azért a smartnál megkaptuk, igaz farmotorral és hátsókerékhajtással. Akkor még ők sem gondolták, hogy lehet létjogosultsága, így az 1993-ban érkezett következő elsőkerekes tanulmányautó, a Vision A93 már egy egészen használható méretű ötajtós karosszériát mutatott, ami a később, 1997-ben bemutatott A-osztályra már egészen hasonlított. A formaterv persze az idő múlásával együtt változott, a ’90-es évek közepének megfelelően a lehető leggömbölyűbb fazont kapta.
A Mercedes legelső fronthatású személyautója több szerkezeti újdonságot is tartogatott. Az orr nélküli formát jó magasra is emelték, ennek egyrészt a praktikum, a kényelem és a jó kilátás lehetősége volt az oka, másrészt a különleges duplapadlós szerkezet. A szendvics szerkezetnek is nevezett üreges padló jócskán magasabbra emelte az üléseket, mint egy normál személyautóban, ugyanakkor teljesen sík felületet lehetett így kialakítani odabent, ráadásul néhány apróság is elfért az üregekben, mint például az akkumulátor az első utas ülés előtti lábtér alatt. Persze biztonsági megoldásnak sem volt utolsó, mivel orra lényegében nincs, egy esetleges frontális ütközésnél nem sok esélyük lenne az utasoknak, de a szendvics padlót úgy alakították ki, hogy egy ilyen balesetnél a motor ne az utastérbe, hanem a padló szerkezetbe nyomódjon, így a fülke kevésbé deformálódik.

A magas építés persze hozott hátrányokat is rendesen, amibe majdnem belebukott az A-osztály, de a Mercedes még időben lépett. A svéd jávorszarvas-teszt borzalmas eredménye talán mindenkiben elevenen él, ugyanis sikerült megborítaniuk az apró Mercedest. A németek visszahívással válaszoltak a történtekre, az addig eladott közel 3000 A-osztályt azonnal visszarendelték, a gyártást pedig leállították. A futóművet áttervezték, alacsonyabbra és feszesebbre hangolták, valamint minden kivitelnél alapfelszereltség lett a menetstabilizáló ESP, a futómű keményítése miatt a komfort egy hangyányit rosszabb lett, de a biztonsághoz erre szükség volt, és ’98-ban meg is kapta a 4 csillagot az Euro NCAP töréstesztjén.
A duplapadlós szerkezet további lehetőségeket is tartogatott, így ugyanis észrevétlenül fért el hidrogéntartály és akkumulátorcsomag is. Sorozatgyártásba ugyan nem került zéró emissziós A-osztály, de tesztelés erejéig építettek egy flottányi üzemanyagcellás és más alternatív hajtással ellátott példányt is. Az utastér legendásan praktikus, a hátsó üléssor 2:1 arányban osztott ülései tologathatóak és akár ki is vehetőek, ahogy az első utasülés is. A W168 alap csomagtere a kisautó kategóriában kiemelkedő 390 liter, lehajtott ülésekkel 1340, ha pedig csak a sofőr ülése marad, 1740 literbe pakolhatunk. Ez a 2001-es ráncfelvarrásnál érkezett 17 centivel nyújtott tengelytávú Lang kivitelnél közel két köbméter is lehetett.
Motorjait tekintve csak négyhengeresek szerepeltek a kínálatban, a benzinesek 84-140 lóerős teljesítményig, míg az egyetlen 1,7-es dízel 75 és 95 lóerős teljesítményszinten is elérhető volt. A magas építés miatt a legtöbben inkább a takarékos motorokat választották, mivel a kétliteres benzines 140 lóereje lényegében kiautózhatatlan az A-osztályban. Hogy mennyire bejött az A-osztály a megborítás ellenére is, jól mutatja, hogy 1997 és 2004-között 1,1 millió darabot szereltek össze a Mercedes rastatti gyárában, majd 2005 szeptemberéig további 63 448 példányt Brazíliában. Az első generációs A-osztály a használt import autók között is közkedvelt, így a hazai piac is rogyásig van velük, több mint 600 példányt hirdetnek jelenleg a Használtautó.hu-n. Jó vétel lehet egy megkímélt példány, válogatni azonban nem árt, több világszintű felmérés szerint sem valami pozitív a vevők elégedettsége, a meghibásodások listája pedig igencsak hosszú.