Bár a karosszériáról ez aligha mondható el, a motorjából biztosan nem spórolták ki az anyagot tervezéskor (Fotó: Youtube.com/NoSpeedLimitGermany)
Első ránézésre nem tűnt túl biztatónak a hiányos dísztárcsa-szettben az öreg Volkswagen, ám az autópályára felhajtva szinte azonnal bebizonyította, hogy 35 év után is maradt még erő az 54 lóerős, 1,3 literes benzinmotorban. Az alábbi videóban jól láthatjátok, hogy még az autó műszeregysége szerinti 170 km/h tartása sem jelent problémát a Polónak. Gyakran hallani, hogy az öreg autók mennyivel jobbak voltak, ezzel kapcsolatban pedig mindenképp meg kell jegyezni, hogy legtöbbször inkább csak az idő szépíti meg az emlékeket, ám tagadhatatlan, hogy ezek a típusok már bizonyítottak. Persze, alacsony fordulatszámon közel sincs annyi nyomatéka a négyhengeres, szívó erőforrásnak, mint a modern, turbófeltöltővel szerelt társainak, ám ez a technika egyértelműen jelesre vizsgázott tartósságból. Vajon 30 év múlva a mai, 1,0 literes, háromhengeres utódok között is akad majd, amelyik képes lesz reprodukálni az alább látható száguldást?
Alapvető különbség hogy az 1.0 TSI-nek nem csak a 170, de a 200 sem akadály.
A másik dolog, hogy az 1.0 polók újonnan sem futották meg a 170-et. Sőt a 150et sem. Az 1.3.asból is csak a GT ami már az erősen a csúcsváltozat, a korabeli lomha VW-khez képest meglehetősen pörgős motorral hozott ki 75 lőerőt. A VW itt igencsak le volt maradva, bár Piech munkája már legalább az Audinál látszott.
Eközben a 80-as évek végén a japánoknál a 16v már szinte alap volt (ha ők menőztek akkor az 24v, mint a MItsu és a Mazda 2.0-ai, de a kis Mazda Mx3-ba egy 1.8-as V6os került).
Ha van példa ami igazolja hogy régen nagyon nem volt jobb semmi, akkor ez pont az.