Betonhattyú – BMW 440i Cabrio

Hófehér álom. Ebben az összeállításban borzasztóan impozáns a 4-es kabrió, belezúgtam, nincs mese, ráadásul az első pillanatban. Ömlengeni viszont nem fogok, őfelsége nem olyan tökéletes, mint amilyennek mutatja magát. Szép a ruhája, de olyan feszesre húzott fűzőt hord, hogy bármelyik pillanatban szétpattanhat. Bizony, orbitális túlsúllyal küzd, és ezt lényegében minden pillanatban érezni rajta. A férfiak általában szeretik, ha van mit fogni párjukon, a 440i kabriót ezért nagyon sokan imádni fogják, persze a túlsúlyhoz hozzájárul a tesztautó xDrive összkerékhajtása is, de anélkül sem csekély.
Tető nélkül az igazi. Egy picit még a külsőnél maradva, sokan ekézik az ilyen, négy személynek is kényelmesen használható kabriókat a hosszú fülke és a kiálló hátsó fejtámlák miatt. Én éppen ezeket látom igazi kabriónak, nyúlánk, hosszú vonalaival, meg persze tető nélkül olyan egyszerű a forma. (Pont ezért is építettem magamnak egy korábbi hármas kabriót, a galériában megtalálják!) A 4-es ráadásul széles, lapos, igazi tepsi, elterül az aszfalton. Zárt tetővel nem igazi a forma, sosem tetszett, így zömében nyitva közlekedtem vele. A keménytető három darabból áll, messziről ordítanak az osztások, bénácska, de nincs mit tenni, kicsit használhatóbb, mint egy vászontetős megoldás, ugyanakkor meglepően zajos, pláne esőben.
A második legerősebb. Borzasztóan vártam, a benzines kínálat kvázi csúcsa, ennél följebb már csak az M4-es van 431 lóerős sorhatossal. A 40i motor háromliteres, szintén sorhatos, egy bitang turbóval megfújva csak jó párosítás lehet. Szolid hangorkánnal indul, egyből felmegy tőle az ember adrenalinszintje, pláne hidegen indítva, akkor még magasan is tartja kicsit a fordulatot, már csak attól libabőrös a karom, hogy visszaemlékszem rá. Eco Pro, Comfort, Sport, és Sport+ vezetési módok közül lehet választani, az első kettőt csak véletlenül próbáltam ki, leginkább Sportban használtam, már csak azért is, mert gázelvételre durrog a kipufogója. Hidegen szolidan purrog, de ha bemelegszik, a szomszéd simán elhiheti, hogy valaki lövöldözik a kertben.

Rajtra kész. Persze nem csak a hangja lesz más, feszesebbre húzza a futóművet, keményebbre a kormányzást és rákészül a gázadásokra is. Ha mi is kellően összeszedtük magunkat gondolatban, kézibe húzva a 8 fokozatú Steptronic Sport automataváltó karját, ballal a féken, jobbal a gázon állva előhívhatjuk a Launch Controlt, majd elengedve a féket kilőhetjük magunkat egy hófehér nyílvesszővel, ami 5,4 másodperc múlva már százzal száguld. A program nélkül is komolyat lehet vele rajtolni, nyitott tetővel minden egyes váltás külön élvezet lesz, magas fordulaton szintén purrog fölváltásnál, és mindezt színtisztán halljuk is bent. Nem sokszor bírtam kihagyni a padlógázas 50-re gyorsítást városban, így sajnos a fogyasztása 11,5 liter körül alakult, de lehet vele 8 alatt is fogyasztani, ha valakit az ilyen dolgok nem hoznak lázba.
SpOrrtoló. A tesztautó xDrive összkerékhajtással érkezett, ezért a motor erejét mókázásra csak egyenes szakaszon lehetett kihasználni. Driftelésre ezt nem lehet bírni, még véletlenül sem, mondhatni „hülyebiztos”, és ha valaki ráérez, komoly kanyarsebességeket lehet vele összehozni. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy egy kisebb versenypályára is rápróbáltam a tesztautót. Ott jött ki igazán a túlsúly, ebben az összeállításban közel 1,9 tonna, üresen. Minden kanyarban tolta az orrát, nagyon le kellett lassítani, ebben szerencsére partner volt az M Sport fékrendszer a maga hatalmas tárcsáival. Ha már itt tartunk, az M Sport felszereltséghez nem csak sportos futómű és fékrendszer jár, hanem a lökhárítókat, a felniket és a kormányt is sportosabb darabra cserélik. A féknyergeket kérhetjük Estoril kékben is, ahogy a tesztautón is virítanak, az M-es csomaggal több mint másfél milliós felár. Jelentősen változik tőle az autó kinézete, de leginkább a futómű és a fékek miatt éri meg beválasztani az extralistán.
Zaj csak a kipufogóból jön. Félreértés ne essék, a túlsúlynak van pozitív oldala is, nem túl nagydarab a 4-es kabrió, mégis hatalmas kocsinak érződik, így a futása is nagyon határozott. Szinte minden úthibát feszesen, de gyönyörűen kimozog, csak a nagyobb kátyúkon csattannak a 19 colos kerekek, de egy kezemen meg tudom számolni, hányszor hallottam zajt a futóműből az egy hét alatt. Nagyon merev a karosszéria, a tető picit mocorog zárt állásban, nem is vártam tőle mást, de egy pillanatra sem éreztem, hogy csavarodna a karosszéria. Az üléspozíció szinte tökéletes, mélyre lehet ülni, a vékony karimájú kormányt egész közel lehet húzni, passzentos, annyi szent.
Több élmény kevesebbért. Egymilliónál is nagyobb az Individual bőr belső felára. A fonott ajtókárpitot, a cifrázott üléseket és a műszerfal színben hozzá passzoló alsó felét kell figyelni. A tesztautó minden jóval felszerelve 25 millió közelében jár, ennél akár jobb móka is lehet például xDrive nélkül, úgy még a fogyasztása is kedvezőbb és még talán mókázásra is több a lehetőségünk. A feláras belsőnél az alap bőr sem sokkal puritánabb, az M-es futómű azért jó hozzá, ahogy a fantasztikus hangzású Harman&Kardon hifi is, de akár ezen is spórolhat, aki inkább csak a 40i hangját szeretné hallani. Nem fontos bele ennyi extra, akár a vezetéstámogató rendszereket is ki lehet hagyni, ezt a kocsit vezetni kell, hiszen rengeteg élményt nyújt a sofőrnek.