Beköltöznék! – Mercedes-Benz S 500 teszt

Hetedik alkalommal vált generációt a Mercedes-Benz S-osztály, a stuttgartiak persze most sem bízták a véletlenre a sikert. Az S-osztály mindenben a csúcsra törekszik, egy olyan korszakban, amikor már ott kopogtat a villanyhajtású EQS is. Ettől függetlenül az S 500 is high-tech, luxusautó a javából, ráadásul tényleg egy nagyszerű sofőrös limuzin. Bármennyire is high-tech a belső, a formatervet azért jól érezhetően konzervatív „ecsetvonásokkal” festették. De itt is igaz, hogy a képek és a valóság között óriási a különbség. Amikor még csak képeken láttam, kicsit csalódást keltett a túlságosan egyszerűnek tűnő forma, élőben viszont, ahogy a megcsillant a napfényben a gyöngyházas fekete fényezés, máris sokkal izgalmasabbnak tűnt. Bár az tény, hogy az első fényszórók formája talán túlságosan is belesimul a márkaarculatba, könnyű belelátni például az új C-osztályt, azonban mégis egyszerű megkülönböztetni őket szemből, több okból is. Egyrészt az S-osztály hatalmas hűtőrácsot kap, amelynek a tetején ott trónolhat az álló csillag, márpedig ezt jelenleg csak ez a típus kaphatja meg a Mercedesnél. Másrészt a fényszórók osztása hármas tagolású, amit apró „fénypöttyök” is jeleznek, és szintén az S-osztály sajátja, hiszen az E-osztály kettőt kap a C-osztály pedig csak egyet. Oldalról egy igazán klasszikus szedánformát mutat az S 500, gyönyörűen ívelt C-oszloppal, illetve ebből a perspektívából jól látszik, hogy a hosszított kivitellel van dolgunk. Hátul is maximálisan érvényesül a jelenlegi formanyelv a háromszögre hajazó hátsó lámpákkal, de azért mégis látszik már elsőre, hogy ez bizony egy S-osztály, még akkor is, ha nem vesszük észre az S 500 feliratot. És még a kipufogófóvégek sem kamuk! A hosszú változat tengelytávolsága egyébként 3,2 méter, a karosszéria hossza pedig közel 5,3 méter, ami előrevetíti, hogy bent tényleg fejedelmi a térkínálat. Bent először mindenképp a döbbenet jön. Lehet ilyet egy autóban? Ez valóság? Igen és igen. Nem csalás és nem ámítás, hogy nemes anyagokból építkezik az utastér, megtalálható a fa, a bőr és a fém is, tökéletes egyensúlyban, hogy még csak véletlenül se tetsszen csicsásnak, túljátszottnak. Végtelen elegancia és kényelem a jellemző, persze az ergonómiát sem figyelmen kívül hagyva. Induljunk elölről, bár egy ilyen autóban a vezetőhely bír talán a legkisebb presztízzsel, hiszen az a „kalapos sofőr”, az alkalmazott helye. Azért persze irigyelhető egy olyan alkalmazott, akinek ezt az autót kell terelgetnie. Hiszen a vezetőülés is tud mindent, vagyis szinte mindent, amit a többi. Masszíroz, dübörög benne a basszus a „4D hangrendszernek” hála, és meg sem érezni benne több száz kilométernyi utat. Mercedes módi szerint egy nagy táblagép a digitális műszeregység, de nagyszerű HUD is segíti a dolgát. A szélvédőre vetített információk széles területen jelennek meg, könnyen leolvashatók. A 15 colos MBUX infotainment viszont a lebegő középkonzolra költözött, ez szintén egy óriási tablet, ezernyi funkcióval. Szerencse, hogy a kezelése könnyű, nem nehéz navigálni benne, csak tényleg több hét, mire minden apró menüt felfedez benne a felhasználó. A lényeg pedig a jobb hátsó ülés. Az egész S-osztály olyan, mintha az egész autót e köré építették volna. Ez az a hely, ahova legszívesebben beköltöznék, amennyiben a hűtőgép mellé beférne kávéfőző és fürdőszoba is. Utóbbiak helyett kap itt az utas egy hatalmas monitort és egy kivehető tabletet, azért mégiscsak egy autóról van szó, ne nézzük lakásnak. Akkor se, ha egy lakást is tudnánk venni az árából, de ezt a végére hagyom. Szóval a monitor az első ülés háttámláján lényegében ugyanazt tudja, amit a középkonzol érintőképernyője, azzal a különbséggel, hogy itt lehet akár videókat, filmeket ésatöbbi nézni, de a kartámaszból kiemelhető táblagéppel is elérhetők azok a funkciók, amik ezen a monitoron. Többek között az ülés beállításai, masszás, hűtés-fűtés, ám itt az utas még az anyósülésnek is parancsolhat. Előrehajtogatva, szinte fekvő pozíció vehető itt fel, szóval tényleg a világból is ki lehet menni az autóval, a lehető legnagyobb kényelemben. A csomagtér is jó nagy, öblös lenne, de a hűtőgép doboza a tér nagy részét elfoglalja, ha nincs benne, akkor alapból 550 literes. Viszont az 500-as jelzés „csak” háromliteres, sorhatos motort takar. A turbós benzinmotor lágy hibrid rásegítést kap, ereje nem csekély, 435 ló és 520 Nm áll rendelkezésre. Hiába nehéz „vas” az S-osztály, ennyi erő nemhogy elegendő, de a Sport módban még igazán dinamikussá is teszi az autót. Vagy Sport+ módban, de pont ez az a két lehetőség, amit a legkevésbé használtam. Annyira távoli ez az autótól, mint tőlünk a Csendes-óceán. Ha már az óceánt említem az S-osztály pont olyan hajós hangulatú, mint mondjuk egy Rolls-Royce. Légrugós futóműve kisimítja a rossz minőségű utak huplijait, tényleg mintha lágyan ringatóznánk a hullámokon. Hátul ez fantasztikusan jó érzés, a kormánykerék mögött már jól jönne több visszajelzés. Persze még így is élmény vezetni, elképesztően kicsi a fordulóköre a hátsókerék-kormányzásnak köszönhetően, mindig van erőtartaléka, a 9 fokozatú automataváltó pedig észrevétlenül működik. Motorzajból sem jut át sok az utastérbe, minden a kényeztetésről, a stresszmentes utazásról szól. A V6-os nem is túl torkos, a 11,4 literes tesztfogyasztás egyáltalán nem elrugaszkodott egy ekkora autótól. Végső soron az ára sem annyira döbbenetes, 36,4 millió forintról indul a hosszabb változat, persze a jól összeválogatott csomagokkal, vagy az egyenként megvásárolt extrákkal ez meg is duplázható. Például az AMG Line csomag 2,6 millió forint, a 20 colos duplaküllős felnik 1,8 millió forintba kerülnek, a barna bőrkárpit 991 ezer forint, a hűtőláda 500 ezer forint, és még sorolhatnám sokáig, hogyan nőtt 50 millió forint fölé a tesztautó ára. De ebben a kategóriában ez a megszokott, és most a Mercedes orrhosszal vezet a többiek előtt, hiszen az S-osztály a legfrissebb, legmodernebb a nagy limuzinok között.