Bárhová vezessen utad – Toyota Land Cruiser teszt

Hatalmas és jámbor jószág. Majdnem 4,9 méter hosszú és 1,8 magas és ugyanennyi széles is, tisztességes teret vesz el a világból. Ez leginkább akkor feltűnő, ha nem a természetes közegében van szerencsénk megfigyelni. Kihaló félben lévő faj, mint a szélesszájú orrszarvú, és nem csak méretei, de élőhelye is nagyon hasonló. A Land Cruiser közel 70 éve jelenti az expedíciók egyik legbiztosabb oszlopát, a sivatagban közlekedők egyetlen komolyan vehető választását és a könnyű harcjárművek nagy részének alapjául is ezek korábbi generációi állnak. Fontos termék jelentős piaccal, több mint 190 országban forgalmazzák, melyek között messze nem mi vagyunk a releváns.

A Land Cruiser már túlnőtt azon, amire termett, de sosem volt és nem is lesz kevesebb annál; még mindig terepjáró.

Az SUV-k meghatározásában sokszor óvatlanul is elhintik a gyártók, hogy terepjáróról van szó. Egy X5, Audi Q7, Mercedes GLE viszont sírva kullog majd vissza onnan, ahol a Land Cruiser még a komolyabb felszereltségeit nem is fogja használni. Az európai piacon viszont csak egynek tűnik a sok közül, ami már csak azért is hiba, mert jelenleg szinte semmivel sem összehasonlítható. Pontosabban ott a SsangYong Rexton, aminél viszont a Land Cruiser egy kicsit jobban presztízstermék, ha terepjáróról van szó, de már az SUV-k között is inkább az, mint egy SsanYong, ami messze nem kell, hogy ledegradálja a koreai terméket. A Toyota terepjárója egyszerűen nagyobb utat járt be, többet bizonyított és éppen ezért, valamint a toyotás mindent is túlél jellegű értékek miatt lehet sokkal csábítóbb sokak számára. Mert a Land Cruiser a külsejével egyelőre nem igazán tud hódítani, ami mindaddig nem baj, amíg hozza azt, amit kell. Tekintélyes méretű vasdarab, és a csinosra varrt városi SUV-k között épp azok a vonásai teszik furcsává, amik miatt jó a Land Cruiser. Ez egy klasszikus létravázas terepjáró, vagyis hasonló haszonjármű-szerű alapokra épül, mint egy pickup. Hasmagassága komolyabb, mint a legtöbb SUV-é, a lökhárítói, főleg feltűnően elöl nagyon rövidek és csapottak a jó terepszögek érdekében, mert itt van szerepe. Már az előző frissítéssel is megkapta ezt az arcot, így már messze nem olyan esetlen, mint korábban volt, de már akkor is inkább képességei adták el. Ami külsőre új most, az a Black Pack kivitel sötét króm hűtőmaszkja és díszei, tükörborításai és átlátszó hátsó lámpabúrái. Szép-szép, de a fekete kiegészítők pont eltüntetik az autók szép vonásait, ahogy a fehér, vagy fekete fényezés és a fekete felnik is, így nálam a korábbi tesztautó sötétkék, elegáns összeállítása jobban bejött.

Létravázas felépítéséhez tekercsrugós első és légrugós hátsó felfüggesztést kapott.

Az állandó összkerékhajtást középen osztómű szabályozza, és van felező fokozat is, vagyis már a vas szintjén is komoly dolgokról beszélhetünk. Ezt egészítik ki olyan apróságok, mint az elektronikusan vezérelt és akár leoldható stabilizátorok. Ezek miatt nem dől vészesen tempós kanyarban ez a toronyház és ezért tud komoly gödrökön is átlépkedni, ha arról van szó. Kevéssé találtam olyan helyet, ahol szükség lett volna bármely komolyabb tudására, így hazánkban a szükség helyett inkább a sport és hobbi célok lehetnek vonzóak a Land Cruisert vásárlók számára, akiknek nem a road presence kell, persze. Komolyabb terepre viszont illik rá venni négy rendes rücskös gumit, mert leghamarabb ott fog eldőlni, hogy továbbjutunk, vagy visszafordulunk. Pár dologban megújult a Land Cruiser, amik messze nem láthatóak, de nagyon is tapasztalhatóak. Az egyik ilyen a motor. A 2,8-as négyhengeres dízelt 204 lóerőre és 500 Nm nyomatékra húzták fel. Ez nem tűnik soknak, de nem is kell bele ennél sokkal több, a nyomaték a lényeg, amit az osztóművel úgyis képes sokszorozni, és ebből a dízelből ez bőségesen elég. Mindenképp meg kel jegyeznem, hogy egy ilyen Land Cruiser nagyon finom jószág, de mindig emlékeztet, hogy a lemezek alatt még mindig egy gép, és ilyen jelzés a motor indítása is. A leginkább száraz köhögésre hasonlító startban van valami megkapó, a Toyota teherautóinak klasszikus hangja pedig mostantól stop-startnál is élvezhető, és a viccet félretéve, ebben tényleg van valami szerethető. Erős a motor, amit leginkább abból fogunk észrevenni, hogy a sebességmérő feltűnően gyorsan szalad fel 80-ig. A hatfokozatú automata váltó lágyan dolgozik, de ha nem állunk eléggé a féken, mikor D-be, vagy R-be húzzuk, belerázkódik a karosszéria, ami megint csak egy üzenet, hogy ez itt vas, méghozzá komoly mennyiségű. Egész pontosan 2,4 tonna mozog állandó összkerékhajtással. Ez jót tesz a menetkomfortnak, amire főleg a semmirekellő városi használat mellett fogunk erősen felfigyelni, valamint emeli a fogyasztást. Ebben az esetben viszont a 10-11 liternek könnyen örülhetünk, ugyanakkor utazósban, de még városi használatban is könnyen levihető 9-re, de ahhoz már egészségtelen önmegtartóztatás szükséges.

Érdemes kihasználni az erejét, mert ez a jámbor jószág tud mozogni és nem is ügyetlenül.

Tempós kanyar, gyors elindulás, hirtelen irányváltás, megy neki minden, nyilván nem erre való, de jó tudni, ha bármi elénk kerül, nem kell félni attól hogy felborul. Futásában van némi tántorgás, ami a merev tengelynek, a létraváznak és a magas karosszériának köszönhető, de ennél többet egy ilyen felépítés soha nem fog tudni, ez is tisztességesnek mondható. Kormányzása először félelmetesen hajós, mintha nem sok közünk lenne hozzá, aztán hamar összeszokik vele a sofőr, egészen rá lehet érezni az ízére. Miután a Land Cruiser szerepe úgy a ’80-as évektől kezdve kicsit komolyabb is, mint terepjáró, ma már luxusautók között emlegetik. Ehhez pedig a felszereltséget is úgy lőtték be, ami igencsak komoly. Ehhez jött most a frissítéssel néhány vezetéstámogató, mint a gyalogosra és kerékpárosra, valamint a ráfutásos ütközésre faló figyelmeztetés, ami igencsak aktív. Motoros állítású ülések és kormány, motorosan kihajtható harmadik sori ülések, ülésfűtés és szellőztetés, komolyan szóló JBL hifi, lehet itt minden, amit akar a vevő. Kérdés, hogy minőséget akar-e, mert abban a Land Cruiser nem épp a 2020-as évekbe passzol. Semmit nem javultak az anyagok, a festett ezüst, a fényes fekete, a műfa betétek továbbra is megjelennek, utóbbi még a kormányon is, ami hamar ránevel a 9 és 3 óránál való fogásra. Kényelmesek az ülései a legtöbb sorban, még leghátul is elüldögélnék egy darabig, ha arról lenne szó. Ami a minőséget kicsit feledtetni tudja, az a hangszigetelés, meg persze sofőrként a vezetési élmény is. Kicsit modernebbre vették a multimédiát is, már tud Apple CarPlay-t és Android Auto-t is kezelni, de továbbra is egy elég régi felületet kapunk, aminek a bootolási ideje is jelentős. Élettérnek azonban messze nem rossz, sőt. A nagy klímapanelt könnyű kezelni és a középkonzol használata is egészen egyértelmű. Szokatlan az ülésfűtés kapcsolója, tanulandó a terepmódok kezelése és az a legérdekesebb, hogy még a részecskeszűrő tisztításához is van külön gomb, bár ezt a teszthét alatt szinte folyamatosan végezte magától, a műszeregységen erre külön figyelmeztet is. Minden egy kicsit régi, és olyan 2000-es évek végi, szóval még nem eléggé retro ahhoz, hogy menő legyen, de annyira igen, hogy elavultnak tűnjön. Az ilyen gondolatokon kell továbbsiklani, mert itt messze nem ezen van a lényeg.

A Land Cruiser tényleg el fog vinni mindenhová, amerre vezet út, és még arra is, amerre nem.