Balesetveszélyesen a volán mögött

Mindent meg lehet magyarázni, nem? Vagy legalábbis majdnem mindent. Azt biztosan nem, ha balesetet okoztunk, neadjisten halálosat, mert ha csak egy másodpercre is, de nem koncentráltunk, mert rohanni kellett, s az autóban enni-inni, telefonálni, sminkelni, lehetőleg minél több olyasmit csinálni egyszerre, ami megosztja-elvonja a figyelmet. Amennyiben végletesen morbidak szeretnénk lenni, csak a föld alá temetve nem tudnánk megindokolni, mit és miért tettünk, viszont inkább azt szeretnénk, ha a lehető legtöbben belátnák, mennyire veszélyes és felelőtlen is az alább taglalt viselkedés a volán mögött.
A cikket illusztráló képeket természetesen nem a forgalomban, hanem álló autóban, parkolóban készítettük, de nem tagadjuk, hogy néha mi is csinálunk helytelen dolgokat az autóban. Nem vagyunk rá büszkék, de akkor is. És magyarázzuk általában a következőkkel: muszáj volt, mert sietni kellett, mert fantasztikusan, zseniálisan, biztonságosan tudunk vezetni, nyilván extrán, mások helyett is figyelünk, nekünk bármit szabad, a többiek a bénák, nem mi. Tényleg? Egy fenét. Elég egy szemhunyásnyi elbambulás, az autó ezalatt, míg mi mással vagyunk elfoglalva, s kvázi vakon vezetünk, több métert tesz meg, s jöhet a csatt.
Mint azt mindig olvassuk és írjuk is, a balesetek elsődleges kiváltó oka a sebesség helytelen megválasztása, magyarul a gyorshajtás, de időről időre hallani balesetekről, ahol a sofőr elaludhatott, nem figyelt, "mást" csinált. Telefonált, szöveges üzenetet írt vagy olvasott, a navigációra hagyatkozva érte utol a végzet, stb. Utóbbival kapcsolatban ugye használat előtt jól megkapjuk, hogy vezessünk körültekintően, s el kell fogadjuk, hogy mi felelünk a történtekért, nem más. És valóban. Miközben a KRESZ csak a kézből telefonálást tiltja (és a gyakorlatban kb. millióból egy esetet büntetnek), számtalan egyéb bokros teendővel keressük a bajt.
Mind közül valószínűleg a telefonálás a legveszélyesebb. Miért, mert közben nem fogjuk két kézzel a kormányt? Nem, nem azért. Azért, mert elvonja a figyelmet, ennyi. Egy fokkal persze jobb (s ezzel szabályos is), ha kihangosítót használunk, de azt kell, hogy mondjuk, úgy is kerülendő. A bölcs autós megáll (na nem úgy, hogy irányjelzés nélkül félig vagy annyira sem lehúzódik az útról, feltartva a fél várost, vagy felhág a járdára gyalogosokat ijesztgetve), elintézi, amit el "kell", s folytatja útját. De mindenképp lassítsunk telefonálás közben - minél kisebb a tempó, annál jobb eséllyel lesz képes az agy annyi információ befogadására, hogy időben tudjunk reagálni a vészhelyzetekre. SMS-írás, a nagyon okos készülékek állandó nyomkodása, internetezés? Nemsokára az autók zöme - jó drágán - fel lesz szerelve a modernkori vágyaink tökéletes kiszolgálására alkalmas berendezésekkel, hangvezérelve, szemünket az útról (illetve a szélvédőről) le nem véve oszthatjuk majd meg a világgal, milyet pukizott a valaki a valahol, s erre mekkorát kacagott a másik valaki, juj, de klassz.
Különben ha kihangosítónk van, sok-sok másodpercen át akkor is a telefon képernyőjére tapadunk, valamint leejthetjük, utánanézünk- és nyúlunk, ha olyan, beleakadhat a zsinór a valamibe, az is veszélyes. Elhalkul, rosszul szól, nem halljuk, máris vadul nyomkodjuk a kütyüt és/vagy az autó vonatkozó gombjait jobb esetben a kormányon, rosszabb esetben a műszerfalon... Demagógnak tűnhet és az is, de nem lehetne, hogy ne telefonálhasson a sofőr autóvezetés közben? Ennyire szörnyű fontosak vagyunk? Amikor majd (tán nem is oly' soká) magától megy az autó, s a vezető is csak utas lesz, akkor aztán kedvére csinálhat bármit, addig viszont figyeljen az útra, ne minden másra. Pláne azzal az indokkal, hogy ezt most muszáj felvenni, őt most muszáj felhívni, csak egy gyors hívás lesz, stb. Ha így gondoljuk, vegyünk és használjunk kihangosítót, és persze úgy is csak módjával betyárkodjunk az autóból!
A telefonálással szemben nem büntetett, de legalább annyira veszélyes az olyasmi, mint evés-ivás, dohányzás, olvasgatás, sminkelés a kocsiban - nyilván menet közben, mikor is máskor. Pedig mind hasonló: kezünket, kezeinket lefoglalja, figyelmünket megosztja és elvonja. A kajadarab meg a hamu leesik, a pia kilöttyen, a könyv/újság/térkép kitakarhatja a fél látómezőt, a szemceruza elgurul - s a legkisebb problémánk az lesz, ha a kárpit foltos, kiégett, összekent marad, az utastér büdös, a smink meg elkent. Kihamuzás, még bunkóbbaknál a csikk kipöckölése, majd visszakapása tán egy-két keresetlen szó kíséretében? Sokkal rosszabb is van. A figyelmetlenség miatti baleset.
Dugóban, ha már olyan szerencsétlenek vagyunk, hogy a saját magunk kreálta dugóban mindenki mást hibáztatva senyvedünk és persze olyan okosak, bölcsek, tájékozottak, hogy tudjuk is, hogy meddig tart az a dugó és ott azonnal véget is vetünk a tiltott cselekvéseknek, na ott lehet olvasgatni (mondjuk stílusosan a Bűn és bűnhődést), telefonálgatni, enni-inni-kifesteni - persze körültekintően, a csorgásnál figyelembe véve, hogy ne tartsuk fel a sorstársakat, ne menjünk nekik, hogy alkalmasint elférhessen a mentő vagy a tűzoltó (amire persze gyorsan reagálunk szendviccsel a kézben), hogy mások is léteznek rajtunk kívül az univerzumban. Esetleg némi tömegközlekedés, hm? Kerékpár? Gyalog? Ja, hogy drága/zsúfolt/lassú/fárasztó, stb. Hát jó, autózzunk csak tovább, de lécci óvatosan, kerülve lehetőleg mindent, ami eltereli a figyelmet. Aztán nemsoká eljön a szép új világ, amikor az autókban semmi dolguk nem lesz az emberkéknek, már alig várjuk.