Az összezsugorított Multivan? – Volkswagen Caddy TDI Teszt

Az mindenképp elmondható a Volkswagenről, hogy nem hazudnak a marketingszövegeik, a Caddyről például azt írja a weboldal, hogy "első pillantásra az új, izgalmas dizájn tűnik fel". Ennek az igazságtartalmáról csak annyit, hogy amikor először megláttam az autót, azonnal előkaptam a telefonom, és lefényképeztem, annyira tetszett. Az ID. sorozatra hajazó első lökhárító és a letisztult, futurisztikus formájú első harmad ugyanis nagyon különlegesen mutat a furgonok és a kisbuszok 20 éve változatlan kocka-hátuljára illesztve. A színes, modern és érdekes külsővel nagyon éles kontrasztban áll a beltér, ott ugyanis igen komor a helyzet. A formák amúgy kreatívak, de ezt senki sem fogja észrevenni, mivel minden ugyanabból a legolcsóbb, kínai hatású, fröccsöntött műanyagból készült. Az alap Dacia Sanderonál (lásd a tesztjét itt) volt ugyanilyen érzésem: ez egy nagyon jó belső lehetne, csak egy kevés autószínű festéket kellett volna megmutatni a dekorbetéteknek. Még a hatalmas panorámatető - ami még úgy is király, hogy nem nyitható - sem tudja feldobni a hangulatot. Az egyetlen felüdülés a kormánykerék, ami egy az egyben a Golfból van, így nem igazán lehet belekötni. De persze erre mindre rá lehet fogni, hogy felesleges flancolás - lenne, ha benne lenne - hiszen a munkásoknak és az ötgyerekes családoknak úgysem ez fog számítani, hanem a méret és a vételár. Nézzük hát ezeket! Az utóbbival a Caddy a konkurensei felett teljesít, sokan tudnak ez alá ígérni a haszonjármű alapú egyterűk piacán. Méreteit tekintve sem valami nagy szám, persze jóval tágasabb, mint néhány hétüléses crossover, de attól még

ebben hátraültetni valakit egy 500 kilométeres útra a harmadik sorba, az körülbelül olyan, mint autópályán előzni egy szükségpótkerékkel.

Fontos viszont megjegyezni, hogy nem a hátsó két üléssel van a probléma, azok korrektek. A gond az, hogy a középső sor állítható háttámláját vagy rá kell csukni a hátul ülők térdére, vagy a középső sorban lesz elviselhetetlen az üléspozíció. Pozitív csalódás volt viszont a dízelmotor, ami egy nagyon dinamikus és kellőképp takarékos választás lehet ebbe a kaszniba. Fogyasztása 6 liter környékén mozgott autópályán és városban egyaránt, de országúti használattal 5 liter alá is letornázható. Nem volt egyébként igazán kulturálatlan sem, bár én már az ős-TDI-vel is ki voltam békülve ezen a téren. Azzal ez a motor természetesen már csak az elnevezésen osztozik, más közös pontjuk nem igazán maradt így 25 év fejlődése után: a Caddyt egy 2 literes, common rail turbódízel hajtja, részecskeszűrővel és minden Euro-finomsággal megfűszerezve. Hét személyt szállítani a Caddy akkor jó, ha minimális mennyiségű csomag társul a merítéshez, és a távolság is inkább csak városi marad. Azt gondolom, hogy családi használatra emiatt eléggé kérdésesen alkalmas, hiszen ha szükséges a két szükségülés a városban, akkor valószínűleg messzebbre utazni is ezzel kell majd. Erre a célra épp ezért inkább a hosszított változatot tudnám ajánlani, nem sokkal drágább az sem, ha valakinek mindenképp a Caddy tetszene. Tökéletes lehet viszont munkaeszköznek, de csak ha a 7 fős csapat felszerelése már a helyszínen van. Ha pedig mégis családi gép lesz, és kinövitek, akkor megérheti lepasszolni a legkommunikatívabb gyereknek, első autónak. Amellett ugyanis, hogy nagy, igénytelen és - a rengeteg, hihetetlenül agresszív menetstabilizáló elektronikának hála - biztonságos is, ha ebbe beleültet a gyereked 6 havert, könnyedén az évszázad bulijárata lesz belőle.