Az igazi öszvér – Lexus UX teszt

Lefelé bővítette kínálatát a Lexus, így a japán luxus megjelent a kompakt, vagy nevezhetjük akár szubkompakt szabadidő-autók között is. Akarom mondani crossoverek között, hiszen a SUV és a crossover (én csak öszvérnek nevezem) nem teljesen ugyanaz. A Lexus UX utóbbiak között is elég érdekes eset. Azt már szerintem mindenki első pillantásra látja, hogy terepre nem fog menni vele. Én azért kínoztam egy kicsit ott, is majd mesélek róla. Ugyanakkor egyterűs jelleget sem fedeztem fel benne, ez tényleg egy városi kompakt gép, amit terepjárós hangulattal akartak felruházni.
A magas építésmódnál és a kerékjárati ívek műanyag szélénél több terepjárós tulajdonságot azonban nem találni rajta, de ez nem is baj, hiszen még az autó katalógusa is kb. minden harmadik szavával azt hangsúlyozza, hogy a UX a városba való. Kategóriáján belül viszont kiemelkedik a bátor formatervével. Az a rengeteg ív és él, amelyek paradox módon néhol még egy kis gömbölydedséget is összehoznak, egyszerűen bámulatosak.

Szoborként is megállná a helyét, sőt ha egy város főterére kiállítanák, leülnék vele szembe és naphosszat elnézegetném.

Vagy bármelyik oldaláról. De hát az autó arra való, hogy használjuk, és ez a városi crossover ebben sem okoz csalódást.
A UX (ejtheted úiksznek is, de júex az eredeti angol kiejtés, ezért fogod nálam mindig „az” helyett „a” névelővel látni), a Toyota TNGA-C padlólemezére épül, amelyen többek között a Corolla, a Prius és a CH-R is osztozik, tehát méretben így már talán jobban előtted van, hogy mekkorára nőtt. Az utastérben azonban a luxusgépek kényeztetését nyújtja. Legalábbis elöl. A fehér bőrülések nem csak fűthetők, de szellőztethetők is. Kényelmük hibátlan, de a leginkább annak örültem, hogy a kategóriatársakhoz képest mélyebbre süllyeszthető a vezetőülés, ami egy kis sportos felhangot nyújt és az eleve alacsony tömegközépponttal élvezetes kilométereket ígér. A műszerfal letisztult, könnyen kezelhető minden kényelmi funkció a gombokkal. Az infotainment 10,3 colos kijelzője szokás szerint a szélvvédőhöz közel, a vezetőtől távol került. Ami nincs semmiféle negatív hatással a leolvashatóságra, mert tűéles, szép grafikájú képet szolgáltat, viszont nem éri el, így nem is tapizhatja menet közben senki, ami biztonság szempontjából dicséretes.

Ám amit nyer a réven, elveszti a vámnál a tapipaddal, amellyel még mindig macerás pontosan oda navigálni a menüben, ahova szeretnénk.

Szerencsére a legfontosabb dolgokat a már említett gombsorral, vagy a könyöklő csücskén elhelyezett gombokkal (rádió, média) is lehet kezelni, míg a pont megfelelő méretű kormánykerékről a vezető orra előtti digitális műszeregységen megjelenő infók váltogathatók, valamint a sávtartó és a tempomat, illetve a rádió és a média kezelőgombjai itt is felbukkannak. A menetmódválasztó viszont egy kis szarvacska képében a kormány mögött, a műszerfal tetején kapott helyet, amelyért a rövidebb karúaknak nyújtózkodni kell.
A hátsó térfél az, ami erősen elgondolkodtatott, hogy mennyivel jobb lett volna inkább egy kis kupét bevállalnia a Lexusnak, amelyben bevallottan másodhegedűs szerepet kapnak a hátsó utasok. Sajna, az ilyesmikre manapság nincs akkora kereslet, mint a terepjárókra emlékeztető „izékre”, márpedig a UX hátsó sora inkább csak gyerekeknek kényelmes. Az ülések ugyanúgy hibátlanok mint elöl, de az átlagos magasságú felnőttek a Balatonnál messzebb nem szívesen fognak ott utazni a lábtér szűkössége miatt, a bejutás pedig a belógó kerékjárati ív miatt ugyancsak nehézkes. Emellett az ajtó is nyílhatna tágabbra, mert így a gyerekülések beszerelése közben is távozhat az éterbe néhány szitokszó. A csomagtértől szintén nem szabad sokat várni, mert nem nagy, de legalább kicsi. Bár azért a 320 liter is képes lenyelni néhány sporttáskát, az ülések lehajtásával kialakuló 438 literes tér pedig még néhányat. Szóval ez tényleg egy városi, rohangálós gépezet és nem utazóautó.
Lehet, hogy a kelleténél talán negatívabbnak tűntem az előbbi mondataimmal, pedig valójában imádtam minden pillanatot, amit a UX-ben töltöttem. Zseniális autó ez, csak a helyén kell kezelni és akkor élvezetes vele minden kilométer. Tudom, hogy sokan ódzkodnak a CVT-váltóktól, de számomra a UX-ben is bizonyította létjogosultságát (ami persze nincs a UX-ben, ahogyan a többi Toyota hibridben is, itt is egy e-CVT osztómű ad fokozatmentes nyomatékosztást). Persze pont ez akadályozza meg, hogy igazán sportos legyen, de amúgy sem olyan az autó szellemisége. Ami egy újabb ellentét, hiszen alacsony a tömegközéppontja, alacsonyan ülhet a sofőr, és a hibrid hajtáslánc 184 lóerős rendszerteljesítménye is dinamikusan tudja mozgatni a vasat. Mégsem kívánja benne az ember a vihogós kanyarvadászatot, pedig a futómű ebben is megfelelő társ, és persze sport módot is kapott a UX.

De még mindig a város az igazi terepe, ahol kidomborodik a gazdaságos és környezetkímélő oldala.

Persze én hajtottam hegyen kanyarogva is, autópályázva is, és elvittem dimbes-dombos vidék homokkal borított ösvényeire is. Mily meglepő, utóbbinál majdnem elakadtam. A UX alaphelyzetben elsőkerék-hajtású, de rendelhető hozzá elektromos összkerékhajtás is, ami persze nem teszi terepjáróvá. Szóval a kicsi szabadmagasság és az elsőkerékhajtás még tán telekjáráshoz sem elég, szóval ezt nem szabad forszírozni, de a szilárd burkolaton párját ritkítja a futómű hangolása. Mondjuk a kormánykerékre érkezhetne egy kicsit több visszajelzés, de ez már csak szőrszálhasogatás. Kicsit elkalandoztam, pedig végső soron a fogyasztást akartam elárulni, ami a fentebb említett kalandokkal együtt sem haladta meg az 5,5 litert 100 kilométeren. Kizárólag városban használva még alacsonyabbra vihető, könnyedén négy liter alá!
A luxusnak azonban súlyos ára van. Ebben az esetben 11 170 00 forintos alapára. A tesztautó Luxury felszereltsége pedig elérte a 16 millió forintot, persze már minden földi jóval, többek között a Safety System+ biztonsági arzenállal, kanyarkövető LED fényszórókkal, Mark Levinson hangrendszerrel és szerintem mellőzhető 18 colos könnyűfém keréktárcsákkal felszerelve. Már csak napfénytetőt lehetne rendelni ehhez a felszereltségi szinthez 300 ezer forintért, ami nekem egyáltalán nem hiányzott, illetve a metálfényezés dobott még plusz 300 ezer forintot az autó árán. Szóval körülbelül 12 millió és 17 millió forint közötti összegért vihetik haza a luxus iránt fogékony vevők a városi öszvért, amellyel tényleg kiemelkednek a kevésbé merész formatervű konkurencia tagjai közül, s abban is biztosak lehetnek, hogy autójuk fogyasztása átlag alatti, tartóssága és megbízhatósága ám annál jobb lesz.