Az észszerűség csúcsa – Škoda Fabia Go 1.0 MPI teszt

Tényleg minden egyes alkalommal vérzik a szívem amikor kisautót vezetek, mert visszaszorulóban a kategória. Ami annyit tesz, hogy több gyártó is úgy számol, nem éri meg gyártani ilyen autókat, mert nem tudnak rajta elég nagy hasznot realizálni. Pedig egy átlagos autóvásárlónak meg pont ezek a gépek lehetnének az ideális választás. Szerencsére a Škoda még nem mondott le róluk, bár a Fabia negyedik generációja nagyot nőtt, szinte kompaktos a helykínálata. Emellett stílusos, igényes, nem mellesleg most egy nagyon kedvező áron kínált, szívó benzinmotoros változattal is csábít. Ez volna a Go, ami – lelövöm a poént - 5 298 990 forintról indul, de majd elárulom azt is, hogy a tesztautó mennyibe került. Először nézzük kicsit körbe a karosszériáját. Mert az öröm a szemnek, ugyanis a Fabiáról sem spórolták le a „kristályműves” dizájnt. Szépen illeszkedik a márkatestvérek sorába, messziről felismerni a hatszögletű hűtőmaszkot, amit krómszínű betét határol, máris egy kis eleganciát csempészve az autó megjelenésébe. A Go felszereltség alapáron adja a LED fényeket elöl és hátul egyaránt, ám elöl a ködfényszóró helyett csak díszbetét jutott a lökhárítóba. Ahogy haladunk hátrafelé, még mindig telis-tele ívekkel, „vágásokkal” a dizájn, tényleg párját ritkítja a kategóriában. Hátul ugyancsak a „kristálylámpák” teszik még izgalmasabbá a látványt, de van egy kis hátsó légterelő is, illetve fényezetlen díszbetét a hátsó lökhárító alján. Semmi túlkapás, egyszerűen úgy szép az egész, ahogy van. Egy „olcsó” kisautó esetében bent szürkeségre és unalomra számíthatnánk, ám ezt is meghazudtolja a Fabia. Bár tény, hogy színekkel nem kápráztatnak el, valóban a szürke dominál, de zongoralakk díszbetétek törik meg az egyhangúságot, többek között a vezető előtti műszeregység felett is Fabia dombornyomásos betét trónol. Emellett érdemes még megemlíteni az ajtóburkolatokon a behúzókart, ami egyrészt tényleg jó helyre került, másrészt látványelemként funkcionál. Sőt, maga a kilincs is, amin érezni a törődést, hogy nem csak úgy „odafröccsöntöttek” egy műanyag darabot. Maga a kétküllős kormánykerék is szép szerkezet, nem mellesleg a fogása is kiváló, na meg persze multifunkciós, a gombok kiosztása logikus rajta, könnyen kezelhető. Ugyanez igaz az infotainment rendszerre, ami a középkonzol tetején elhelyezett 6,5 colos érintőképernyőről kezelhető, illetve a manuális klíma vezérlőpanelje is klasszikus egyszerűséget mutat. Jutott még alá egy nagyobbacska tárolórekesz is, két USB-C bemenettel, valamint a manapság ritkaságnak számító, ötfokozatú sebességváltó karja mellett is látszik, hogy van még hova extrázni az autót, hiszen több vak gomb is helyet kapott ezen a környéken. Az ülések egyszerű szövetkárpitosak, de kényelmesek, hátul akár felnőttek számára is jut elég tér, bár elektromos ablakmozgatást itt már hiába keresünk. Valamit valamiért ugye, a kedvezőbb alapár érdekében néhány dolgot be kellett áldozni. Ugyanakkor a csomagtér is méretes, pótkerék nélkül alapból 380 liter áll rendelkezésre, ami 1190 literesre bővíthető. Szóval eddig minden téren meggyőző a Fabia Go. Vajon mi a helyzet a motorral? Hiszen az egy háromhengeres, szívó kis csenevész valami… Gondolhatnánk, hiszen manapság elárasztották a piacot a feleslegesen erős autók. A Fabiában viszont „csak” 80 lóerő dolgozik. Ugyanakkor a tömege is csupán 1,1 tonna. Lomha? Igen! De ettől még szerethető? Nagyon is! Kisautóként még mindig nem a hosszú autópályázásokról szól ezzel a motorral a Fabia, de sehol máshol nem vall szégyent a 999 köbcentis benzinmotorja. Sőt, igazából még az autópályával is simán megbirkózik csak épp 4000-es fordulaton pörög 130-nál, ami nem valami gazdaságos. Papírforma szerint 15,5 másodperc a százas gyorsulása, de városban úgysem gyorsulgatunk addig, hivatalosan országúton sem, úgyhogy a rugalmassága teljes mértékben elegendő a felhasználási területén.

Ügyes váltókezeléssel városban simán diktálhatja a tempót, országúton is csak az előzéseknél igényel fokozottabb figyelmet, illetve türelmet. Cserébe egy olyan konstrukciót kapunk, amiben kevés dolog romolhat el, ráadásul háromhengeressége ellenére rendkívül finoman jár.

Komolyan mondom, eleinte nem is hittem el, hogy csak háromhengeres, fel kellett pattintanom a motorháztetőt, hogy tudatosuljon: tényleg, egy turbó nélküli, 3 hengeressel van dolgom. Jó, persze a turbó hiányát azért egyből éreztem, hiszen a 83 Nm forgatónyomatéka is 4000-es fordulat közelében érkezik (egészen pontosan 3700-nál). De a csendessége és a sima járása, nagyon kellemes meglepetés volt. Ehhez jön még az 5,3 literes fogyasztás vegyes átlagban, ami szintén elfogadható érték, ez egyébként mindösszesen két decivel több a gyári adatnál. A menetkomfortról szintén csupa jót tudok elmondani. A Go felszereltséghez lemezfelni jár dísztárcsákkal, 15 colos kerekekkel. Nincs aggódás az alufelnikért, a ballonos gumik még lágyabbá teszik a bukkanókon átrobogást. A kormány pontos, a váltókar mozgatása egyszerű, mondjuk a kuplungpedál lehetne kicsit keményebb. Összességében nagyon kényelmes és stresszmentes a vezetése. De nézzük mit ad még a Go. A már említetteken kívül a fontosabbak: tempomat (de nem adaptív), vészfékasszisztens gyalogosfelismeréssel, sávelhagyásra figyelmeztető rendszer és sávtartó, automatikus fényszórók, fáradtságfigyelő, elektromos és fűthető külső tükrök és visszagurulásgátló. Ugyanakkor hátulra csak dobfék jutott, ám ennek semmi hátrányát nem éreztem. Az extralistán a hátsó parkolóradar, a kartámasz, a SmartLink funkció az okostelefonos kompatibilitáshoz, illetve az ülésfűtés és a megnövelt, így 50 literes üzemanyagtartály szerepelt, valamint a kék metálfényezés. Ezekkel együtt sem lépte át a hatmillió forintot a tesztautó ára, ami manapság nagyon is versenyképes ajánlatnak számít a kategóriában.