Az értékrend csúcsán – Mercedes-Benz E 300 Bluetec

Hiába is próbálnánk tagadni, az autóipar egyik, ha nem a legmeghatározóbb gyártója a Mercedes-Benz.

A csillag mögött egy különleges értékrend tornyosul, amihez vitathatatlanul fel kell nőnünk, hogy megértsük, hogy megérintsen, és hogy közel kerülhessünk hozzá.

Az autógyártás legtöbb korszakából ki lehetne emelni egy-egy meghatározó Mercedes modellt, amit őszinte leszek, ma nem tudnék megtenni. A károsanyag-kibocsátási normák folyamatos szigorítása, a teljesen felhígult vásárlóközönség és az irreális elvárások alaposan megváltoztatták a márka identitását, amihez egyébként görcsösen próbálnak ragaszkodnak, hiszen ez fontos. Ezt viszont annyira elrejtik mára a giccses megoldások, mint a karbonminta, vagy a hangulatvilágítás, valamint a high-tech kütyük kihangsúlyozása, hogy megdöbbentő, mennyivel jobbnak érezni egy ordítóan fapados E-osztályt, mint egy fullosat. Ez 2009-ig nem így volt, a csúcsverzió vérbeli Mercedes, és most itt ez a hibátlan, szinte új W211, hogy ezt bemutathassam rajta.
Ha ránézünk egy ilyen W211-re, nem tűnik réginek, hiszen jól ismerjük, alaposan részese az utcaképnek, mégis van egy ódon hangulata, vélhetően a pápaszemes dizájn miatt. A formában még erősen felfedezhető a ’90-es évek a hetykén kiemelt kerékjárati ívekkel és a krómozott felső ívű díszlécekkel. Aztán ott a hatalmas maszk, ami egybenyílik a géptetővel, meg persze az ágaskodó csillag, ami itt még az Avantgarde felszereltségnek is része volt, nem létezett még a maszkba integrált tányércsillag. Csodásan háromfelé tagolt a karosszéria, a feneke kerek, a modernséget itt a ledes lámpák jelzik, mint a ráncfelvarrott E46-os BMW-nél, hiszen ez a W211 is faceliftes modell. Az összeállítás olyan, ahogyan a legjobban mutat, az ezüst fényezés mélységét a fotók nem adják vissza, ehhez tökéletesen passzol a 18 colos, sűrű küllős felniszett és az elmaradhatatlan kékes derengésű ablakok. Ez az autó szinte gyári, 10 éves kora ellenére kicsattanó formában van és ahogy a mesében szokás mondani, törésmentes, kókánymentes, rozsdamentes.

A valóság pedig az, hogy kínosan perverz módon jól tartották,

annyira, hogy a felnik belső oldala is tökéletesen le van takarítva és még a kerékdobokat is műanyagvédővel ápolták folyamatosan.
Beteg? Az ajtót felpattintva borotválkozótükörnek is tökéletesen használható küszöblécek villannak az arcunkba. Annyira karcmentesek, mintha most húztam volna le róluk a védőfóliát, ilyen szerintem csak a gyári raktárkészletben létezik. Nem egy újra, szépen összerakott autóról van szó, egy kisebb flotta része volt Németországban és már túlfordult a 130 000 kilométeren is, szóval nem egy elrakott autó. Bent már kicsit konszolidáltabb az összeállítás, világos kárpit helyett a népszerű fekete bőrülések köszönnek ránk kicsattanó formában, de

amitől igazán megremegett a térdem, az a szabályosan gyűrt ajtókárpit-betétek.

10 éves csak, szóval még elvárható, hogy rendben legyen, de ez lehetetlenül szép állapotban van, a legkisebb részleteken is tökéletes. Kopásmentesek az anyagok, valahogy még illik hozzá a fabetét is, ezután talán egyik Mercinek sem állt ennyire jól. Tágas a tér, nem túl vastagok az oszlopok így a kilátás is remek, de ezen még tetőablak is segít. A volán hatalmas és széles tartományban állítható, így egészen sportosra is vehető a vezetési pozíció. A kapcsolók finom mozgása utánozhatatlan, bár azok formája szerintem nem túl fantáziadús, akad, amiért külön is rajongani lehet. Ilyen például a CD lejátszó fedele, amit az elakadásjelző keretének megnyomásával kapunk meg, méghozzá úgy, hogy az egész panelt motorosan feljebb csúsztatja, majd gombnyomásra visszaengedi.
Modellciklusának végére, ahogy azt szokás, a legtöbb betegségét kijavították, vagy eltávolították a hibaforrást, ahogy az a brake by wire fékrendszerrel is történt, mivel finoman szólva sem volt üzembiztos. Korrózió nem jellemző, mint a W210-es sorozat esetében, persze a motoralkatrészek, hidraulikus motor és váltótartók cseréje azért súlyos összegeket emészthetnek fel, 10 évesen, rendes karbantartás mellett maximum 15000-es olajcsereperiódusokkal ezek hibájára azért még nem kell számítani. Motorok tekintetében a soros négyhengeres és kompresszoros benzinesektől kezdve a soros és V elrendezésű hathengereseken át a V8-as benzin és dízel modellekig mindenfélét találunk. 2007-ben a sorozat végére már megérkezett a 300-as jelölésű Bluetec utótagú V6-os dízelmotor is, mely a neve ellenére még nem AdBlue adalékos.

Remekül szól, egy ilyen gázolajos V6-os járásához nincs hasonló, alapjáraton izmos morajlást, fordulaton kisimult járást produkál.

211 lóerő és 540 Nm nyomaték, utóbbit már 1600-as fordulatszámtól teljesíti.
Meg tud indulni, határozottan erős, de kiforgatva a V6-ost hamar rájövünk, ez nagyon nem erre való. A sportosságot fintorogva viseli, a teljesítménye megvan, de valahogy nem esik jól vele sem egyik sávból a másikba szökellni, sem a szerpentin, Lepencének már neki sem indultam vele, mert nem ez megy neki jól. A suhanckodás, viháncolás messze áll tőle, egy nyugodt, érett sofőr kell a kormánya mögé, aki a felelősségteljes utazási élményére vágyik és az erőre, a nyomatékra az autópályás gyorsítások miatt van szüksége. Komótosan dolgozik a hétfokozatú automata váltó, a kapcsolója viszont varázslatos, ahogy a klasszikus rugós mozgással a helyére klattyan, ilyet már messze nem tudnak a mai joystick-ek. Nagyhifi, ülésfűtés, nem érintőképernyős navigáció, de minden sallang igazából itt csak hozzátesz a Mercedes élményhez, nem eltompítja, mint a mai modelljeikben.
A W211-ben határozottan érezni még némi szekrénységet, mint az elődjében, a karosszéria merevsége lehetne jobb is, ezt ma már ügyesebben csinálja a Mercedes. Futóműve elöl-hátul légrugókat kapott, a mozgása az a tipikus hajózós, nagyokat libben és valahogy úgy érzem, ennél jobb légrugózást ma sem csinál a márka. Három állásban keményíthető, akár egészen feszes, sportos is kérhető, de ahogy az izgága mozgás, úgy ez sem illik hozzá igazán. A változtatható keménység mellett szintszabályzás is működik, akkor áll össze a W211, amikor van helye rendesen rugózni, akkor simul ki minden kis rezdülés menet közben és a remek hangszigeteléssel együtt tökéletesen ki tudják zárni a külvilágot és a vezetéssel járó stresszt is. Nem lehasznált állapotú W211-et találni nagyon nehéz, a hazai példányok lehet, hogy kicsit csábítóbbak, mint az import autók, mégis találni olyat, mely nem csak a haszonszerzés miatt érkezett az országba. Ezt itt azért vették meg, mert tökéletes volt, első magyar tulaja használta is itthon és most szintén gondos helyre került. Sokat mesél utódjáról, a W212-ről is ennek az autónak a története, ugyanis első tulajánál 10 évet töltött el szolgálatban, vagyis megvárták, míg kifut az utód. Van egy különleges varázsa, amihez kell a hibátlan állapot is.

Meg nem tértem tőle, ahhoz szerintem még fiatal vagyok, de megérteni határozottan könnyű volt.