Az egyik legjobb kisautó: Toyota Yaris használtteszt

Tapasztalataim, de nálam okosabbak tapasztalatai szerint is nő, férfi, egyedülálló, családos, fiatal vagy idős is Yarist akar, ha igényes, megbízható és jó kisautót szeretne venni. Ha nem csak a Yaris jöhet számításba, akkor a Polót, a Fabiát, a Jazzt, esetleg a Corsát vagy a Swiftet szokás még emlegetni. Majd következik a szűkítés: a Honda nem nagy, de mégiscsak egyterű, és baromi drága, a Volkswagen baromi drága, hoppá, de hiszen a Škoda és az Opel is húzós árú. A Suzuki olcsóbb, ám szűkebb is, továbbá Suzuki, ami sokaknál egy a lenézni valóval. És máris gyúl a világosság a fejekben: igen, ööö, nos a Toyota is sokba kerül, de megbízható és korrekt kocsi, nem? De. Nézzük hát, mit tud, tényleg jó-e a Yaris – tesztautónk egy 2009 áprilisi, 53 ezer kilométert futott példány volt. Ezt a Yarist a tulajdonosa itthon vásárolta, meg nem törte, csak parkolási nyomok látszódnak a kasztnin, az időszakos karbantartásokra egy helyre, márkakereskedésbe hordja, szervizkönyve, ha csak elektronikus is, de illőn vezetett. Fényezetlen kilincse és tükre elárulja, hogy nem egy csúcsfelszerelt darab, azonban ami kell, az van: manuális klíma, elektromos ablak (elöl) és tükör, CD-s rádió, centrálzár, magasságállítós vezetőülés, sínen - osztottan - tologatható, változtatható dőlésszögű hátsó pad, fedélzeti számítógép, 4 légzsák, ABS. Igaz, a központi zár távirányító nélküli, de ettől még nem áll meg a világ, sőt azzal is együtt lehet élni, hogy a kormányoszlop csak függőleges irányban mozgatható, a volán meg műanyag. Ha valakinek az előbbi felsorolásból szinte szemét szúrta a tologatható hátsó sor, mert nem tudta vagy elfelejtette, hogy a Yaris ilyesmit is nyújt, nos, valóban, illetve ez az egyik ütőkártyája a Franciaországban gyártott japánnak. Mert az 1999-ben bemutatott (és Év Autójának választott), második generációjával 2006-ban színre lépő Yaris kategóriájában mindig is törpének számított, most, már harmadik szériája is az. Ennek szellemében a „belül tágasabb” filozófia példás képviselője, és praktikumának alapja ez a bizonyos tologatható hátsó üléssor. Amennyiben ketten használják a Yarist, az egyébiránt mindössze 272 literes csomagtartó 363 literesre növelhető, a pad előredöntésével meg még egyszer ennyi hely keletkezik. Másik előnye a rendszernek, hogy kevesebb poggyásszal nagyobb hátsó lábtér nyerhető – örvendetes, hogy két, nem is feltétlen alacsony felnőtt hosszabb távon is jól elfér hátul. Más kérdés, hogy az ülések elöl-hátul csak minimálisan formázottak, s lehetnének valamivel méretesebbek is úgy lapjukat, mint támlájukat tekintve. A közepes komfortérzetért kárpótol a kismillió nyitott, zárt és/vagy rejtett rekesz, fiók, irat-, kacat- és pohártartó – gyermekeseknek kötelező játék valamit jól eldugni a számtalan mélyedés egyikébe, csak jusson elég idő meg is találni, ja és az a valami lehetőleg ne egy időzített bomba legyen furmányosan elnémítva...
Amiért még nem kevesen kritizálják a kis Toyotát, az a középen trónoló digitális műszeregység és a sok komor, kemény műanyag. A 3D-s vetítést szerintem lehet szeretni vagy utálni, de nem zavaró, a plasztikok zöme pedig valóban kopogós, ám az összeszerelési minőség átlagon felüli. A próbált kocsiban mondjuk találkoztunk egy-két illesztési pontatlansággal, azonban a Yaris beltere kizárólag rossz útburkolaton zizeg, s akkor sem vészesen. Vezetni elképesztően könnyű a Yarist. Állítom, hogy némi rutinnal rendelkezve pár perc után bárki otthonosan és magabiztosan érzi magát benne. Kormánya, váltója, pedáljai, mindene finoman és pontosan működik, na persze sportos élményt ne várjunk tőle, ez nem az a műfaj. Futóműve is inkább lágy hangolású, de ami a legkevésbé ösztönzi a tempós haladást, az a motor. Ez a 998 köbcentis, 3 hengeres, 12 szelepes VVT-i (intelligensen változó szelepvezérlésű) benzinmotor a maga 69 lóerejével és mai szemmel mókásan gyér 93 Nm-ével. További somolygásra okot szolgáltató adat a 155 km/h-s végsebesség és a 15,7 másodperces 100-as sprintidő, de.
De egyrészt maximum 130-cal lehet szabályosan menni, és azt a Yaris is lazán tartja, másrészt egy 0-100-nál a gyakorlatban jóval fontosabb egy 0-50, márpedig városban fürgén és vidáman pörög a sokszoros díjnyertes erőforrás. Mókás, egyesek fülét nyilván bántó, háromhengeresen sajátos a hangja, cserébe röhögve hozza a gyári átlagfogyasztási értéket (5,1 l/100 km), amit nem kunszt akár 4-4,5 literre is leszorítani.
Minek a dízel? Minek a fránya start/stop rendszer, a hibrid és az elektromos technológia horror-áron? Joggal merülnek fel ezek a kérdések egy ilyen szerény fogyasztású, egyszerűen jó „csomaggal” szembesülve, amelynek a tonna alatti önsúly is szerves része. A 2,5 éves használt Yarist megkergettük városban és autópályán is: egyenesfutása és úttartása hibátlan, rugózási és zajkomfortja a kategóriaátlagnak megfelelő. Amit – ezt megelőzően Suzuki Wagon R-t használó - gazdái nem kedvelnek benne, az a gyengének titulált szellőzése és hűtése; nyáron, nagy melegben alaposan felhevül az utastér, s klímástul is nehéz hűvösen tartani. Számomra a magas üléspozíció, az ülés formája, valamint mérete az, ami messze nem ideális, viszont jól ki lehet belőle látni, és ez ritka a modern autóknál. Mindössze 3,8 méteres hosszával és 1,7 méteres szélességével parkolása gyerekjáték.
Ötcsillagos Euro NCAP-törésteszt, takarékos, gazdaságos üzem, megbízhatóság - mi kell még? A cikk elején taglaltakhoz visszakanyarodva: jó hír és értéktartás. A Toyota Yarisnál mindez adott. Tesztautónk újkori ára úgy 3,3 millió forint volt, s most is ennyibe kerül egy hasonlóan felszerelt egyliteres, klímás modell. Használtan az 1-3 éves Yarisok 1,9 és 2,6 millió forint közötti ársávban kaphatóak, 2009-es évjáratból a Használtautó.hu oldalon csupán kettő darabot láttunk egyaránt 2,2 millió forintért hirdetve. Tényleg jó, igényes kisautót keres? A Yarisszal elégedett lesz, ha már - drága pénzért - megvette.