Lehet, hogy csak elfogult vagyok a hatalmas kombikkal, de ez a formaterv számomra telitalálat
Az első fényszórók Xenonnal világítják be az éjszakát, hátra korrekt dizájnnal jutott halogén
Ritkán vált ki belőlem ennyire kettős érzelmeket egy autó, mint amit ennek a Citroënnek a volánja mögött éreztem. Ráadásul még éppen az ízlésemnek is kedvez egy ilyen praktikus, nagy hodály, ami ráadásul keveset is eszik. Imádtam vezetni ezt az autót, a kátyúkon hajószerűen átlibegő futóművével és a kellemesen nyomatékos dízelmotorjával, az egyszerre puha, mégis jól tartó üléseivel, illetve a milliónyi nyomógombtól zsúfolt műszerfalával maga a tökéletes családi kombi, csak azok a fránya előítéletek ne lennének, amik miatt kétszer is meggondolnák rengetegen, hogy meg merjék-e venni. Valószínűleg sokan átérzitek ezt, éppen ezért előre leszögezném: egy jó állapotú C5 Tourer tökéletes lehet arra, hogy megváltoztassa a fejedben a kialakult képet a francia autókról.
4829 milliméteres hossza a legnagyobb autók közé sorolja, amit bent is érezni a 2815 milliméteres tengelytávolságnak köszönhetően
1860 milliméteres szélessége mai szemmel sem gyenge, a 2007-es bemutatkozásakor pedig egyenesen erős volt, ehhez képest tűnik csak alacsonynak az 1491 milliméteres magasságával
Mielőtt viszont a használtautós kérdéskörbe belemerülünk, nézzük meg, hogy mit kínál már újkora óta egy ilyen négykerekű, egy kimondottan érdekes autóról van ugyanis szó. Az elődje túlgömbölyített vonalait levedlő, 2007-ben bemutatott, második generációs C5 formaterve a mai napig telitalálat, a modern kombi tökéletes leképeződése. Van ugyanis annyira kerek és letisztult, hogy ne akarjon komikusan sportautónak (vagy manapság terepjárónak) tűnni a láthatóan praktikumra kihegyezett forma, és mégis van benne annyi merészség, hogy a vásárlót ne fogja el az
"úristen, családi autót vettem, vége az életemnek" érzés. Ebben érdekes első és hátsó fényszórói is segítik, illetve a dizájnba remekül simul bele a Citroën emblémás hűtőrács is. A hatalmas méreteket is épp csak egy kicsit leplezi a forma, rápillantva egyáltalán nem meglepő, hogy 4,83 méter hosszú és 1,86 méter széles.
Műszerfala a mai tendencia szöges ellentéte, minden funkció fizikai gombokat kapott, de azért már színes képernyő is jutott középre
A műszeregység részben digitális csak, a modern összhatás viszont működik, még a mai szemmel már aprócska központi kijelző mellett is
A multifunkciós kormány űrhajó-vezérlőnek tűik a rengeteg gombbal, a közepe ráadásul nem is forog
Bent is érződnek a méretek, ám ami sokkalta feltűnőbb, az a minőség. A félbőr ülések kényelme, a változatos és kellemes tapintású anyagok mindenütt, a multikormány rengeteg funkciót vezérlő, ám forgatáskor is statikus közepe együtt sugallják, hogy ez az autó jóval több egy négykerekű esernyőnél. Nem volt persze minden C5 ilyen jól eleresztve ezen a téren, tesztalanyunk ugyanis az Exclusive csúcsfelszereltséggel gurult le a gyártósorról, így memóriás elektromos ülésállítást, hatalmas panorámatetőt, kétzónás digitklímát, négy elektromos ablakot, állítható futóművet és még rengeteg egyéb apróságot kapott.
Az ülések memóriafunkciójának vezérlője az ajtóra került, az ablakemelők gombjai fölé
Kétzónás digitklíma és kiemelkedő hifi: ezek is a csomag részét képezték
A panorámatető nem nyitható, ám elektromos rolóját elhúzva rengeteg fényt enged be az utastérbe
Hátul hatalmas a tér, ami mellé megmarad az elöl megszokott kényelem is, az ülések közt pohártartós könyöklő, az ablakokon gyári roló, a két első ülés között, illetve a B oszlopokon pedig szellőzők találhatóak. A tökéletes családi utazóautó ez, ahol négy főnek kiváló, ötnek pedig elfogadható kényelemben telhet el akár sok száz kilométer is egyhuzamban. Ehhez mérten jutott puttony is: a C5 Tourer alapból 500 liter feletti csomagtartót kapott, amelyben ott a 12 V-os áramforrás, a csomagtérroló, a kutyaháló és a plüssborítás mellett az állítható felfüggesztés leengedő gombja is, hogy ne kelljen olyan magasra emelni a nehéz tárgyakat bepakoláskor. Ha azok a bizonyos beemelendő tárgyak nem csak nehezek, hanem inkább szimplán nagyok, akkor a 60:40 arányban dönthető hátsó üléssor siet a segítségünkre, ám ehhez nem elég egy kart meghúzni hátulról, hanem először az ülőlapokat kell eltüntetni az útból.
A hátsó tér extrái mindenképp említést érdemelnek: még nem luxusautó szint, ám a családi autók kategóriájában mindent kínál, amit kérni érdemes
A helykínálattal sincs probléma, hiszen nemhogy a hátsó ülésre, hanem konkrétan a lábtérbe is be tudok ülni magam mögé
A csomagtartó 505 literes, alatta teljes értékű pótkerék várja a szolgálatot
Az ülések osztott döntésével (amit sajnos csak a vonatkozó ülőlapok felhajtása után lehet) síkpadlós, 1462 literes raktérré bővül
Közeledünk ahhoz a részhez, amit a francia autókra zsigerből fújoló, már a cikk első öt sora után elkattintó olvasóközönség nem várt meg, ám kivételesen ez nem a motor és a lemezek alatt rejlő technika szidása lesz. Valóban volt ebből a C5-ből katasztrofálisan megbízhatatlan, kvázi időzített bomba a korai 1.6 THP képében, amit messziről kerülj el, ha ilyen autóban gondolkozol és nem értesz hozzá, még akkor is, ha féláron hirdetik és állítólag semmi baja (éppen aktuálisan). Ám ez a 2,0 literes HDi, ráadásul abból is a leggyengébb 136 lovas a kézi hatfokozatú váltóval egy nagyjából biztonsági választás lehet ebből a mezőnyből, itt a modern dízelek megszokott, ellenőrizhető és nagyjából kiszámítható nyűgjein felül nem kell túl sok mindenre számítani. Cserébe 5-6 literrel beéri, és a kétezres fordulatszámnál tetőző 320 newtonméteres nyomatéka miatt eszedbe sem fog jutni, hogy bármikor is elforgasd négyezerig a 136 lóerős csúcsteljesítményért.
A motortérben egy modern dízelmotor kerreg csendesen, ami kényelmesen mozgatja nyomatékból az üresen is 1,6 tonna feletti karosszériát
A kézi váltó kellemes meglepetés, elektromos kézifékkel társítva szerintem a legjobb kombináció
A vezetési élmény tehát tipikus nagy hajót takar, amire a dízelmotor nyugodt ereje tesz rá még egy lapáttal, ám az i-re a pontot a Hydractive 3+ névre keresztelt, állítható, hidropneumatikus futómű helyezi fel. Ha ettől is ódzkodsz, mert valóban drága a javítása, akkor lehet kapni C5-öst acélrugókon, a költséges francia csodagömbök nélkül, ám a teljes élményhez igenis szükség van a hidróra. Ez a rendszer már használ elektromos szenzorokat is a rugózás finomhangoláshoz, így még egyenletesebben kezeli a rossz utakat, illetve automatikusan lejjebb engedi az autó orrát nagy sebességnél, így minimalizálva a légellenállást. Hasmagassága emiatt a fájóan alacsonytól a SUV-okat megszégyenítőig terjedhet, nekem alacsonyra engedve, a sportosabb, feszesebb beállítással jött be jobban. Aggodalomra persze semmi ok, ekkor is inkább egy kényelmes autó marad a C5 Tourer, csak a többi beállításához képest lesz kemény ez az opció.
Egyszer fenn, egyszer lenn: a hidrós C5 volánja mögött mindez egyetlen gombnyomás kérdése
A legszebb az egészben, hogy annyira nem is drága ez a csomag, főleg ahhoz képest, amit kínál. Nagyon fontos viszont az állapot, illetve azt is figyelembe kell venni, hogy egy 10 éven át forgalmazott modellről beszélünk, ezt jól szemlélteti a hatalmas szórás is az árak tekintetében. A Használtautó.hu 24 hirdetésből álló találati listájában jelenleg a legolcsóbb ilyen gép ezzel a motorral (hidrós, magasan felszerelt, automata váltós, tetőablak nélküli) már 1,59 millióért a tiéd lehet 2009-ből, 400 ezer kilométerrel, míg a legdrágább példányért (kézi váltós, hasonlóan extrázott, 150 lovas, 2015-ös, 160 ezret futott) kereken négymilliót kérnek. A két véglet közt lényegében bármit találni, ha ilyesmiben gondolkodsz: öregebb, de jól felszerelt és korrektnek tűnő C5-öst már 2-2,5 millió környékén találhatsz.
A kombi mivoltát a részletek is kiemelik, nem csak a manapság kihalni látszó sziluett
A C5 Tourer hátulja tipikus családi kombi, alul csak az egyik díszvég rejt valódi kipufogót
Nem érzem tehát, hogy annyival kiszámíthatatlanabb, netán
"veszélyesebb" választás lenne egy ilyen C5 mondjuk egy korabeli A6 Avantnál, 5-ös BMW-nél, vagy mondjuk E-osztály kombinál. Merthogy ilyen magasra extrázva igenis inkább a prémiummodelleket közelíti a kényelmi színvonala, minthogy a Mondeók, Passatok és Avensisek népautó-ligájában focizgasson. Ráadásul hírneve miatt még ezeknél a hétköznapi ellenfeleknél is olcsóbb, ami rengeteg mozgásteret enged, ha esetleg kifogsz egy rossz, szervizigényesebb példányt. Jó eséllyel azonban ez sem a francia mérnökök hibája lesz, 10 éves autóknál bármelyik típusból foghatsz ki olyat, amit nem tartottak karban, vagy nem rendeltetésszerűen használtak. Ez egy ilyen játék, a használtautó-vásárlás mindig rejt kockázatokat, ám legtöbbször nem a mérnökök hanyag munkája, sokkal inkább a korábbi tulajok nemtörődömsége lesz az problémák forrása. Ha nem hiszed, próbálj ki egy ilyen gépet: a második generációs C5 Tourer ugyanis meggyőzhet arról, hogy eddig tévedésben éltél a francia autókkal kapcsolatban.
Semmi olyan probléma sincs vele, amiért a Citroën mérnökeit lehetne okolni: vajon jogosan fél akkor a köztudat a hűtőrácsnak álcázott francia emblémától?
Szerintem a piac ítél és áraz. Mert ha nem így lenne, akkor keresnünk kellene azt a gonosz boszorkányt, aki ilyen csúnyán elátkozta a használt francia autókat, hogy a népek ne vegyék…
Az a baj, hogyha facelift vagy generációváltás történik, és egy huszárvágásra eltűnnek a széria elejére jellemző hibák, azt a piac nem tudja lekövetni, mert az emberi faktor(bizalmatlanság) érzelmi alapon működik, ami nem számszerűsíthető, nincs mértékegysége. Ennek a fordítottja is igaz, pl. sok balul sikerült VW-modell/motor volt korábban, az értéktartása viszont ezeknek ugyanúgy jó volt. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az értéktartást nagy részben az érzelmi faktor mozgatja, csak kis részben tükrözi az autók valódi kvalitásait.
Az első pár mondatod egész értelmes volt (itthon szeretnek elnagyoltan/előítéletesen hozzá állni autókhoz, és sok mindent meg bocsátanak egyes német márkáknak) csak utána sikerült egy égtelen hülyeséget idevágni. Ha valami akkor pont Kelet-Európára igaz hogy mendemondák és előítéletek alapján vásárolnak, egyrészt mert többségük fapados modellt keres ahol azért az áron kívül más nem számít (de ez éppúgy igaz egy közértben is). Másrészt pont a soványka vásárlóerő mellett nem is nagyon veszik komolyan a vevőket. Pedig alapvető dolog, hogy egy új autó vásárlása előtt megnézd kipróbáld az autót. Egy cipőt sem veszel meg próba nélkül, pedig az nem 10 milliós kiadás.
Persze ez azért lassan változik, de elég messze vagyunk a nyugattól vendégvárásban. Pl az Alpine-t nekem úgy adták oda, hogy megmondtam előre, nem tervezek ennyi pénzért hobbiautót venni, de érdekel perspektivikusan. Persze azért egy eladó velem jött, ami az elmúlt 20 évben kb három-négyszer fordult elő. Porsche, Audi, Infiniti meg persze az összes Volvo amit elvittem próbakörre mitfárer-felügyelet nélkül, mind oda adták bizalommal, lehet mert normálisan és hitelesen közelítettem meg őket.
Ami az értéktartást illeti, a használt piac sokkal kevésbé tudnak valós tapasztalatokra építeni, és az autókat sem az igények hanem a használt kínálat határozza meg. És persze előítéletek… Amit gyakran a valósággal kell szembesíteni. Nyilván ha újonnan nem kellett senkinek a Corolla vagy a Lexus IS, akkor neked sem nagyon lesz használtan. Az hogy a világ túlsó felén valaki megvette nem fog segíteni rajtad, mert nem hozhatod be legálisan itthon.
Egy viszont biztos, nyugaton új autót sokkal tájékozottabban vásárolhatsz mint használtat keleten (vagy újat keleten). Nem mindenki tesztel végig 50 új autót hogy egyet megvehessen, de akkor is sokkal pobbak a lehetőségeid.
Ignorált amit írtam, én írtam hülyeséget 🙂 szorri.
Te mindig h***eséget írsz, értelmes dolgot én még tőled nem olvastam. Semmi új nincs a nap alatt.
Taxis ismerősömnek segítettem No.-ból behozni egy légrugós, gyakorlatilag mindennel felszerelt, 2.0 dízel kombit. 130000 km volt a kocsiban, a légrugót javíttatta, vmi 50.000 Ft volt. Azóta sincsen semmi baja, minden extrája működik, már 300.000 km van benne, 10-15.000 km-ként olajcsere. A szerelője korábban Citroen szervízben dolgozott, már magánzó. Ő erre a motorra esküszik, az 1.6 Hdi sem rossz, de az 1.6 THP és 1.4 Vti gyakorlatilag csak bajok forrása, szerinte.
A taxis ismerős előtte egy Peugeot 607-essel rótta az utakat, az 2.0 dízel, 110 LE volt, 860.000 km-rel hagyta vele abba a taxizást, aztán még privát használták, olyan 900.000 km volt benne, mikor egy balesetben összetört. Szerintem kifogta a legjobb 607-est, szinte soha, semmi baja nem volt. Mindene működött, a motor gyakorlatilag bontatlan volt, a váltó is, kiváló autó volt.