Az, aminek látszik

A Hyundai i10 unokatestvére, a Kia Picanto pár hónapja már járt szerkesztőségünkben. Bár a két fekete autó nagyon hasonlít egymásra, azért van köztük némi különbség. Először is a Hyundai harmonikusabb orrészével inkább nevezhető tetszetős formájú autónak – ami ebben a kategóriában elengedhetetlen –, illetve motorválasztékával is a haladósabb vevőkört célozza meg.
Míg a Kiában 61 és 65 LE-s motorok találhatók, a Hyundait 66 és 75 lóerős erőforrásokkal választhatjuk. Előbbi teljesítményt 1,1-es benzinmotor, utóbbit 1,2-es benzines vagy 1,1-es dízel gép adja le.
Tesztautónkban az 1,2-es (1248 cm3) benzines motor volt, amellyel városban lendületesen lehetett autózni, országúton is képes volt az előzésre, és autópályán is lazán ki lehetett használni vele a 130-as korlátozás megengedte lehetőségeket. Igaz, két felnőttel, egy gyerekkel és miotyójukkal terhelve emelkedőn felfelé kicsit tovább tartott neki 110-ről 130-ra gyorsulni.

Sík terepen a sofőrrel viszont még akár sportosnak is nevezhető a viselkedése, már amennyi sportosságot egy 75 lóerős kisautótól papírforma szerint el lehet várni. Ezt az érzetet növeli az autó úttartása is, amely, bár egy keskeny és magas karosszériáról van szó, ésszerű határok között használva nagyon pontosan irányítható.
A futómű egyetlen gyenge pontja a tesztautónkon lévő 15 colos „csajozós” felni és a peres gumi volt. Bár az autóban kevés kilométer volt, a felnit újságíró kollégák már több helyen leütötték előttünk, a peres gumi miatt pedig időnként elég komolyan átadta az autó a magyar utakra jellemző egyenetlenségeket. Viszont kétség kívül nagyon feldobta a látványt a nagy kerék, ami szerencsére mégesem szériatartozék.

Az autó belseje azok számára lehet vonzó, akik szeretik a magas fejteret. Az én egynyolcvanas magasságom ellenére is egy arasznyi hely volt még a fejem és a tető között, pedig az üléspozíció is meglehetősen magas. Tehát az autóba inkább beszállni, mint beülni kell, ami az idősebb korosztály vagy a derékfájósak, illetve a forgalmat egy kicsit fentebbről szemlélni szeretők körében jelent előnyt. Mivel az első ülésen utazók nem fekszenek, a hátsó üléshez is marad lábtér, így akár saját magamra beállított első ülés mögé is kényelmesen be tudtam ülni.
A családosok hátulra két isofix gyerekülés rögzíthetnek, középre viszont (ahol az egy gyerek egyedül nagyobb biztonságban van) hagyományos biztonsági övvel rögzíthető gyerekülés sem rakható, annyira szűk a biztonsági öv által átölelt terület. Az autó keskeny mivoltából fakadóan az ötödik utas elhelyezése is inkább csak nagyon rövid távra valós lehetőség.

Tesztautónk belső terére a majdnem kellemes szó volt a legtalálóbb. A fekete üléseken kifejezetten vidám volt a piros betét, de a műszerfal műanyag borítása meglehetősen elrontotta a képet. Itt már a piros betét sem élt annyira, pedig az ötlet nem lenne rossz, csak az anyagválasztáson érződött nagyon az olcsóság. És ha már az olcsóságnál tartunk, tesztautónk vezetőoldali biztonságiöv-rögzítése időnként nagyon idegesítően nyikorgott.
A csomagtartó a maga 225 literével elég csekélyke, úgyhogy hosszabb utazások esetén szükség van egy kis logisztikai készségre, hogy mindent begyömöszköljünk az autóba.
Ebben segít az osztottan dönthető hátsó ülés, amelyet egy kézzel – a másikban csomagot tartva – is könnyen előre lehet tolni, a támlát pedig egészen a csomagtartó padlójának magasságáig csukhatjuk.
Szóval összességében egy városban és a városon kívül is jól használható kis autóról van szó, aminek sikeressége már csak az árán múlik.
Az i10 alapmodellje, az 1.1 Classic 2 millió 189 ezer forintba kerül. Tesztautónk, az 1.2 Comfort ára 2 millió739 ezer forint volt, amiért a 75 lovas, 1,2-es motor jár, dupla légzsákkal, CD-s rádióval, színre fújt lökhárítóval és visszapillantóval, elektromos első ablakokkal és légkondicionálóval (tesztautónk könnyűfém felnije nem gyári felszerelés).

Az i10 így sokkal vonzóbb ajánlat a Kia Picantónál, ami nagyjából ugyanilyen felszereltséggel 35 ezer Ft-tal olcsóbb ugyan, de tíz lóerővel gyengébb is, márpedig a tíz lóerő nyújtotta elevenség bőségesen megér ennyi pluszköltséget.
Árban a modernebb és divatosabb Toyota Aygo-Peugeot 107-Citroën C2 hármasikreknél is jobb, de kérdés kinek jön be a Hyundai a japánnál 111 ezerrel, a franciáknál 210 ezerrel olcsóbb áron, hiába erősebb ezeknél hét lóerővel. De igazából az i10 legnagyobb konkurense a Suzuki lehet, amelyből a Splash mindössze 11 ezerrel drágább, az ötajtós Swift is csak 131 ezerrel, ráadásul mindkét modellhez erősebb motort is kapunk. Persze lehetnek, akiknek végül a Hyundai aduja, az öt év garancia nyújtotta nyugalom a döntő szempont?