Autóval a tengerpartra – néhány tipp a most útra kelőknek

Az év fénypontja a nyári nyaralás, amire a családdal vagy a barátokkal annyit készültünk. Jó előre egyeztetve az időpont, ki lett kérve a szabadság is, foglaltunk szállást, már csak el kell érjük úti célunkat. A Balaton, azaz a magyar tenger mellett a legnépszerűbb nyaralóhely ma is déli szomszédunk, Horvátország. A horvát tengerpart nagyon sokat változott az elmúlt tíz évben. Aki olyanra vágyik, talál európai szintű szórakozóhelyeket, és végigtombolhatja a nyári pihenőjét. Közben Horvátország azért megtartotta a vendégszerető, családias arcát is.

Csöndes tengeröblök, apró szigetek és évszázados múltú városkák várják, hogy felfedezzük őket. Dalmácia és az Isztria üdülőhelyei szépségük és a tengerpartok érintetlensége mellett amiatt is népszerűek, mert relatíve elérhetőek, nekünk magyaroknak is. Az árak miatt nem kell feltétlenül főjön a fejünk. Talán a szállásdíj és az utazás költsége a legkeményebb pénztárca szempontból, de az éttermek, a kávézók és a boltok árai közel állnak a hazaiakhoz. Az alapvető élelmiszerek nem drágák, egy jó sült tengeri halból meg itthon nemigen kapni olyat, mint amilyet a horvát partvidéken.

Szálláskereséshez és foglaláshoz ezernyi tipp és ötlet van, ma már eléggé bejáratott az internetes gyűjtőoldalak használata. Alkalmasint több tucat képes és szöveges értékeléssel méltatott szoba vagy apartman közül választhatunk - a mellényúlás esélye így elég kicsi. Horvátországot autóbusz és vonat mellett telekocsival is elérhetjük, de kényelem szempontjából még mindig a saját autó a legjobb. Úgy függetlenek lehetünk és saját tempónkban mehetünk mindenhová. És egyben persze a legdrágább is az utóbbi, hacsak útitársainkkal nem tudjuk szétdobni a költségeket. Mint a többi részletet, úgy az autós utazást sem árt jó előre megtervezni.
[kepallobal=273778]A navigációs képernyő lementésével nem kell megjegyezni, melyik utcában parkoltunk az ismeretlen városban[/kepallobal]
A legjobb, ha szánunk egy kis időt a járművünk felkészítésére. Van-e elég ablakmosó-folyadék, elegendő-e a nyomás a gumikban, a pótkerékben is? – ezeket jobb indulás előtt leellenőrizni. Ha teljes takarításra nincs is épp időnek, de a szélvédőt mindenképp mossuk le kívül és belül is, ez a komfortérzetnek és a biztonságnak is jót tesz. Ha be van pakolva az összes csomag, senki nem hiányzik a fedélzetről és a paripa is szaladna, akkor uzsgyi, neki a világnak! Úti okmányok, valuta, biztosítás? Korábbi cikkünkben mindről írtunk. Én most ismétlésképpen csak annyit elevenítenék fel, hogy Horvátországba nem kell feltétlenül útlevél, újabb típusú, kártyás személyi igazolvánnyal is becélozhatjuk a határt. Horvátországban régen tradicionálisan a német márka volt a nagybetűs valuta. A legtöbb helyen elfogadják utódját az eurót is, de jobban járunk, ha még itthon váltunk a horvát nemzeti fizetőeszközből, a kunából. Autós utazáskor nem árt ellenőrizni, hogy a kocsiban levő (ha egyáltalán van) térkép elég naprakész, ha nem, akkor meg pár száz forintért lehet újat kapni, sőt egy az úti célunk környékét részletesen mutató példány sem árthat. Nem rossz a horvátországi főutak kitáblázottsága, de ha van navigáció, az is jól tud jönni, nem is csak akkor, ha már eltévedtünk.

Ezt is szem előtt tartva szerintem megéri a hazai mobilszolgáltatónknál külföldön felhasználható mobilinternet keretet venni. Pár ezer forint csak, és ha minden kötél szakad, a legtöbbünk zsebét lehúzó okostelefonnal könnyebben kikecmergünk egy nem várt helyzetből. Ha orvos kell, ha baj van a kocsival, ha mégsem oké a tutinak gondolt szállás, vagy csak valami érdekesség leírása kimaradt az útikönyvből. Az utolsót leszámítva egyik se forduljon elő. Ide kívánkozik, hogy Horvátországban a legtöbb, akár igen kicsi településen is van nyilvános wifi hotspot. Persze, nem netezni megyünk, de az otthoniakkal való kapcsolattartás legegyszerűbb és legolcsóbb módja a közösségi háló, vagy a net alapú telefonálás.

Magyarországot az M7-es autópályán elhagyva rögtön rátérünk az A4-es horvát autópályára, amin Zágrábig juthatunk. Innen az A1-esen mehetünk tovább a tengerpart felé, Dubrovnik és Zadar irányába. Az Isztria felé tartva az A6-oson kell menni, ez a pályaszakasz Rijekáig tart, onnan gyorsforgalmi út vezet Pula felé. A horvát autópályák nem heti vagy havi matricával vehetők igénybe, mint a hazaiak, hanem a használat alapján, fizetőkapus rendszerben. A sztrádákon felül adott esetben az alagutak használatáért is kérhetnek pénzt. Ilyen az Ucka alagút is, az Isztria felé, ami 28 kunáért jelentősen lerövidíti a menetidőt. A szakaszonként és járműkategóriánként változó díjakról pontos leírást a horvát autópálya-kezelő honlapján lehet informálódni, amit ide kattintva angolul is el lehet érni.

Összességében annyi mondható el, hogy van hely, ahol olcsóbb az útdíj, de nyaraláskor, alkalmi jelleggel használva sokkal kellemesebb az autópályázás, mint a falvakon keresztül döcögés. Aki a kilencvenes években autózott utoljára ebben a térségben, az meg fog lepődni, hogy mennyi szép és jó minőségű új sztráda épült. A sebességhatárok a hazaival megegyezőek, a sebesség és egyéb korlátozásokat meg nem szabad figyelmen kívül hagyni. Korábban elterjedt az a szóbeszéd, hogy a helyi rendőrök utaznak a magyar turistákra, de ezt én tapasztalatból cáfolnám. Aki betartja a szabályokat, azzal előzékenyek a horvát autósok és a yard sem fogja lekapcsolni. Amivel viszont többeknek volt kellemetlen tapasztalata, az az autópályás fizetőkapuknál a visszajáró pénz. Mivel az útdíj előre kalkulálható, jobb úgy készülni, hogy akár már előre kiszámolt pénzzel érkezzünk, így gyorsabbak is lehetünk. A fizetős szakaszok elején lévő kapunál egy kártyát nyomtat csak a gép, kihajtáskor kell fizetni, amit bankkártyával és euróval is megtehetünk. A legjobb, ha kunával fizetünk és még a nyitott sorompónál ránézünk a kezelőtől kézbe kapott apróra.

A nálunk nem őshonos fizetőkapukat leszámítva a horvátok főútjai nem tartogatnak extra meglepetéseket. A hegyi szakaszokon rendre vannak félreállási lehetőségek, a többsávos utak mentén pihenőhelyek és benzinkutak is. Utóbbiakon nem ritka az autógáz (LPG) sem, amit horvátul plin néven kell keresni. Az üzemanyagárak kicsivel magasabbak a hazaiaknál, így ha meg tudjuk oldani, csak keveset tankoljunk odakint. Amúgy az árak szórása is abszolút olyan, mint az itthon megszokott. Az autópályák mellett kicsivel magasabb, a városokban olcsóbb, de ott is vannak áreltérések. Ha már a városokhoz értünk, akkor nem árt megemlíteni a parkolás kérdését. Ha egy sziget félszigetének az öblébe, annak is a legkisebb halászfalvába megyünk, ahol utcanevek sincsenek, csak házszámok, ott nem lehet probléma a kocsi leparkolása. Ha viszont valami felkapottabb üdülőhelyet veszünk célba, akkor arra kell készülni, hogy az óvárosba csak külön engedéllyel lehet behajtani, a belvárosi részeken meg zónák szerint szabják ki a díjakat. Érdemes kicsit kijjebb menni, mert a díj mérséklődik, nő a parkolás időkorlátja, és gyalog így sem nagy táv a legtöbb látnivaló.

Útinformációt angolul is kaphatunk a horvát autóklub, a HAK honlapjáról. Ha sikerül elkerülnünk a még hazánkon belüli balatoni forgalmat, akkor már csak a horvát nagyvárosokból és a közeli Szlovéniából egy hétvégére elindulók miatt kerülhetünk bele csúcsforgalomba. Szombat hajnaltól kell erre számítani és arra is figyeljünk, hogy nem mindenkinek van ennyire közel az Adria. Lengyel, cseh és szlovák autósokon lehet sajnos gyakran látni, hogy nem ártana nekik már egy pihenő vagy sofőrcsere. Jobb a sávok közötti kóválygást, a volán mögötti elalvást megelőzni. Ha csak 600 kilométert megyünk, akkor sem szégyen valahol megaludva elfelezni a távot, vagy akár óránként beiktatni egy pisi-cigi-kapucsínó szünetet. Mi mást mondhatnánk még, mint, hogy jó utat kívánunk. Vigyázzanak magukra, hogy a jövő évi nyaralás is mindenkinek jó legyen, akár itthon, akár külföldön.