Autót egy okostelefon áráért? Ilyen Suzukit kaphatunk például!

Az idei évben a Használtautó.hu statisztikái több szempontból is a legolcsóbb szegmens iránti fokozott érdeklődést mutatták. Mindezt úgy, hogy a meghirdetett autók száma és aránya is csökkent itt. Ez persze nem meglepő, ha nagy a kereslet (márpedig az önálló mobilitás iránti fokozott igény miatt egyértelműen az), több autó talál gazdát meghirdetés nélkül, az ismerősök vagy a szomszédok felé vándorolva. Így aztán, ha kifejezetten olcsón, egy jobb okostelefon áráért, tehát mondjuk 300 ezer forintért áhítunk az átlagos életkornál, azaz 15 évnél nem idősebb autót, akkor bizony elég szűk kínálatból válogathatunk. A cikk írásakor indítottam egy ilyen keresést a Használtautón, nem lehetetlen ennyi pénzért autót találni, ám a keresletet mutatja, hogy elsőre 44 autót találtam, néhány perc múlva már csak 43 volt meg, másnapra 36. Automata váltós, de hengerfejhibás Chevrolet Lacetti, porlasztóhibás Ford Mondeo és olajat szivárogtató Renault Megane Limousine 1.5 dCi egyaránt kapható ennyiért, ám aki valóban olcsó autót szeretne, az ne ezeket nézegesse! Vegye meg a lehető legegyszerűbb, ám lehetőség szerint a leginkább jónak ígérkező modellt! Valami ilyesmit néztem meg közelebbről én is. A kínálat egyetlen ellenőrzött alvázszámú modellje ez a 2005-ös, kissé viharvert, de a szuf.magyarorszag.hu oldalról lekérdezett előélete szerint is követhető múltú, alig több mint 150 ezer kilométeres futású, 290 ezer forintért hirdetett Suzuki Alto. Teljesen hihetőnek tűnik a miniautó évi 10 ezer kilométeres átlagfutása, amit a rögzített óraállások is visszaigazolnak. De az Alto nem csak ezért lehet csábító (pontosabban kellene, hogy az legyen),

maga a modell is épp arról szól, amiről egy filléres válságautónak szólnia kell.

Első ízben 1979-ben jelent meg az eredetileg kei car modell, azaz a japán előírások szerinti minimálautó. Ez itt már az ötödik generációja, ami persze nem egész 3,5 méteres hosszával és szintén nem egész 1,5 méteres (1475 mm) szélességével ma is nagyon minimálként hat. Magassága 1455 mm, tehát csak 2 centivel szerényebb a szélességénél, s anyag érzésre sincs sok benne. Mindössze 800 kilós tömegét viszont meglepő élénkséggel viszi az 1,1 literes, négyhengeres, a forgalmi szerint 63, de sok forrás szerint 64 lóerős benzinmotor. Hogy a 300 ezer forintos kategóriában jó ajánlat ez az Alto, azt jelzi talán az is, hogy ha a legfeljebb 15 éves Altókat nézzük, ez a legolcsóbb magyar rendszámos, érvényes műszakis, nincs is másik 300 ezer forint alatt. Így aztán fogadjuk el, lesznek itt kompromisszumok, amikről már a hirdetés szövege is beszámol. Apróbb szépséghibák, jobb hátul meghúzott ajtó és sárvédőív; "elöl vélhetően már volt törve" - utóbbira utal a GL modellre eredetileg nem jellemző fényezett első lökhárító is. De ennyi pénzért nem hibátlan, hanem csak működő autót érdemes elvárni, ezt pedig még a bal oldali küszöbön látható rozsdásodás sem árnyékolja be jelentősen. Jó hír, hogy az autó alá nézve nincs egyéb komoly rozsdásodás, tehát a hamarosan meglátogatandó lakatosnál sem kell majd egy vagyont hagyni. A komolyabb karbantartások kapcsán tavaly megvolt a vezérműszíjcsere, de bevallom, annyira filléresek az Altóhoz az alkatrészek (a teljes kitt megúszható 20 ezer forint alatt!), hogy ez nem vészesen komoly fegyvertény. Az autót körbejárva szépséghiba még, hogy a csomagtérajtó teleszkópja már nem a gyári és nem is a belevaló, így az ajtó nem emelkedik kellően magasra, de legalább nem is hullik le, stabilan áll. A kalaptartó nincs már meg, de az alaphelyzetben 177 literes csomagtér osztott támladöntéssel és gyakorlatilag sík padlóval bővíthető. Hasonlóan jó hír, hogy a motor pöccre indul, s az utastér elöl a leginkább kulturált. Ebben az árkategóriában hatalmas szó, hogy két légzsákot és ABS-t is kapunk. Ráadásul a visszajelzők indításkori felvillanásából és kialvásából kiindulva ezek mind működésre készek.

Ennyi pénzért nem kell többet várni, mint a hibátlan működést, ezt pedig minden része megadja.

Az Alto egyenesen megy, nem kopog a futóműve, nem szorul, kopog a kormányműve, ami szervorásegítés nélkül is meglepően könnyű. Precíz a váltó, a 800 kilós tömeghez mérten a 60 lóerő feletti teljesítmény nem is rossz, legalábbis a 13 colos kerekeket jól forgatja. Na persze komoly kanyarjellemzőkre ne számítsunk a 155/65-ös abroncsokkal. Egy személlyel városban és országúton meglepően fürge, autópályán pedig nem is igazából a teljesítmény, hanem az autó egésze mutatkozik kevésnek. Ha kell, időnként azért simán fel lehet vele hajtani a gyorsforgalmi utakra is, a gyári végsebesség meglepően magas: 155 km/óra. A két légzsák ellenére sem szívesen próbálnám.

Ha viszont olcsó válságautó, netán első autó kellene, egy okostelefon áráért az Alto általánosságban egy élhető ajánlat.

Filléres belépő az autózás világába, van belőle fiatalabb, mint az esztergomi régi Swiftekből, sőt, szerintem még üléspozíciója is jobb, én legalábbis nem szerettem azok nagyon alacsony ülését, az Altóval pedig nyilván elfogultabb vagyok, hiszen első 40-50 ezer kilométeremet egy hozzá hasonló, ám csak háromhengeres, 847 köbcentis Daihatsu Cuoréval tettem meg, az Alto pedig annál azért komolyabb, persze bő 10 évvel fiatalabb is. Döbbenet, de ez a 2005-ös Alto később gördült ki a gyárból (vélhetően már Pakisztánból), mint a ma már szintén 15 éves Prius II-esünk, ami egy űrhajó hozzá képest. Na persze az Alto nem véletlenül került újonnan is ötödébe, használtan pedig árának nagyjából 15 százalékárt kapható meg. Annyit pedig megér, hiszen elvisz A-ból B-be, ez az olcsó példány pedig még azt is bedobja csaliként, hogy közepes állapotú nyári gumijai mellé egész jó Toyo téli abroncsok is járnak. Ez nem csak azért ütőkártya, mert van, hanem az év végén kevéssé fegyvertény Pest megyei autópályamatricához hasonlóan arra is utal, hogy tulajdonosa napi szinten használta, és még költött is rá.