Autókat épít a világ legdrágább Lego-szettje – így gyárt a PSA
Gyárlátogatás Nagyszombaton a PSA-nál
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
A Peugeot 208 Szlovákiában tartott bemutatójának mellékzöngéjeként Pozsonyból Nagyszombatra autóztunk, ahol betekintést nyerhettünk egy modern autógyár működésébe.
Dízelek jobbra, benzinesek balra. Tisztaság, fegyelem, pontosan kijelölt közlekedőfolyosók és egy gépi mosó a gyár udvarán
A jelmezbál mindig jó móka, a köpenyek és munkavédelmi cipők mindenkit felvillanyoztak, a kollégák még egy kis silent discót is lenyomtak a tolmácsgépekkel
Az ott készülő Peugeot 208-cal a PSA trnavai (magyarul nagyszombati) üzemében jártunk, ahol megtekintettük, hogyan építenek autót az egymással kooperáló valódi és humán robotok: lenyűgöző a folyamat, de a melót semmi pénzért sem vállalnánk. Rend, fegyelem, szervezettség, nagyjából ezzel a három szóval foglalható össze a modernkori autógyártás alapsémája még akkor is, ha első pillantásra ugyanannyira kuszának tűnik a gépek, munkások és termékkezdemények vándorlása, mint egy nyüzsgő hangyaboly tagjainak sürgölődése. Szerencsére megkaptuk idegenvezetőnek Eddyt, aki töviről-hegyire ismerte a gyártási folyamat minden részletét, továbbá szívesen és bőven mesélt arról, hogy a hatalmas, igazi logisztikai bravúrnak tűnő gyárcsarnok melyik részén mi történik az autókkal.
A félreértések elkerülése végett színkódos műanyag burkolattal érkeznek a kasztnik az összeszerelő üzembe: kékek a C3 Picassók, feketék a 208-asok, és narancssárgában pompáznak a hamarosan leállításra kerülő 207-esek
A prés- és fényezőüzemek - nem tudjuk, hogy időhiány, biztonsági megfontolások vagy a gyártástechnológiai titkok megőrzése érdekében - kimaradtak, bő másfél órás túránk során azt az üzemegységet jártuk végig, ahol az előkészített alkatrészekből állnak össze az autók.
Ez a monitor mindent elárul a gyárban végbemenő folyamatokról: az MV-vel (Montage Vehicule - autó-összeszerelés) jelzett sorokon zajlik a munka dandárja. Eddy, azaz az idegenvezetőnk azt is látja rajta, hogy hány alkatrész és félkész autó található a csarnok többi pontján, de az esetleges fennakadások vagy az ütemterv teljesítettsége is leolvasható róla
Jelenleg három típus - Peugeot 207, 208 és Citroën C3 Picasso - összeszerelése folyik az üzemben napi két műszakban, de ezzel párhuzamosan már a hamarosan esedékes átálláson is dolgoznak: május 14-én abbamarad a 207-es előállítása, és így felszabaduló energiáikat egy harmadik műszak bevezetésével a 208-asra fordítják. Mivel a munkások élete meglehetősen monotonnak tűnik, amibe csak az egy szalagon futó különféle típusok érkezése csempész némi változatosságot, ők nem biztos, hogy nagyon örülnek ennek a hírnek.
A PSA-Toyota együttműködés újabb fejezete: japán targoncák a franciák szlovákiai gyárában. Vannak állások, ahol a munkás saját magának állíthatja be, hogy milyen magasan álljon a munkatálcára helyezett autó, vannak, akik a fejük fölött lógó autókon bütykölnek, és olyan is akad, akit futószalag továbbít az autóval együtt, amíg elvégzi a ráosztott feladatot
Magára hagyott szellőzőrendszer és klímavezérlő a rácsnak támasztva
Több különféle gyárlátogatáson vettem már részt, de autógyárból eddig csak egy, az Audi győri mintaüzeme jutott. Ottani emlékeimhez képest a nagyszombati PSA-létesítményben sokkal zsúfoltabbnak tűnt a csarnok: a félkész autók folyamatosan vándorolnak, bizonyos munkák elvégzése után lift emeli őket a magasba, majd az emeleten futószalagon továbbított termékkezdemény kicsivel később egy másik daru segítségével érkezik vissza a szerelősorra. Elképesztő a pörgés: óránként 55 autó jön le a szalagról, a hibalehetőségeket folyamatos számítógépes ellenőrzéssel próbálják kiszűrni. Két sor között maximum 6-8 méter a távolság, a gyalogosok közlekedőútjai pedig a folyosók két szélén vezetnek. A vonalak közül kilépni nem tanácsos, mert az úton folyamatosan alkatrészhalmokkal megrakott targoncák rohangálnak. Rajtuk és az elkészült autókon kívül még kerékpárok láthatók időnként, két egymás mellett bringázó alkalmazott láttán meg is született fejemben a Tour de Trnava gondolata.
A padlólemezt és a karosszériát ezekkel a csavarokkal rögzítik, de mindig kell valami, imitt pár rugó, amott néhány kormányösszekötő
A gyártási folyamat egyik legszebb momentuma az, amikor fentről daruval megérkezik a műszerfallal bélelt karosszéria, eközben lent pedig egy konzolon alátolják a már futóművel és motorral felszerelt padlólemezt, majd a két gép mértani precizitással összeilleszti a darabokat. Ezután együtt haladnak tovább a következő állásig, ahol emberi kézzel mozgatott, bitang nagy elektromos csavarhúzókkal (inkább magasnyomású mosó szórófejére emlékeztet a szerkezet) a megfelelő nyomatékra húzzák a csavarokat. Ezen a ponton nem lehet hibázni, ha a rögzítéssel bármilyen gond merül fel, a gyár agya azonnal jelez, és még azon melegében, a következő álláson kijavítják a hibás kötést.
Hat lépésben összeáll az autó: fentről belógatják a kasztnit, hátulról alátolják a padlólemezt, majd speciális kulcsokkal már a munkások rögzítik egymáshoz a két fő szerkezeti egységet
Lazsálni nincs idő, mert egy-egy álláson csak rövid periódusokat töltenek az autók, ha mégis fennakadás történik, a munkások a szalag mellett fejmagasságban végigfutó madzag megrántásával jelzik a problémát. Annak érdekében hogy a figyelmeztetés ne stresszelje feleslegesen a kollégákat, a hangszóróból kellemes muzsikaszó harsan, minden modulnál más-más dallam csendül, ha baj van. Többször elhangzott a modul szó, ez jelöli a gyárban összefüggő feladatsort végző kisebb részegységeket: az azonos modulba tartozó munkások csereszabatos feladatokat végeznek, és szünetenként forognak, amivel egyfelől a monotónia, másrészt a sokszor ismételt mozdulatok miatt kialakuló mozgásszervi betegségek ellen küzdenek.
Jelzésből nincs hiány: a kisebb sorok munkáját külön táblákon lehet nyomon követni, nagyon nem mindegy, hogy melyik polcra milyen alkatrészt pakolnak, és vannak területek, ahol nem látják szívesen sem a gyalogost, sem a villástargoncát
Miután mindent a helyére raktak, az utolsó soron ajtóberakással, ellenőrzéssel és a megfelelő szoftver feltöltésével fejezik be az összeszerelést. Először a jobb oldali ajtókat rakják helyre, majd következik a bal oldal, végül pedig az adott típusnak és kivitelnek megfelelő szoftver feltöltése. Ez utóbbihoz méretes kompjútert szerelnek a kormányra, mely az összes létező modell- és típusváltozathoz szükséges programokat tartalmazza. A csatlakoztatás után a számítógép kódok alapján azonosítja az autót, és már tudja is, hogy pontosan melyik szoftvereket kell feltöltenie. Mire az autó a szakasz végére ér, az "esze is megjön", és beáll a szalag utolsó állomására.
A futószalag végéről sorban visszaküldött kompjúterek, az autóban pedig munka közben látható a berendezés. A teljes gyártási folyamat hossza a présüzemtől kezdve 21 óra, az összeszerelő csarnokban nagyjából 4 órát töltenek az autók
Itt pedig a világ legrosszabb tesztpilótai állását betöltő srácok veszik kezelésbe: ellenőrzik a szélvédőre helyezett dokumentációt, beülnek, megmozgatják az ülést, beröffentik a motort, lehúzzák a bal oldali ablakot, kattintanak egyet az irányjelzővel, rávernek a dudára, majd egyesbe tolják a váltót, és három fekvőrendőrön átbucskázva beállnak az immár kész autóval a nagyjából 10 méterre levő minőségellenőrző állomásra.
Először úgy gondoltam, hogy a sorvégi legördítők munkáját tudnám végezni, de aztán matekoztam kicsit: ketten csinálják, óránként 55 autó érkezik, tehát egy 8 órás műszak alatt fejenként 220 autót mozgatnak meg. Nagyjából 10 métert kell megtenniük, így a napi 220 ki- és beszállásra összesen 2,2 megtett km jut. Hát mi ez, ha nem idegtépő?
Úgy látom kevés a mélymagyar (és még mélyebb) fórum a turbómagyaroknak, még egy autós oldalon is beszűkült tudatuk által vezérelve azt látják, amire programozva vannak!
Ezek szerint én nem is vagyok magyar, mert csak a cikk valódi tartalma jutott el hozzám. De ilyen áron inkább nem is akarok az lenni!!!! A cikk írója meg válaszában behódolt a két szánalmas „hazaffynak”! Undorító!
Valóban nem volt elegáns a város magyar nevéről meg sem emlékezni, a hivatalos neve azonban ma valóban Trnava. Természetesen mi is szerencsésebbnek tartjuk a magyar nevét, így javítottuk.
Szégyenletes, hogy az újságíró olyan müveletlen és magyartalan, azaz a legkisebb mértékben sem patrióta, hogy nem tudja a város magyar nevét, söt még nem is tartotta fontosnak, hogy ennek utánanézzen. Márpedig Nagyszombat arról is nevezetes, hogy itt alapította meg Pázmány Péter bíboros az elsö újkori egyetemünket, amely Pestre költözéséig a városban müködött. Ö tehát az a kisantant-országok kegyeit keresö hitvány internacionalista, akinek csak Dunajska Streda, Komarno, Sahy, Roznava, Kosice, Uzhgorod, Mukacevo, Beregovo, Satu Mare, Oradea, Cluj-Napoca, Timisoara, Subotica és Novi Sad, stb. létezik, söt mi több, így tartja helyesnek említeni, mert „merjünk kicsik lenni”.