Autók és színek

András barátom felesége nemrégiben beleszeretett egy pezsgő metál Citroënbe. A kereskedő persze előzékenyen elengedte volna az extra fényezés – kisautó lévén – ötvenezer forintra taksált felárát. András azért kíváncsiságból megkérdezte, mégis milyen színekből lehet válogatni. Persze csak ez az egy fajta volt raktáron… A történet kísértetiesen emlékeztet Henry Ford gyakran emlegetett mondására, miszerint mindenki olyan színű autót választhat magának, amilyet csak akar, feltéve, ha az a szín a fekete. Akkoriban ugyanis ez a festék száradt a leggyorsabban, bármi mást hallanak, ne higgyék el! S bár a Bádog Böske később többek közt sárgában és kékben is bemutatkozott, ha T-modell, általában mai napig a feketére asszociálunk. A Ford Focus ugyanekkor sötétkék színben jelenhet meg lelki szemeink előtt, az Opel F Astrájának feledhetetlen tipikus élénk mentazöld színe máig feltűnik az utakon, mint a G Astrák szolid ezüstszürke és Star ezüst árnyalata vagy a legújabb generáció jellegzetes pirosban pompázó kerekded példányai. Aztán a Porschéra gondolunk: általában szintén piros, sárga vagy ezüst; a Mercedes ezüst vagy fekete; a Ferrari tradicionálisan piros vagy legalábbis sárga; a Jaguarnak népszerű a smaragzöldje; míg a hatalmas ötvenes évekbeli Cadillacek még babarózsaszínben is jól mutatnak. Sőt, kifejezetten férfiasak… Legalábbis nagyon ott volt a szeren, ahogy Clint Eastwood vezette az ’59-est.
Persze mindez nem ennyire egyszerű. Itt vannak mindjárt az elnevezések. Egyik kedvencem a Green Go nevű árnyalat, amelyet több izomautó is viselt. Ma már persze ennél sokkal bonyolultabb megnevezéseket is használtnak az egyre bővülő színskálán: tinta- vagy párducfekete, suttogásfehér, szaténfehér, fehérarany-metál, tornádópiros, hullámkék, ottománkék, delfinszürke, Közép-Ciprus zöld, bambibézs, pezsgőbézs, gesztenye csillám, római bronz, maharadzsa arany, reflex sárga, ametiszt viola és megannyi lefordíthatatlan remek egy vagyonért. Hiszen bűn lenne minden fantáziát mellőzve a pirosat egyszerűen csak pirosnak hívni!
A szakemberek azt is mondják, asszociatív, lehetőleg külföldi beütésű (kávé helyett mondjuk coffe, szürke helyett grafit vagy piros helyett rouge) és olykor nehezen érthető színnevekkel emelhető egy tárgy értéke, és egész jól behatárolható a vásárlóközönség is. Értelemszerűen másoknak szánják a bambibézs és a pezsgőbézs autókat, noha egyébként egészen közeli rokonságban áll egymással. A reklámlélektan szerint ugyanis az új színminőségét egzotikus, idegen eredetű neve is jelzi, a drága anyagokra való utalás növeli a tárgy értékét. Érdemes megfigyelni, a luxuskategóriában egyre semlegesebbek és letisztultabbak a színek, neveikben pedig mind gyakrabban feltűnnek egzotikus tájak, italok, fűszerek, drágakövek és nemesfémek. A végtelen lehetőségeknek persze igenis van határa, egy fantáziánkból kiszökkent, típusidegen festés vagy airbrush az eladásnál értékcsökkentő tényező lehet. Egy feltűnő autó ugyanis nem mindenki ízlésének felel meg, általában a gyáriból is a különleges színek a nehezen eladhatók és kevésbé értéktartóak – nem is szeretik őket a magyar vásárlók. Ha vásárolják, elsősorban a sportautók tulajdonosai vagy a hölgyek szerelem-első-látásra alapon. Néha azért fel-felkapnak egy-egy merész árnyalatot. A pár éve még divatos csokililát – több márka használta – azonban ma már kevésbé kedvelik, és valószínűleg a Fiesta-kampányok viola és almazöld példányai se jönnek majd gyakran szembe… Nagy Lőrincék kereskedésében jó ideje kizárólag félmillió forint alatti autókkal foglalkoznak. Tapasztalatai szerint „A használt autóknál kevésbé fontos a szín. Összességében elmondhatom, hogy a fehér vagy a fekete-fehér párosítás nálunk hátrány. Egyértelműen a metálok a vásárlóink kedvencei, például az ezüstmetál, az aranymetál vagy a pezsgőszín. Ezeket azért is keresik, mert alig látszik rajtuk a kor, a kosz és a gépi mosásra kevésbé érzékenyek. A fekete, az ezüst és a szürke autók elsősorban azért kedveltek, mert átlagosak, könnyen javíthatóak és később egyszerűbb rajtuk túladni. Érdekes, hogy mostanában a piros már nem sláger ebben az árkategóriában. Nemrégiben egy egyébként jó bőrben lévő piros Opel Vectra például több mint fél év után talált nálunk gazdára. Astrában talán kicsit népszerűbb ez a szín.”
Vásárlásnál egyébként valóban érdemes praktikus szempontokat is figyelembe venni, például hogy mennyire koszolódik, látszanak-e rajta a sérülések vagy könnyen javítható-e az adott szín. Tovább megyünk: a színek adta baleset-megelőzési lehetőségeket szintén ki lehet használni, noha elenyésző az olyan vevők száma, akiknek biztonsági szempontokat figyelembe véve választanak. Pedig a látási viszonyoknak megfelelően vannak biztonságosabb (feltűnőbb) és kevésbé biztonságos autószínek. Például a citromságra az, ami bármilyen látási körülmények közt leghamarabb észlelhető. Nem véletlen, hogy Európa-szerte többnyire ezt használják a kommunális járművek vagy az útépítő munkások.
Ködben, szürkületben vagy esős időben a fehér látható jól, ráadásul a nyári melegben is praktikus. Többek közt ezért ez a választott színe a rendőrségnek vagy a mentőknek. A tűzoltóknál használt piros azonban már szürkületben sem tűnik ki, éppúgy beleolvad környezetébe, mint egy szürke autó. Biztonságosnak mondható viszont az ezüst és a világosabb színek, ezeket általában kevesebb attrocitás éri, mint sötétebb társaikat. Igen ám, de hazánkban feltűnően magas a fekete autók aránya – hiszen ez az átkos óta a hatalmat és az erőt szimbolizálja, felhívja magára a figyelmet. Ennek vizuális okai is vannak. A fekete jól kiadja az autó formáit, míg az ezüst optikailag enyhíti, a kék pedig csökkenti a méretét. Ilyen szempontból vigyázni kell a fehérrel, mert minden hibáról kegyetlenül fellibbenti a fátylat.
Nem is olyan egyszerű, ugye? Valószínűleg így gondolta a VW is, amikor az 1996-ban piacra dobott Polo Harlekin-modell minden elemét, az ajtajait, sárvédőit, motorháztetejét és a tetejét is eltérőre színre fényezték.
Érdekes megfigyelni még a divat változását, hiszen egyre kevesebben vásárolnak ezüst színű autót. Most a fehér a legkedveltebb. Kivételesen sok évnyi vezetés után taszította le az eleganciát, haladást és tartósságot sugalló strapabíró ezüstöt a trónról, amely először az ezredfordulón került az eladási listák élére. Világszerte jellemző a fehér előretörése, természetesen beleértve a luxus- és sportkategóriában vagy a terepjáróknál kedvel gyöngyház, krém és ezüstös árnyalatokat. Érdemes megfigyelni, hogy ezek a reklámokban is egyre gyakrabban feltűnnek, noha hosszú időn át a céges autókkal, a széthajtott német taxikkal és haszongépjárművekkel azonosították a fehéret – nincs felára, nem hivalkodó, minden embléma jól mutat rajta. Eddig azonban mindig csak rövid ideig került első helyre, majd valamilyen új szín korszaka köszöntött be. Most ilyen lehet például a vörös, a narancs, a szürke vagy a kék, hiszen az emberek azért hamar ráunnak az egyforma színekre. Egy kutatás szerint a közeljövőben ezen belül is a nyugodt-visszafogott színek népszerűsége növekszik majd a harsányabb árnyalatok rovására.
Egy kétezer fő bevonásával készült amerikai piackutatás ugyanekkor azt is kimutatta, hogy bizonyos autók gazdái hogyan viszonyulnak az élethez. Az eredmény szerint a tömegben elvegyülő fehér, a sötétkék vagy az ezüstszínű karosszériák a tulajdonos átlagos elégedettségéről árulkodnak. Jelentősen átlag alatti a lelkiállapota viszont azoknak a sofőröknek, akik fekete, sárga,vagy piros kocsit választottak, míg a smaragdzöld autók tulajdonosai a legvidámabbak.