Autók a kék ködből – az élet ma egy kétüteművel
Milyen az egykori NDK-s kétüteműek üzemeltetése és szervizelése
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Trabant, Wartburg és Barkas. Kéne egy kicsit nosztalgiázni, de merre induljunk? Mit érdemes venni, mire kell figyelni; kétütemű kiskáté.
Szárnyas maszkkal, a korabeli fotót idéző állapotban ez ma egy többmilliós értékű veterán. Bizony, egy sima Trabant 601
Családi Opelünk kapcsán, meg egy szintén nemrég kipróbált, kedves kis Trabant 601-es tesztjében már írtam, hogy mint olyan sokaknak, így nekünk is volt a családban kétütemű kocsink. Persze nem régi DKW, abból alig volt itthon, veteránnak is ritka. Meg nem is a hírhedt lengyel Syrena. Anno a Merkur kínálatából mi is az itthon nagyon elterjedt Trabant és Wartburg típusai közül "válogattunk". Mindkettőből akadt több is, egészen a púpos, azaz a 311-es Waritól a legkésőbbi kockáig. Trabantból is volt pár, kombi is, meg Limousine is. Naná, hogy galambszürke.
Nagyon menő hangulatú a krómbabás Wartburg, de ha gonoszkodni szeretnénk, akkor megjegyezhetjük, hogy már a gyári képen is csálé volt a lökhárító
A legtovább egy sárga 353W Tourist húzta, amit a nagynéném éveken át még munkára is befogott. A Turista nagyon jó szolgálatot tett, szerettük is, karban is volt tartva, de 16 éves korára már elég elhasznált volt. Sárga színét az első sárvédőkön barnás rozsdafoltok, a plasztik hátsókon meg az elővillanó zöldes műanyag dobta fel. Egészen addig, míg egy nyár végi délutánon nem adta meg a jobbkezest egy VW Passat. A kidőlt kerekű, hajlott alvázú Wari roncsértéke 6 ezer forint volt 2002-ben a trélerezés és bontás előtti tárolás meg 10, szóval nem volt nagy üzlet megválni tőle, de legalább nem lett senkinek komoly baja. Szóval nekem a két ütem autókban jó tíz éve csak emlék. Nyaranta a csónakmotor leállításkor eszembe jut a közkeletű praktika: nagy gázt az olajosnak, akkor majd könnyen indul legközelebb. Pedig ez a praktika tévhit, a legtöbb esetben nem is használ, de erről majd később.
A technika szög egyszerű, de ha elhanyagolják, az végzetes lehet. A hátsó futómű a kirohadt bekötésnél egy az egyben ki tud szakadni
A nosztalgia szép dolog, de ne gondoljuk, hogy nincs olyan, aki akár anyagi megfontolásból, hobbiból, vagy csak simán kalandvágyból ne járna még ma is minden nap az NDK-s kétüteműekkel. Őket faggattuk ki, hogy mégis mire számítson az, aki új belépőként, hobbistaként szeretne alámerülni ebbe a sajátos kis világba. Honnan máshonnan indulhattunk volna el, mint Muczán Gábortól, a Trabant-Wartburg Klub elnökétől. Gábor ha nem is törné le a kék füst kezdő rajongóit, de mindenképp óva int. Szeretne hobbiautónak egy szervizigényes, keveset érő, kissé lenézett, de egyre drágábban fenntartható és nehézkes alkatrészellátású hobbiautót? A Trabantot egyenesen önnek találták ki.
Négy pici rés a krómkupakos felnin, fém kilincs. Egy régebbi Trabi nagy érték ma, lehet akár Universal, azaz kombi is
Mi az, hogy drágán fenntartható? Hiszen van alkatrész akár fillérekért is. A kérdés jogos, a magyarázat kicsit hosszadalmas. Ha csak a 601-est nézzük, akkor is egy ősi technikájú, 1964 és 1990 között készült kisautóról beszélünk, aminek a gyártója már jó negyedszázada megszűnt. Ebből adódóan a karbantartás nem olyan egyszerű, mint más közkedvelt veteránnál. Van márka és típus, amihez ma is van raktáron a kárpitbolhától a komplett cseremotorig minden, csak meg kell tudni fizetni. Az NDK-s kétüteműekhez felhalmozott gyári készletek meg a kurrens cikkekből már rég kifogytak. Tizenéve tudja a dörzsöltebb hozzáértő, hogy az utángyártott, sokszor kisipari cucc meg nem az igazi. Sajnos ez az okosság legtöbb esetben tényleg meg is állja a helyét. Mindezek alapján nem kell azonban úgy gondolni, hogy ezek rossz autók, hiszen a maga korában (értsd kora '70-es évek) a többi típus, sőt a nyugatiak is legalább ekkora karbantartásigényűek voltak, csak a keletieket, ha lehet mondani, túl sokáig gyártották.
Az 1956-os első és az 1991-es utolsó Wartburg is nagyon hasonló volt szerkezetileg. Az ellipszis alakú alváz sokat bírt, de nem mindent
Vadiúj szabadonfutó például alig akad már a négyes fokozathoz, csak komplett váltó. A bontott cseredarab meg ki tudja mennyit megy még el, lehet nekiállni ismét barkácsolni. Vagy a megszakító az 1984 előtti, gyárilag még 6 voltos rendszerű kocsikhoz. Egyszerűbb és olcsóbb talán az átépítés a nem korhű elektronikus gyújtásra. Kisipari holmik közül kipufogó van, de a fékhenger, a fékdob is jó, minden más viszont kockázatos. Sok a nem mérethelyes, eleve fúrásra és faragásra ítélt darab. De nehogy azt higgyék, hogy a bontott Duroplast külső karosszériaelemekből nagy a Kánaán. Ennyire régi autóknál kevés a még nem elvetemedett, nem összefurkált, vagy agyonkendácsolt sárvédő és ajtó. Minden alkatrész után kutakodni kell, vagy ott a legnagyobb német oldal, de ott persze horror árak fogadnak; a lemezből hajtogatott, ezért korhadó hátsó lengőkar ára például 300 euró. A kormánykerék mindben repedt, az is hiánycikk, új nincs, Kínából van 15 ezerért, de nem jó.
A kombi ritka, a már hátul is tekercsrugós, de az átmeneti, kiskerekűnek is nevezett 312-es széria sem annyira gyakori, mint a sima 311-es
Wartburgozni sem annyira egyszerű, hogy csak úgy bemegyünk a sarki autósboltba és veszünk ezt-azt a vízpumpa felújításához. Hiába, de ezek az idők elmúltak. A hengerfejbe épített, de annak levétele nélkül szerelhető fontos alkatrész alkotóelemeiből golyóscsapágy meg rotor még akad, na de tömszelence már nemigen. Volt kisipari, de leálltak a gyártásával, így csak elvétve bukkan fel eladó. A napi használat nagy megterhelést jelent egy jó kondiban lévő kétütemű Wartburgnak, ezt a kasztnin és a futóművön is érezni lehet idővel. Egyszerűen nem a mai ritmusra készültek, lehet velük sokat menni, de ennek ára van. Ezen a VW motoros 1.3-as modell bevezetése sem segített, annál például a sebváltó a gyenge pont.
Volt tolótetős, ködlámpás De Luxe kivitel és kombi is a 353-asból. Utóbbiak nagyrészt munkásautóként végezték
A Barkas nem véletlenül ritka, mint veterán. A típus ismerőitől végeláthatatlan hosszúságú, irreálisan drága felújításokról kapok képet. Alapként vegyünk egy nem túl jó, alvázas (nem a Wartburgé, mint sokan hiszik) konstrukciót, ami a még régebbi Framo teherautók utódja. Torziós rugózás, négy dobfék és 50 lóerő jut a tonnás terhelhetőségre. Ha ez nem lenne elég nehezítés, a sofőr az első kerekek előtt és felett ül a bakon, a váltóhoz viszont hátra kell nyúlnia. Régi Barkas-sofőrök tudnának mesélni, nem volt a legkellemesebb munkahely. Még a szintén technikai zsákutcának tekinthető faros VW buszok (ne kövezzenek meg, én is imádom a típust) vetekedhetnének vele kreténségben.
Vidám idill, vagy kemény munka? A Barkast terelgetni feladat volt, egy emelkedő vagy egy előzés rákészülést igényelt
Aki nem rettent még meg eléggé, annak pár jó tanács. Trabantból csakis a nem szabadban tárolt, lekáderezhető múltú, esetleg első tulajos, garázsban dédelgetett példányokat szabad megvenni. A gyári prospektusban leírt "végtelen csillaggarázs" alatt ugyanis mára annyira elkezdtek porladni, hogy egy lakatolás jobbára irreális befektetés lenne. Oda kell nagyon figyelni mindenre, ami nem műanyag, mert a Trabin rohadni tud durván a karosszéria, hiszen a korrózió korral jár. Neuralgikus pont lehet a küszöb, a hattyúnyak, a fenéklemez, a kerékívek a sárvédők alatt, a torony, és elöl a lökhárítótartó környéke is. Használhatóság szempontjából az 1984 utáni, gyárilag 12 voltos, vastagabb B-oszlopú, biztonsági öves darabok a jobbak. Ilyenből egy korrekt ára elérheti a félmilliót is. Kalkuláljunk úgy, hogy ha minősített veterán státusz a cél, fájhat 2,5 millióba is a felújítás, 1,5 -ért viszont sok kereséssel akad párszáz kilométert futott. Wartburgból is milliós árú lehet egy felújított darab, de egy tisztességes - amire persze még költeni kell - is már 300 ezer körül van. Gyűjtői darabnak a krómmaszkos, krómkilincses korai darabok, használni csakis az 1975 utáni kétkörös és elöl tárcsás fékű a jó. Wartburgnál és Trabantnál is gond már a motorkopás, egyikhez sem kapni már tömegáron főtengelyt például, egy motorfelújítás meg jó minőségben annyi, mint az autó ára.
A Barkas is csak egy darabig volt elnyűhetetlen, a legtöbbet már sikerült elhasználni. Fékjei már újként sem voltak tökéletesek
Ja és az a gázfröccs leállításkor. Arra a Trabantnál az ejtőtank miatt alig lesz szükség, a benzincsap tűszelep vagy használt vagy tökéletlen utángyártott, reggelre telecsöpög a karburátor. Wartburgnál is mehet a sima leállítás, nyáron kis játék a szívatóval és indul, télen csak esetleg, több nap állás után meg úgyis köhögni fog egy kicsit. Ezek a kék füstű négykerekűek ma már annyira csodabogarak, hogy csak azt tehetik boldoggá, aki minimálisan érti a működésüket és ma sem röstell esetleg gyertyát cserélni az út szélén. Aki viszont túl tud egyszer jutni ezeken a a nehézségeken, az szintetikus olajjal kevert benzint használva minimális pöfékeléssel gurulhat múltidéző kocsijával. Egy gatyába rázott kormányváltóval gyakorolhatja a kétujjas, szabadonfutóval akár kuplungolás nélküli váltások lazaságát.
Kihalóban voltak ezek a típusok. Most azt veszem észre, egyre jobban kezdik az emberek megbecsülni, gyűjteni és keresni. Nem rég még NDK alatt gyártották őket, majd ahogy vége lett a gyártásuknak az évek csak teltek. Hirdetésekben 5 éve 10 db Barkas autómentőt találtam nem horror áron, most egy darab sincs, mindenki vadászik rá.
Több bekezdésben is taglalni tudnám a dolgokat, szép nyelv a magyar ki lehet használni. Nem inkább csak az irigység beszél belőled, mert gyakorlatilag 1-2 mondatban véleményt alkotsz (azt is úgy hogy fröcsög a műveletlenségtől és a rosszindulatú hangvételtől)!?
Az pedig hogy Te semmiben nem látod a szépet csak a rosszat, hát elég szegénységi bizonyítvány. Neked mi a stílus? Mondj kérlek egy olyan típust a 70-es, 80-as évekből, ami számodra a stílust jelenti (hogy maradjunk a cikk eredeti témájánál).
Tárgyi tévedések? Na erre kíváncsi vagyok. Kérlek oszd meg mire is gondoltál pontosan!? Szerintem semmi baj nincs a magyar nyelvtudásommal (egy alapszintű műveltség illene hogy megértsük mit is akar mondani a másik).
Az pedig hogy 1-2 mondattal lehurrogod a másikat mert nem értesz egyet a véleményével nem engem jellemez. Ja és csak mellékesen elárulom szabadidőmben egy autósklub hírszerkesztő adminisztrátora vagyok és több éve az autóiparban dolgozom (innen a tárgyi tévedések ugye?)
P.S: a modoroskodás (bár pontos definíciót nem találtam rá) nem jellemző rám, csak ha a helyzet megkívánja akkor alkalmazom.
Csá! Ja bocs, SZÉP NAPOT! 🙂
[i]„Én is szoktam nosztalgiázni, nekünk is volt Trabantunk gyerekkoromban,[/i] [b]de objektív szemmel azt mondom, kell a kutyának.” [/b]
Egyértelmű. Nem is használati tárgynak kell ma már, hanem mint egy letűnt kor emléke, az idősebb korosztály számára pedig elszállt fiatalságának egy darabja.
Egyébként az 50-es évek végén, és a 60-as években kategóriáján belül még nem volt elmaradott az akkori nyugati gyártmányokhoz viszonyítva. Gondoljunk csak a Trabant, mint kisautó 415 literes csomagtartójára! Aztán megállt az élet a 70-es években.
[i]„A k-európai kocsikról a trehányság és a hiánygazdálkodás árad.”[/i]
Ez így igaz, és ez a 70-es évektől vált egyértelművé, kivétel nélkül minden k-európai típusra, hiába a Lada, korábban Zsiguli.
A k-európai arzenálból mégis ezek a kétüteműek mutatkoztak a leggazdaságosabbnak, legmegbízhatóbbnak, legkevésbé problémamentesnek használója számára.
Szerintem innen ered a még ma is meglévő német autóimádat Magyarországon.
Még annyit, ha valakinek rutin volt az útszélén a gyújtásállítás és ékszíjcsere, az a minimális karbantartást sem adta meg autójának. 10.000 km-eként elég volt megolajozni a kenőfilcet a megszakítónál, esetleg beállítani a megszakító hézagot. Az utolsó kétütemű példányoknál viszont már ezt sem kellett, mert jeladós volt.
A nosztalgia és a stílus nem rokonértelmű szavak.
Írhatsz háromszor ennyit is, akkor sincs semmi köze a stílushoz annak, amit lentebb írtál.
Ez a hosszú litániád meg hemzseg a tárgyi tévedésektől.
Amúgy meg tanulj meg magyarul, ne modoroskodj, aztán dumcsizunk.
Csá!
2 Trabi volt az eletunkben, egy Hycomat a papam reven, 110 ezer km-nel kerult el tolem, jo allapotu kasznival es motorral. Gyujtasallitas, ekszijcsere az ut szelen rutin volt, az elobbit eleg gyakran kellett muvelnem.
A sajatom egy kombi 3 evesen uj aron. Ez borzalmasan rohadt, torony hazilag lemezcsikkal popszegeccsel javitva,
kuszob lyukas, C oszlop fent a alu diszlec kozeleben mindket oldalon ujjnyi lyuk, 3 evente kormanygep csere. A hazilagos toronyjavitassal es a sok rohadassal kasznicseres lett, gyari szervizben, egy uj trabi felebe kerult. Ra ket evre
motorgeneral kb 80-ezernel. Oriasi minosegi romlas az elozohoz kepest.
Mindketton a futes javitasara a motorburkolatra egy termosztattal vezerelt lemez kerult, amely hidegen folytotta a motorhutes levegojet, igy tobb jutott a melegbol az utasterbe, meleg motornal a termosztat nyitott, melegebb nem lett sokkal, de hamarabb jott a langyossag.
Mindig kellemes emlek marad, fiatalsagunkra emlekeztet. Hajra Trabi.
Ilyen marhaságot: a hírhedt Syrena!
A cikk írója valaha is használt ilyet?? Én igen egy 105-öst ami tulajdonképpen pofon egyszerű, és igénytelen nem túl kis autó Wartburg motorral! Sokkal megfelelőbb családi szekér, mint a Trabi ( azom is volt)! Jó lenne egy cikk megírása elött tájákozódni, vagy amit nem tudok, arról nem nyilatkozni!!! Ez az Autónavigátornál úgylátszik divat, mert nem először fordul elő!!!
Na végre engem is az a megtiszteltetés ért hogy a fórumosok koronázatlan királya, Herr Kempelen reagált egyik hozzászólásomra. Kempelen, drága barátom, kérlek olvasd el újra a kommentet és értelmezd, de segítek ha nem megy.
A stílust azt magára az autó(k) formájára értettem (stibor65-nak is igaza van a nosztalgiával kapcsolatban) nem pedig a zsírzópontra (bár mondjuk zsírozható függőcsapszeget írtam) de ebbe már nem kötök bele hogy nem pontosan idéztél. A kétütemű bűz (ahogy Te fogalmaztál) nézőpont kérdése, bennem egy letűnt kor emlékét idézi fel.
Kicsit kifejtem hogy miért tetszenek ezek az autók és mi ami miatt a stílus jelzőt használtam, de gyanítom erre is ízes hozzászólást írsz amivel úgy szint megkoronázod majd a napom ha olvasom (már epekedve várom). Tehát, a régi verdák még nem úgy készültek mint most hogy OMG, a konkurencia ismét piacra dobott egy újdonságot tervezzünk egy új típust hogy ezt vegyék. Ha megnézel pl. egy Wartburgot 353 De Luxe-ot, árad belőle a nyugodtság, a sok króm, a megmosolyogtató technikai megoldások és még sorolhatnám a dolgokat.
A mai világban amikor minden autógyártó arra törekszik hogyan tudná lefaragni a költségeket és alkalmaz olcsóbb anyagokat, hogyan fog majd az utókor számára fennmaradni pl. egy Dacia Duster (szándékosan nem egy túlbonyolított modellt vettem példának)!? Nem fogunk 20-30 év múlva könnyes szemmel visszagondolni egy mai modellre hogy igen, ennek a kocsinak volt stílusa. És tudod miért nem? Mert annyi modellt kínálnak manapság, hogy egyszerűen el fogjuk felejteni hogy egykoron léteztek. Illetve a szándékosan nem tartósra tervezett mechanikus és elektronikus egységek is nagyban hozzáfognak járulni ahhoz hogy 10 évesen 2×2-es kockába préselve heverjen valamelyik recikláló telepen
Erre gondoltam amikor a tegnapi kommentet írtam. Ja majd elfelejtettem, a szellentés (a fingás kicsit alpári kifejezés volt részedről) szóval nem igazán tudtam párhuzamot vonni vele mi köze az autózáshoz. Ez kb. olyan mint a laktóz intolerancia és a gondolat átstrukturálás, köszönőviszonyban sincsenek egymással.
Baráti üdvözlettel: Piet! 🙂
Múlt szerdán láttam egy eredeti kétütemű csíkot egy Barkas után amit a szentesi texkó parkolójából figyeltem ahogy kiszálltam a Ladából. Az elkerülőn tolta neki. Egy élmény volt, mert egy másik Lada mellé álltunk be és édesanyámmal épp arról beszélgettünk, hogy 2 Lada egymás mellett manapság már esemény. Erre szólaltam meg, hogy nézd ott megy egy Barkas.
Talán a kedves fórumozó a nosztalgiára gondolt amikor „stílust” írt… Minden esetre nekem is volt anno kettő Trabim, szerettem őket, mint minden autómat. Az első 1966-os, fehér műszerfalas, szögletes km órás, pedálos reflektoros, a másik 1983-as, már takarékosabb, és 12V-os. Egyszerű volt mint a faék, nem kellett sok pénz a fenntartásához. Jellegzetes „édeskés szaguk” a tökéletlen égés velejárója volt, de sok ma is futó dízel mögött talán még kellemetlenebb autózni, ha nem volnának a belső levegő keringetők, hát bizony…Persze eljárt felettük az idő, amikor gyermekeim kicsik voltak a 90-es évek elején, már féltettem őket a Trabiban. Nagyobb útra inkább kölcsönkértem a barátom Ladáját, de a városban ovi, suli még belefért. Az volt a bosszantó, hogy a másodikat 4 év várakozás után 80eFt-ért vettük át a Merkúrnál, és volt szerencsém akkoriban vezetni egy BMW 528-ast, amit német gazdája átszámítva (1DM=20Ft volt) ugyanennyiért vett 3 évesen! Életem meghatározó autós élménye volt, egy akkori álomautó, nem győztem áradozni róla, toltam neki, mentem vele 200-at, olyan volt az akkor nekem, mint egy időutazás.
Stílus? Mitől stíluselem a zsírzópont? Mitől stíluselem a bűz?
Kérdezem, hogy akkor társaságban fingani is stílus? Mondjuk az. Bunkó stílus.
Szerintem amit írsz, az nem stílus kérdése.
A kétütemű motor jellegzetes szagát, még a Trabantban/Wartburgban ültem, nem érzetem. Autócsere után kibírhatatlanná vált.
Egy valami van még ezekben a típusokban ami a mostani autókból teljesen hiányzik: stílus! Hiába van egy mai verda teletömve minden elektronikus földi jóval. Az igazi mechanikai közvetlenséget semmi nem pótolja. Vagy említhetném még a Trabant zsírozható függőcsapszegeit, a Wartburg kormányváltóját és a kétütemű motor jellegzetes szagát.
A hetvenes evek kozeptol volt Wartburg om es Trabantom is az utobbit nagyon utaltam hamar tuladtam rajta.