Autók a filmvásznon

Medveczky Thunderbirdjétől Józsi úthengeréig

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Gőzúthenger, félelmet keltő szovjet limuzin, menő amerikai kabrió, ódon angol luxusautó, valamint egy trükkös, hol két-, hol négyajtós Opel. Vajon mi a közös bennük?

Az autó a XX. század technikai csodája, gyakorlatilag teljesen átformálta az életünket, így nem csoda, ha minden területen megjelenik, többek között a moziban is. Tucatjával sorolhatnánk olyan filmeket, amelyekben autó játssza a főszerepet: legendás a Christine képében gonoszkodó Plymouth Fury, szinte havonta tűnik fel vasárnap délutánonként a képernyőn Herbie, a talpra - pardon, kerékre - esett, bátor Volkswagen Bogár, és nem is igazi autóbolond, aki nem látta Steven Spielberg első rendezését, a Párbajt, amelyben az öreg Peterbilt 281 tartálykocsi gyilkos szándékú, dübörgő robogása percről percre garantálja az izgalmas élményt. Persze, tévedés lenne azt hinni, hogy kizárólag a külföldi mozikban szövik bele az autókat, a járműveket a történetekbe, a nagyságrendekkel szerényebb költségvetésű hazai produkciókban is felbukkannak néha ilyen-olyan járművek, bár kvázi főszerepet magyar filmben még nem igazán kapott semmilyen autó – kivétel talán Böszörményi Géza 1975-ben forgatott Autó című alkotása, amelyben egy Renault Gordini köré fonódnak az események szálai. Most a teljesség igénye nélkül arra vállalkoztunk, hogy különleges, vagy az adott időszakban, a magyar átlagkörülményekhez képest szokatlannak számító járművekre bukkanjunk régi filmekben, és ezekből nyújtsunk át egy kisebb csokorra valót. Döccenjünk hát neki, szó szerint!

Gát György producerrel kapcsolatban mindenki tudja, hogy a nevéhez köthető a Linda, az Angyalbőrben és a Família Kft. sorozat, továbbá többeknek biztosan beugrik a mai napig az egyik legjobb magyar akciófilmnek számító Dögkeselyű (1982) végén a borzas fejű taxis, amelyben a rövid jelenetes mellékszerepet valóban Gát György játszotta, de azt már kevesen tudják, hogy a hatrészes Robog az úthenger (1977) sorozat írója ugyancsak ő volt. A történet kimondottan bájos: a nyírségi faluban nincs aszfaltozott főutca, így az emberek hol a port nyelik, hol a sárban dagonyáznak, közlekedni nem lehet, mire Józsi (Szabó Gyula), a hajdani tengerész felajánlást tesz. Vállalja, hogy az ország másik végéből, a TSZ költségén hazahozza a MÉH-telepen sínylődő, kivénhedt úthengert, és társadalmi munkában, az öreg gép segítségével megvalósulhat végre az áhított beruházás. A több részre bontott sztorinak az adott alapot a forgatókönyv szerint, hogy a vasút nem vállalta a monstrum szállítását, így Józsi önerőből, az úthengerrel lassan döcögve vágott neki a Nyírmadocsára vezető útnak, és hosszúra nyúlt kirándulása során rendre mulatságos kalandokba keveredett. Szinte hihetetlen, de a hajdanán a Mávagban készült gőzúthenger, amely a filmben szerepelt, hála az égnek nem lett az enyészeté, sőt, az interneten remek híreket találtunk a gép jövőjére vonatkozóan. A Magyar Közút Nonprofit Zrt. honlapján olvasható, hogy a Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény felújításának keretében jut pénz a szerkezet felújítására, így a sorozatot ismerők és kedvelők élőben is megtekinthetik Józsi nem éppen villámgyors, de hűséges társát, amely jelenleg gépműhelyben várja feltámadását.
Ugorjunk vissza a ’60-as évekbe. Bán Frigyes 1965-ben rendezte a naiv autósok kifigurázására forgatott Kár a benzinért! című filmet, amely valóságos csemege a korszak kedvelőinek. Utcaképekben, közlekedési szituációk ábrázolásában - enyhén szólva - nincs hiány, ráadásul a remekül kitalált karaktereket zseniális színészek keltik életre. Dr. Zalai (Garas Dezső) ornitológus Topolinóját egy koccanás miatt Polacsek (Alfonzó) női szabó a Dózsa György úton üldözi egy DKW-val, a púpos Warszawát vezető életművész, Gál Pál (Sinkovits Imre) gépkocsivezető minden álma az állam költségén valósul meg, és felejthetetlen a Paál-Tengődi színészházaspár (Vass Éva és Kállai Ferenc) egymással vívott örökös macska-egér harca, amely eltérő vezetési szokásaikban is megnyilvánul. Számunkra azonban most a Balogh-család a fontos, ahol az öt gyermeket nevelő családfő, a hajógyári művezető Imre (Pécsi Sándor) vállalati jutalmat kap, és az összeget használtautó vásárlására fordítja. A Trabantok, Moszkvicsok, Skodák, Warszawák és Volgák közegében felbukkanó, a magyar viszonylatban kifejezetten ritkaságnak számító Humber Super Snipe cirka 15 éves lehetett a forgatás idején - az angol gyártmányú típus fénykora az 1950-es években volt -, ezért a vásznon nem meglepő a meglehetősen viharvert állapot; mellesleg a sztori szerint ez volt a legolcsóbb, egyben a legjobb vétel a telepen – hiába, a világ nem változik semmit.

A Fejér Tamás rendezte Princ, a katona (1966) utolsó részeiben tűnt fel egy olyan kocsi, amely minden bizonnyal vágyakozó sóhajtást váltott ki a sorozatot követő nézőkből, döntően a férfiakból. A Schifferer György orvost alakító Velenczei Istvánnak jutott az a hálás szerep, hogy a modern vonalú, szuper elegáns, gyaníthatóan hófehér színű Opel Rekord A volánja mögé ülhessen a forgatás idején. Ha gonoszkodni szeretnénk, akkor azt is mondhatjuk, hogy a sorkatonai szolgálat buktatóit keretbe foglaló filmsorozat bemutatásának idején az 1963-65 között gyártott Rekord A voltaképpen már kifutott típus volt, hiszen 66-tól az elől kocka-, hátul kereklámpás Rekord B futott; ettől függetlenül mérget lehet rá venni, hogy ez akkor senkit nem érdekelt. Apró baki, hogy a forgatáshoz két Opelt használtak, ami önmagában nem lenne baj, de az egymást követő jelenetekben feltűnő két-, illetve négyajtós modellek azért joggal csalnak mosolyt az arcra.

Két évvel később, 1968-ban Kabos Lászlót irigyelte az ország azon autókedvelő lakossága, akik megnézték a Hintsch György által rendezett Veréb is madár című színes mozifilmet. A szappangyári munkás, Holló Zoltán ikertestvére, a nyugatra disszidált Sanyi 15 év után, zsebében dollár ezrekkel látogat haza, és egy igazi szuperautó volánja mögött ülve gördül be a határon Magyarországra. Ez a szuperautó nem volt más, mint az a harmadik generációs Ford Thunderbird, amely a korszak dívájának, Medveczky Ilonának a tulajdonát képezte – talán nem véletlen, hogy a művésznő is játszott a filmben, meglehetősen testhez álló szerepben. E nyitott és zárt Hardtop kupéként is kapható modellből 1961 és 1963 között közel 215 ezer példányt adtak el, motorikusan az akkoriban újnak számító 390-es (kb. 6,4 literes) V8-assal szerelve. A T-Bird érdekességének számított a sebességváltó Parking állásában a vezető elől félrebillenthető Swing Away kormánykerék - ez többször is látható a filmben -, továbbá ebben az autóban debütált a szélvédő közepén „lebegő” belső visszapillantó, amely aztán általános tartozékká lett az évek során. Amerikai autóról lévén szó, az elektromos ülésektől és ablakoktól kezdve a légkondicionálón át a beépített rádióig mindent meg lehetett vásárolni ehhez a típushoz.
Végezetül tekintsünk vissza az 1950-es évekre, a Rákosi-érára, amikor a civilek még nem vásárolhattak magánhasználatú személygépkocsit, és az autó a szó valós értelmében kiváltságnak számított. Ebben a koncepciós politikai perektől bűzlő korszakban játszódik Bacsó Péter 1969-ben rendezett A tanú című szatírája, a felejthetetlen Kállai Ferenccel a címszerepben, és a stáb kellékese két évtizeddel később nagyon helyesen ügyelt arra az apró, de fontos részletre, hogy Virág elvtárshoz milyen autó illik. GAZ 12 ZIM, semmi más. Magyarország - mint akkor mindenben - az állami autókiosztásban is a Szovjetunió gyakorlatát másolta. Páncélozott ZISZ-t kizárólag a generalisszimusz, azaz Sztálin használt, itthon a nyitott ZISZ 110V szinte csak katonai díszszemlékre került elő, hogy Farkas Mihály honvédelmi miniszter méltó helyről integessen a népi vezetésű országot védő fiainak (sic!), a párttitkárok és az egyéb középvonalbéli funkcionáriusok pedig Pobedával rótták a kilométereket, ami akkor kvázi a Golf-kategóriát jelentette. A hazai felső vezetés azonban autók tekintetében sem finnyáskodott annyira a nyugattal, mint azt egyébként szónoklataiban a nép felé közvetítette: a minisztériumokban, az állami flottában bőven akadt nagy és kényelmes Chrysler (Rákosi jakut származású felesége is ezzel a márkával járt), többféle Chevrolet, no és persze a szovjet GAZ gyár reprezentatív terméke, a ZISZ és a Pobeda közé pozícionált 12-es számú modell, azaz a Molotov elvtársról elnevezett autógyárban készülő ZIM. Ennek a formailag részben Buick Roadmaster másolatnak minősülő, 5,5 méter hosszú, kéttonnás masztodonnak a fedélzetén akár nyolcan is tartózkodhattak, hátul a kanapészerű ülés előtt két pótszéket rejtett a padló, ahol általában testőrök foglaltak helyet, olykor géppisztolyt dugdosva a hosszú bőrkabátjuk alatt. Ezek az 1948 és 1950 között kifejlesztett, majd tíz éven át folyamatosan gyártott kocsik általában lefüggönyözve közlekedtek – na, igen, akkoriban még a szovjet űrkutatók sem ismerték a sötétítő fóliát. A maximum 120 km/órás tempóra képes ZIM meghajtásáról GAZ-51 teherautóból származó, átalakított, soros hathengeres benzinmotor gondoskodott, amely 3,5 literes hengerűrtartalomból 90 lóerőt tudott felmutatni, igencsak jó étvágy mellett – 50-60 km/órás egyenletes tempónál 15-16 liter volt a gyári norma.
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

Hozzászólások

  • 2017.11.01. at 03:55
    Permalink

    Bárdy György fehér autójának rendszáma CR-831, anno készült egy MTI fotó, amint pipázva tisztogatja a kocsit. 1963-ban forgatták A szélhámosnő című filmet, ebben az egyetemi professzort alakító Kállai Ferenc használ 313 Sport típust. Magam is úgy tudom, hogy a Tabányi-gyűjtemény része Kazal László egykori autója. Üdv: KZ

  • 2017.11.01. at 03:55
    Permalink

    Sziasztok!

    A magyar adókon havonta-kéthavonta vetített Kölyök című filmben Zenthe Ferenc szintén két példányt használ a Wartburg 313 Sportból. Mivel ez ugyebár 2-ajtós roadster, csak abból derül ki a turpisság, hogy az egyiken fehér betétes gumik vannak, és díszléc az alján. A másik meg kissé puritánabb, ezen kiegészítők nélkül. Mindkettőnek CA-s rendszáma van, mivel kb. egyszerre került be néhány (tudomásom szerint 4) darab 313 Sport az országba 1958-ban. Egy fehér volt Bárdy Györgynek, tehát a 2 piros közül egyik sem az Ő autója. Kazal Lászlónak volt még egy, de a pátyi Tabányi-gyűjteményben levő fehér autót mondják az övének. A másik 2 darabot használhatják a filmben, ami az országba bekerült akkor, de hogy azok kié lehettek … nem volt szegény ember a tulajdonosuk, az biztos …

Vélemény, hozzászólás?