Audi helyett franciát? – Citroën C4 1.4 Coupé 2006 használtteszt

Az első Citroën C4 – a márkától megszokottan – egy remek formatervű autó volt, sok jó ötlettel. Igazán kreatív külsőt így, háromajtósként kapott, hiszen a C4-re nem csak "ráaggatták" a kupé jelzőt, hogy ne legyen annyira gáz, ha nem volt pénze hátsó ajtóra a vásárlónak. Ez tényleg más, különbözik az egész hátulja, lejtősebb, kevésbé lekerekített a tetővonal, igazán kreatívra sikerült. Egyedül az oldalán látok némi fantáziahiányt: hatalmas, egybefüggő felületek néznek vissza rám. Ha én rajzoltam volna, néhány apró fénytörő domborulattal biztosan pótoltam volna a plusz ajtóhézagok és kilincsek helyén az ürességet. Használhatóság terén komoly hátrányt nem szenved az extra ajtók hiánya miatt, az első ülések korrekt előredönthetősége és az elsőre indokolatlanul hosszúnak tűnő ajtó ugyanis bőven elegendő teret ad a bejutáshoz. Panorámatető nincs - csak feketére van fújva a tetőlemez: nem értem, de jól néz ki - mégis rengeteg a fény az utastérben, ezen a részben világos üléskárpitok is sokat segítenek. A hátsó üléssor nagyon kényelmes, a tér ott is tágas, ráadásul nem a csomagtartó kárára, lehet ugyanis pakolni bele bőven. Ez még egyértelműen a "Golf kategória" versenyzője, és ez a méretein is meglátszik, az új C4 (aminek a tesztjét itt olvashatod) ehhez képest egy sokkal kevésbé praktikus autó. A beltér leghangsúlyosabb eleme a különleges kormánykerék, amelynek a középrésze fix. Ez nem csak azért jó, mert nagyon menő, hanem mert az itt elhelyezett kezelőgombok eltekert kormánykerékkel is pontosan ugyanott találhatók. Innen egyébként a rádió és a tempomat vezérelhető, de a világítás visszajelzőlámpái is a kormányra kerültek. A kocsiban egyébként minden visszajelző digitális, a fordulatszámmérő rögtön a kormány elé került, de a sebességet és az egyéb adatokat a műszerfal tetején a központi kijelző mutatja. Tárolóhely akad bőven, összességében jól gazdálkodtak a térrel a franciák, amikor ezt kitalálták. Igazából már ez a 90 lóerős, változó szelepvezérlésű, 1,4 literes alap-benzinmotor is elég bele, de tény, hogy konkrétan halálba kell forgatni, ha ki akarjuk csalni belőle az erejét. Amikor nem hagytam 3500 alá esni a fordulatszámot, akkor olyat ment, mintha legalább 1,8-as lenne, persze így valószínűleg annyit is fogyasztott, de itt jön képbe a valamit valamiért elv. Biztosan nem erre találták ki, de ha sietni kell vele, akkor lehet. Ha viszont nem sürgős odaérni, akkor 3000 alatt használva egy nagyon nyugodt, csendes és semleges autó. Mindkét felhasználási módban élmény vezetni, ráadásul a ma már elavult képernyők - amikkel az információkat szolgáltatja - egy különleges modern retro érzést is adnak: egyrészt szerintem pont ilyen lett volna egy mai autó a 15 éves technológiából, másrészt 20 év múlva a gyerekeink erre fognak úgy rácsodálkozni, mint a mostani fiatalok a Citroën BX belsejére. Vásárláskor az autó felkutatásában és átnézésében magam is részt vettem, érdekesség, hogy a C4 a futott kilométerek mennyisége és a távolság miatt majdhogynem fel sem került a listánkra, végül mégis megnéztük, de csak mert útba esett egy sokkal érdekesebbnek tűnő Audi A3 felé. Amikor a 750 ezer forintos vételár tudatában megláttam ezt a Citroënt, nekem csak annyi jutott eszembe:

Mi tényleg megvettük anyámnak 1,2 millióért az 1.4 FSI ötösgolfot, amikor ilyen is van?

És mint kiderült: van ilyen, és valószínűleg tényleg jobban jártunk volna ezzel. Az említett A3 is szép volt, de amint a még szebb és sokkal olcsóbb Citroën mellé került a versenyben, nem maradt kérdés, hogy ezt kell választani. A vásárlás óta több mint fél év telt el, és az autó még mindig hibátlanul szolgál. Már akkor is volt valamennyi kopás a vezetőülésen, ám a futott kilométer fényében kiemelkedő állapotúnak mondható, illetve fordítva volt feltéve a váltógomb, ez sem változott meg azóta. Annyi különbséget vettem észre most, hogy a bal első sárvédőn egy néhány centis lakkleválás keletkezett, illetve a tulaj jelezte, hogy a tempomat néha indításkor hibát jelez, ekkor nem is működik, de a probléma újraindítással orvosolható. Ez a C4 egyébként az alapmotorhoz és a kevés ajtóhoz képest igen magasan extrázott, ültem már ilyenből ötajtós egyhatosban is, ami jóval fapadosabb volt. A kis kupé ugyanis a már említett tempomaton túl többek közt elöl és hátul is ködlámpás, digitklímás és esőszenzort is kapott. Manapság a CD-s gyári rádió már igencsak elavultnak számít, de a hangzása teljesen rendben van, én sem tenném tönkre a műszerfal egységes kinézetét azért, hogy egy modernebb fej kerüljön bele. A tempomat alkalmanként jelentkező hibáját leszámítva minden extra működik is benne, ahogy kell. Ismét elmondható tehát, hogy bár nem ez a megszokott a típustól, van ilyen is. Sajnos a többi példány állapota nem minden esetben ilyen fényes, sokkal kevesebb futott kilométerrel is nagyon súlyos hibákról számolnak be az eladók a hirdetésekben, melyekből nincs kevés. A Használtautó.hu kínálatában ugyanis jelenleg 114 db első generációs C4-est találni, de ebben a dízel és az ötajtós változatok is benne vannak. Főként elektronikai problémákkal találkozni a leírásokban, van aki egyenesen úgy hirdeti autóját, hogy "Nem is lenne igaz francia, ha működne benne minden". Erre ez a kocsi rácáfol, de az is látszik rajta, hogy a használat mellett szerették is. Ékes példája tehát annak, hogy a használtautó-vásárlás során az első szempont nem a márka, és végképp nem a futott kilométer, hanem az állapot kell, hogy legyen. Ennek fényében sem vennél franciát?