Papíron egy két tonnás plug-in hibrid SUV óvja a környezetet, egy 70 lóerős benzines mini pedig szennyező. Nem ártana 2-300 kilométeren vizsgálni a kibocsátást, így a konnektoros hibridek elektromos segítség nélküli fogyasztására is fény derülne
A Citroën C1 első generációja 2005-ben mutatkozott be, a Peugeot 107 és a Toyota Aygo ikertestvéreként. A cseh gyártású trió az akkori piac egyik legkisebb szereplőjének számított, a hosszúság nem érte el a 3,5 métert, ennek ellenére öt ajtóval is kínálták. Alapáron egyliteres, 68 lóerős blokkal készültek az apróságok, amit a Toyota szállított, a takarékos és megbízható motor népszerűvé tette a típusokat. Manapság már szinte hihetetlen, de a miniket dízellel is haza lehetett vinni, az 1,4 literes blokk a Ford és a PSA konszern együttműködéséből született. A generációváltásra 2014-ben került sor, amit együtt élt meg a trió, a Peugeot kisautója innentől kezdve 108 néven futott. Továbbra is a Toyota ezres motorja jelentette az alapot, a “big block” szerepét a PSA eredetű 1,2 literes erőforrás vette át, a dízel megszűnt.
Jópofa és fiatalos kisautó a második generációs C1, városi rohangálósnak ideális
Az elmúlt 17 évben sokat változtak az autózási szokások, így mára kihaló kategória lett a benzines miniautó. Ennek fényében nem csoda, hogy nem készül el a C1 harmadik generációja, ahogy a Peugeot 108 gyártása is leáll. A Toyota Aygo az egyetlen túlélő, de már nem a franciákkal közösen, hanem önállóan fejlesztették, a mai divatnak megfelelően némi SUV-os körítéssel,
Aygo X néven. A Citroën az
Amit szánja azoknak, akik egy városi törpében gondolkodnak, bár ez jelent némi visszalépést. A kétszemélyes, 45 km/h-s maximumra képes, klímát és hagyományos módon lehúzható ablakot nélkülöző kisautó sok tekintetben elmarad egy C1 kínálta komforttól, ám cserébe elektromos és olcsó, így biztosan nem tiltják ki a városok szívéből sem.
Népszerűnek bizonyult a trió, csak a Citroënből 1,2 millió példány talált gazdára