Ártalmatlan támadó

Mitsubishi Lancer teszt

Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!

Papírforma szerint egy jól használható, sportos autót vártunk a Mitsubishi Lancer Sportback 1,8 Invite formájában.

Ha Lancer, akkor az autók világában kicsit is tájékozottak az EVO-ra, egy fergeteges sportgépre asszociálnak. Erre rá is segít a Mitsubishi az aktuális generáció agresszív orrkiképzésével, erőteljes megjelenésével. Ám tesztünk alanya a ferdehátú, Sportback nevezetű változat, amely nélkülözi a szedán éles, karakteres farát, helyette egy meglehetősen érdektelen, szépnek sem igen nevezhető feneket kapott.
Amit nyerünk a ferdeháttal, azt viszont elveszítjük a csomagtér méretével, ami ebben a fenékben a vállalhatóság alsó határát súroló 350 liter alá zsugorodott (344 liter, opciós Rockford Fosgate hifivel 330 liter).
A szedánhoz képest persze előnyt jelent a hátsó ülések dönthetőségével növelhető raktér, maga a támlafektetés is könnyű művelet, de ez a tologatható ülések korszakában nem egy nagy dobás. Legalább a helykínálat nevezhető a 4585 mm-es hosszhoz, a 2635-ös tengelytávhoz méltóan tágasnak.

Az utastér egész berendezése viszont valahogy lemaradt egy korszakkal, akár az Invite felszereltség tételeit, akár a minőséget tekintem. Van sok hasznos segédlet, négy automata zümisablak, automata klíma, ilyesmik, de a Bluetooth, az USB még a jövő zenéje… Persze, tagadhatatlanul rendelkezik bizonyos vonzerővel a mai csilivili, agyondizájnolt belső terekhez képest ez a direktben adott egyszerűség és letisztultság, de a korrekt összerakottság dacára sem valami kellemes az összkép. A fekete műanyagok, a műszálszövetek tengere sem ránézésre, sem érintése nem kellemes – most írjam ide, hogy egy Swifthez képest is nehezen tekinthető igényesnek a berendezés?
No, de egy Lancer a sportosságról szól, ugyebár! Vagy mégsem? Mert ennek a Sportback-nek a rugózása épp annyira bizonyult derekas kátyúsimítónak, mint feszes sportolónak. Az igazi gond a kanyarokban tűnik elő, ahol érezhető az oldaldőlés, és bár a kerekek tapadása meggyőző, a kormány álmosítóan érzéketlen. És hogy a vezetési élményt tovább zsugorítsuk, a kellemes markolatú, bőrbucis váltó precíz kapcsolhatóságába is vegyül egy kis gumis hatás.

Na, majd a változtatható szelepvezérléssel felvértezett MIVEC (Mitsubishi Innovative Valve timing Electronic Control system) motor helyre teszi a Mitsu-világot – gondolhatnánk! De nem. Közepes fordulatig épp hogy forog, a nyomatékmaximum felé elkezd húzni; na, itt még valamiféle sportos benzinmotorhoz illő hanghatások is előtörnek, azután viszont hamar jön a betonfalnakütközés-szerű leszabályozás – nem könnyű így kihozni a gépből a maximumot. Pedig az a maximum is kevesebb, mint amit a mai sokkal kisebb modern turbók, vagy a hasonló, igazán jó szívómotorok produkálnak. Hogy 10,4 másodperces 0–100, 196-os végsebesség? Bizony sportosságnak, erőnek itt nyoma sincs. Szóval, az 1,8-as DOHC erőforrást is mintha régről felejtették volna itt. Persze, tiszta a kipufogógáza, de így ennek a motornak se bűze, se íze! Ez eddig csupán csalódás, a fogyasztás viszont majdhogynem sokkszerű. Városban bőségesen tíz liter feletti érték adódott, de nyugodt, szabálytisztelő autópályázás sem igen jön ki tíz liternél kevesebből, egyedül nagyon ráérős, pihenős országutazás közben elégszik meg a motor úgy hét literrel. Ez a torkosság nyilván nem csak a motoron, hanem a rövid áttételezésű, csupán ötfokozatú váltón is múlik, amivel autópályán már a megengedett sebességnél is belepörgünk a négyezerbe. Ez persze sok zajjal is jár, és ez egy jó adag szélzajjal meg bizonyos burkolatokon betóduló futóműzajjal kiegészülve a Kellemes Utazóautó titulust is megvonja a Lancertől.

Ezek után nem is kell mondanom, hogy ezzel a hajtáslánccal nem szerettük meg ezt a Lancert. Bizony, nem sok érv szól az 1,8-as benzinmotor mellett, mert ugyan csak 250 000 forinttal drágább a papíron esélytelenül gyengébb, 109 lóerős 1,5-ösnél, ám az az életben nála sokkal elevenebb, és fogyasztása is literekkel kedvezőbb. Ám ez az 1,8-as a Sportback-hez kapható egyetlen benzinmotor (persze, a 240 lóerős, 12,5 milliós Ralliarton kívül), így ha mindenképp ferdehátú Lancerre vágyunk, az legyen dízel! Ha viszont a benzines jön be, akkor legyen inkább szedán, és 1,5-ös az a Lancer!
Ám kérdés, a márkafanatikusokon kívül ki jut el a vásárlás gondolatáig? Ha csak papíron nézzük az adatokat és az árakat, teljesítményével és felszereltségével még versenyképes az 5,2 milliós Sportback 1,8 Invite, de a valóságban unalmas menettulajdonságai, érzelemmentes berendezése és húzós fogyasztása már nehezen veszi fel a versenyt a hasonlóan árazott kompakt vetélytársakkal. Még nagyobb gond, hogy számtalan konkurens sokkal több vezetési élményt kínál papíron gyengébb, szerényebb hengerűrtartalmú motorral, jelentősen kedvezőbb árért és barátibb fogyasztás mellett.
Műszaki adatok
Tetszett a cikk?

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy azonnal értesülj a legfrissebb és legnépszerűbb cikkekről, amint megjelennek az Autónavigátoron!

Feliratkozom a hírlevélre

2 thoughts on “Ártalmatlan támadó

  • 2017.11.01. at 06:15
    Permalink

    1.6-os sportbackem van, ugyanilyen színben, mint a képeken is látszik.
    Cáfolnék jó pár megállapítást, amit a cikk író valószínüleg 1-2 órás tesztelés után tehetett.
    Nos, kezdjük a [b]városi fogyasztással: 8-8,5L[/b]
    [b]autópályán[/b] 120as átlag sebességgel [b]7.1-et mértem[/b] (teletankolós módszerrel, a komputer 7.2-t mutatott).
    AS&G-s a motor, ecotec verzió. 86Kw, 117Lóeróvel. Nem egy turbodizel valóban, de aki legyorsulni akar valakit a pirosnál, az vegyen magának erősebb gépet.
    Jobban tetszik a sedan fara? Ez szubjektív. Szerintem meg ez 1000-szer jobban néz ki és sportosabb külsőt is ad a kocsinak a spoilerral. Nem véletlenül a Mustangból is a sportbacket szeretik jobban az emberek a sedán verzióhoz képest.
    Navi-t szereltem be. Van így blutooth és usb is. Aux bemenet alapból volt. Meg persze mp3 cd lejátszás, igo, filmnézés, stb.
    A belsőtér jobb a suzukiban? Ez valami vicc megállapítás? Suzuki, Fiesta és jó pár autóban megfordultam már. Köze nincs hozzá. Meg egyébként is a kategóriákhoz hasonlítunk. Mondeohoz meg Vectrához kéne mérni a belső teret. Ami szintén csak azt tudom megállapítani, h semmivel se rosszabb vagy jobb. Nekem pl a volvo túlzott letisztultsaga már sok és emiatt unalmas is. BTW, a nem mintás műanyagok az alsóbb fertájakra lettek helyezve, ami könnyen sportosabbá tehető egy jó minőségű carbon fóliával, például. A műszerfal és afeletti rész egyátalán nem műanyag érzetű, sőt szebb, mint sok hasonló kategóriájú autóban. A fém elválasztó díszelemet nem is említve. Este pedig rendkívűl jól mutat a narancsos-pirosas fényben úszó hűtés-fűtés szabályozó tekerősor, Need For Speed feelinget adott a látvány egyből, amikor először megláttam.

    A kocsi hangja egyértelműen sportos, amikor beindul, utána halkká válik a rendszer. Egyátalán nem adja a német autókra jellemző berregő hangot.

    Mit hagytam ki? Ja, igen, a csomagteret.
    Nos ez is félre írás. Két állása van a csomagtérnek: Cargo floor up 391 liter (!), de [b]cargo floor down 433 Liter [/b](http://www.torontonorthmitsubishi.ca/en/new/lancer/sportback/2016/). Hopp, nem is rossz ugye? És ami miatt jobb mint egy szedán? Mosogépet próbált már valaki szedánba betuszkolni? netán hagyaték miatt elszállítani egy fotelt? Legyünk őszinték, a szedánosok csak börőndszállításra használhatják a kocsijukat.

    Olyan infók hiányoznak ebből a fantasztikus cikkből, mint például: volvo szintű törésztesztje van. 6 légzsák. Emellett műszakilag hozza a japán minőséget (az utángyártott jó minőségű alkatrészek semmivel sem drágábbak a kategóriája árainál), 250eKm-ig hajtásláncot sem kell cserélni benne, de a rendszer időben jelez ha lazulást érzékelne. A lopás statisztika alapján az utolsók között kullog. Asszem ezekről fontosabb lenne beszélni, minthogy dől-e a kocsi kanyarban (a rugók cserélhetőek, a H&R sportrugókat javaslom, 3cm-t ültet az autón, jobb tapadás, 100-al is lehet kanyarodni:)

    Ez kocsi csak olyan embernek ajánlott, aki egy kicsit is ki akar tűnni a német autók tömegéből (opel, audi, bmw, merci és a német ford), élvezni fogja, h egyedi az autója, néha megfordulnak utána. Nem jön szembe vele minden utcasarkon még a márkatársa sem. Normál fogyasztás, sportos külső. 2010-11-es 1.6os model már 2,5mért megkapható… vagyis az ára is teljesen rendben van.

    • 2020.04.27. at 14:31
      Permalink

      Okozott nekem néhány vidám percet a kommented 🙂
      Na lássuk sorban.
      Fogyasztás: Ugye tudod hogy a teszt az 1.8-asról szól, neked meg a 117 ló alapján 1.6-osod van?
      „AS&G-s a motor, ecotec verzió. ” Kezeket fel aki érti, én nem. Az Ecotec ráadásul az Opel motorcsaládja. Ezt az 1.8-ast ráadásul nem licencelték senkitól, saját tudásból ilyen jó.
      Mustangból több sportbacket adnak el mint szedánt. Az biztos, mert a Mustangból sose volt sedan. Sportback se, mert az meg Audi. Fastback volt, de az meg a hatvanas években.
      Kategóriában akarod összehasonlítani a belteret, és szerinted ez a Mondeo kategóriája. Ez a Focus kategóriája, csak az jobb. Volvo, ugyan kérlek.
      „könnyen sportosabbá tehető egy jó minőségű carbon fóliával” attól nem lesz sportosabb, csak igénytelen.
      Csomagtér: http://www.mitsubishimotors.hu/images/uploads/modell_adatok/4/spec.pdf – azt írják 344. A Te hivatkozásod kanadai, egy másik kanadai oldalon én is azokat a számokat találtam amiket te írtál. Lehet más az ottani specifikáció.
      Ötcsillagos a töréstesztje, csak ez már manapság nem mérvadó, kis túlzással bárki csinál 5 csillagot, és négybe olyanokkal csúsznak le hogy nem pittyeg ha nincs bekötve az öv, stb. Elég fontos beszélni róla, hogy mennyire dől a kocsi a kanyarban, mert a kinézet alapján jóval sportosabb vezetési élményt vár el tőle az ember, mint amit nyújt. Futóművet meg nem úgy tuningolunk, hogy berakjuk a rugót és kész. És ezt az emberek jobban szeretik készen megvenni nem utána állítgatni. Nem egyikről a másik ellenében, hanem mindkettőről beszélni kell.

Vélemény, hozzászólás?