Másfél méter - ha ennyivel beljebb állna meg a busz, már jobb lenne a helyzet a Károly körúti 9-es és 109-es megállónál
Szeretem Budapestet, itt születtem, itt élek, és örülök, ha valami megújul, megszépül. Örültem a „Budapest Szíve” program keretében (nem ez a pontos neve, de mindenki így mondja, hát legyen) átalakuló Károly körútnak is, amely méltó folytatása a Múzeum körúti rekonstrukciónak. Tetszik a szögletes lombkoronára nyírt növényzet, a végre jó minőségű útburkolat, a kerékpárosok saját sávja, és lassan már a fura lámpaoszlopokkal is barátságot tudok kötni, csak egy valami ne bosszantana – a buszmegálló. Nincs szükség bő lére eresztenem a mondanivalóm, a képek árulkodóak. A korábbi buszsávos megoldás megszűnt, ami alapjaiban nem lenne gond, ám a 9-es és 109-es járatoknak nincs semmilyen öböl, sem más megállási lehetőség kialakítva: a méretes, tömegközlekedést szolgáló járművek enyhén félrehúzódva, a teljes kerékpár-, valamint a fél külső sávot elfoglalva bonyolítják az utascserét. A megoldás számomra érthetetlen, pláne azok után, hogy konkrétan egy vagyont költöttek a terület átalakítására.
Nem férnek el a külső sávban haladók a megállóban tartózkodó busz mellett, így folyamatos a járművek kerülgetése. Akinek nem sietős, általában megvárja az utascserét a busz mögött - ahogy a képen látható fehér VW Passat is -, aki viszont haladna, abban hamar felmegy a pumpa, és beindul a közéleti folklór: dudálás, ökölrázás, anyázás - jó magyar szokás szerint
Hiába van kerékpársáv, a busz útját állja a kétkerekeseknek is
Hogy miért építették így? Nem tudom, nem vagyok sem építészmérnök, sem kerületi polgármester, mert vagy műszaki oka van a dolognak, vagy területi, mint például az út túloldalán, a Madách térnél, ahol az árkádok alatti járdaburkolatok a társasházak tulajdonát képezik, és ezek emiatt ki is maradtak a fővárosi felújítási projektből. Elképesztő logika. Mindenesetre a járdán bőven lenne annyi hely, hogy
a buszok számára kialakíthattak volna egy kb. 1,5 méter mély beállót, és így legalább az autóforgalmat nem akadályoznák. A problémák ugyanis abból adódnak, hogy ha a busz a megállóban tartózkodik, akkor a kerékpárosoknak vagy be kell sorolniuk az autók közé, vagy várnak – általában az előbbi megoldást választják, aminek persze az autósok nem örülnek. A külső sávban haladó autók pedig nem férnek el a busz mellett, tehát nekik is jöhet a fékezés, a kikerülés, az ebből adódó konfliktusok sorozata. Mert konfliktus, az bőven akad, hiszen Magyarországon valamiért nem divat a közlekedésben udvariasságot, megértést tanúsítani egymás iránt. De ez már másik történet.
Azt szólom ehhez hozzá, hogy rendszeresen dugó van a Károly köruton , és állandóan dugó van életveszéllyel egybekötve a Vámház köruton, ott ahol a Lónyay utca és a Királyi Pál utca belecsatlakozik. Csak tessék megnézni, amikor a Királyi Pálról kiengedik a forgalmat: balra kanyarodnak, jobbra kanyarodnak a kocsi. A balra kanyarodókra szemből a Lónyayból rájönnek a kocsik, ugyanakkor a zöldre váltott zebrán is halálfélelemmel lehet átjutni a másik oldalra. közben gátlástalanul jönnek keresztbe a biciklisták is. A Vámház köruton a Muzeum körut felé csak egy sáv van, ki tudja, mióta. A többi elkeritve a metró miatt. Mi lesz már? Mit érdekel minket a kockás fejü , megrozsdásodott fa a Károly köruton. Az éppen olyan, mint amikor a kismacskákat teszik üvegbe, hogy nyomorult alakjuk legyen. Ezek a fák meg vannak nyomoritva, a gyökerüktől kezdve. Nem beszéltünk méeg arról, hogy a Kecskeméti utca és társai teljes forgalmát átterelték a Veres Pálné utca- Szerb u – Fejér GYörgy u – Bástya u részre. A Bástya utca keskeny, kicsi utca, a nagy terepjárók és furgonok állandóan félig a járdán robognak. Ha a Vámház körutnál leállnak a kikanyarodó kocsik, akkor a Bástya u bedugul. A Bástya/ Fejér György u sarok életveszélyes a kanyordóknak. Akik ezeket a közlekedési utakat tervezték, sosem jártak a helyszinen és fogalmuk sincs arról, hogy ott ovisok járnak, öregek , gyerekek és egy mentő is alig tud bejönni. Képzelődni én is tudok, meg bárki, de abból nem csináltatunk engedélyezett terveket, amivel megkeseritik az emberek életét. Na, ez jutott eszembe a Károly korut szépségégéről. Kérdezzék meg a szenvedő fákat, mit szólnak ehhez? Hányszor kell őket pótolni és mibe kerül? Na üdvözlettel: Margit