Anyahajó metálfényben – Ford S-MAX Vignale teszt
Ford S-MAX Vignale 2.0l TDCI 210 PS A6 FWD teszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Családi autók közt a legsportosabb, mindig is a kívánható hétülésesek nagyon szűk rétegébe tartozott. Vajon Vignale-ként is nyerő az S-MAX?
Rengeteg egyedi külső kiegészítőt kap a Vignale felszereltségű Ford S-MAX. A fényezés is különleges, persze a felnik is, de ennyi króm sincs egy "sima" S-MAX-on
Családi, de csábító. Elég kevés olyan családi hétüléses létezik, amit az egyszerű autóimádó is megkíván még akkor is, ha egyáltalán nem lenne szüksége ekkora autóra. Az S-MAX pont ilyen, már az előző generáció is mutatós volt, sportos a maga nemében, közben meg közel akkora helyet kínál, mint a Galaxy. Az új generáció formaterve még látványosabbra sikerült, bár a fényszórókat összezárták egy bura alá, közéjük meg a márkára már jellemző, Astonra hajazó hűtőrácsot pakolták. Abszolút jól néz ki, bár tény, hogy sokaknak fel se tűnne a tömegben, erre játszik rá, pontosabban erre is a csúcs Vignale felszereltség. A krómhegyeken túl bőrtenger vár odabent, de vajon kell ennyi luxussal kitömni egy hétülésest?
Kis lökhárítótoldatok és fekete zongoralakk betétek is felpattantak rá. A csomagtér ajtaja láblendítésre nyílik, de elég csak elsétálni közel mögötte, már nyílik is. Kellemetlen, ha kapuhoz, vagy falhoz közel álltunk meg
Méhsejt hűtőrácsot is csak a Vignale kap, benne szolidan elrejtve az orrkamera. Csinosak a nappali menetfény csíkjai, irányjelzéskor fokozatosan villannak fel, kvázi futófényes
Fordhoz hűen passzentos a beltér, de legalább széles, így a térdünket nem bántja a középkonzol. Hatalmas a műszerfal, igazi napcsapda, a klíma viszont elképesztően hatékony

Korrekt hely a leghátsó sorban, külön tologatható ülések középen és masszázsos, hűthető-fűthető, minden irányban állítható fotelek elöl, amik nem feltétlenül kényelmesek
Az első sorból jó a színház. A ragyogó fehér bőr fotelek első ránézésre gyönyörűek és kényelmesek, második pillantásra, főleg próbára már kicsit más a kép. Először is az alig 12 ezer kilométeren felül futott tesztautóban már erősen elkoszolódtak, nyilván nagyobb is az igénybevétel, és kevesen vigyáztak rá, de akkor is extra kényes. A két első ülés minden irányban elektromosan állítható, ahogy egy jó luxusautóhoz illik, ráadásul az oldalpárnákat és az ülőlap oldalait is külön felfújhatjuk, testre igazíthatjuk. Egészen átlagos, sokak szerint inkább vékony testalkatommal nekem az alapállapot is szűk volt, leginkább az ülőlapon, ahol nem azt éreztem, hogy a teljes felületén ülök az ülésnek, hanem csak a két szélén, középen pedig van egy luk. Később rájöttem, hogy a masszázsfunkció – mert az is van, az utasnak is – nem csak a hátat, fenekünket is gyúrja, és akkor egészen kényelmes, mivel felfújja a hiányzó párnákat. Ha viszont nem masszírozunk, inkább fárasztó az ülés.
A hifi gombjait gondosan körülvették a szellőzéssel, pedig azt már a Sync 3-as rendszert futtató középsőről is lehet állítani, minden funkcióját
Némely fényben rózsaszín a fényezés, tetszetős. A Vignale felár elég húzós, hasonlót össze lehet válogatni Titanium szinten is
Mint egy yacht. Nem is csak azért, mert legalább annyira fényes, hanem az egész karaktere, mint egy hajóé. Magasan ül a sofőr, körülöleli egy irányítópult, az autó orra pedig hosszan előrenyúlik, kezdve egy irdatlan nagy műszerfallal. Egy A-oszlop nem is lett volna elég, így rögtön megduplázták, de a kettő közti ablak legalább használható. Nagyon jól beállítható a kormány pozíciója, eddig egész ergonomikusnak tűnhet, ám itt is megtalálható a Fordra jellemző gombtenger, bár tény, hogy a kijelzőkkel vegyített műszeregység egész izgalmas megoldás, valamint egész sok mindent tudunk néhány kattintással állítani, beleértve a vezetéstámogató rendszereket is. Ha már használhatóság, a középkonzol már a Mondeóban sem tetszett. Fura a gombok leosztása, a kis kerek kapcsolók és az alsó sáv mind a klímát állítja, közben meg körülölelik a hangerőgombot, nem is beszélve a rengeteg üres felületről. Már csak azért is furcsa, mert mindent állíthatunk a Sync 3-as rendszert futtató középső kijelzőről is, így a szellőzést is, ami még az első ülésekbe is jutott. Ha már multimédia, sajnos még a legfrissebb rendszer sem tud magyarul; nem egy példáról hallottam már, hogy valaki ezért fordult el az oválemblémás márkától. Viszont egész gyorsan működik, viszonylag jól használható, komolyabb összetűzésünk nem volt, ráadásul az okostelefon-csatlakozást is ügyesen megoldja.
Csöndes, nagyon masszív a karosszéria, sehol egy reccsenés menet közben. A futóművet egy csöppet keménynek éreztem, de hát ez mégiscsak a Ford sportosabb egyterűje
Minden bőrbe varrt, kellemes tapintású, hatalmas pohártartók középen és még nagyobb rakodók a könyöklő alatt; passzentos a beltér, de jól használható
Jó vezetni! Szegénykém nem kis darab, egy valódi bálna, súlya is tükrözi, ugyanis az 1,7 tonnát bőven meglépi. Tesztautónkat a kétliteres dízel legerősebb, 210 lóerős verziójával szerelték, 6 fokozatú duplakuplungos automata váltóval, de az összkerékhajtás kimaradt a szórásból. Gondolhatnánk, hogy ez így jó-jó, azért mégiscsak hajthatna néha hátul is, igazából nem éreztem hátrányát. A dízelmotor fordosan ciripelős hangja beszűrődik az utastérbe, a turbólyuk óriási, sokáig nem tudni, hogy most azért nem indul meg, mert nincs ereje, vagy csak az elegáns, szolid közlekedésre buzdít. Lomhán indul meg, de ha megvan a tempó, onnantól jók vagyunk, szépen gyorsíthatunk, egyenletesen és kanyarban sem hajlandó tolni az orrát, nagyon stabil, ráadásul a kormányzás is egész közvetlen. Tetszett, ahogy mozog, igazán méltóságteljes, de a súly hátulütője is megvolt, ugyanis tankolás szerint 8,5 literes átlagot produkált, jórészt városban, egyedül használva. Országúti szakaszon ment 7 alá is a kompjúter szerinti átlag, előbbit mégis kicsit soknak érzem.
Van gyerekfigyelő, holttér-figyelő és kormányrezgető sávelhagyás-figyelő is, na meg persze a ráfutás elkerülésére is szól
LED-esek a hátsó lámpák, szépek a részletek, családi autónak igencsak mutatós
Mennyi?! 16,5 millió, még egy kicsit több is, a luxusnak még a Fordnál is ára van, annyi biztos, hogy okosabb választás, mint egy fapados prémium. Viszont még ennél is akadhat jobb vétel, méghozzá, ha nem ragaszkodunk a csilli-villi Vignale kivitelhez, ugyanis szinte minden megkapható egy Titanium felszereltségű S-MAX-hoz is. Ennyiért ráadásul még panoráma napfénytető is beleférhet, de ha csak ugyanazokat válogatjuk össze hozzá, ami a tesztautóban is volt, bő másfél millióval vagyunk beljebb. Véleményem szerint viszont ennyi már túl sok egy családi autóba, mindjárt ott a kényes, perforált szellőztethető bőrkárpit, amin több mint 700 ezret spórolhatunk, és szerintem az alapülés kényelmesebb is. A krómhalom és a különleges fényezés persze villantós, de nem dobja fel annyival, hogy megérje, így is, úgy is csak egy hatalmas családi kocsi marad. Az S-MAX klassz kocsi, nagyon szerethető, bár legalább azt megoldhatták volna, hogy a csomagtér-rolót magunkkal vihessük hét személy esetén is. Autónak viszont még így is remek, de ami túlzás, az túlzás.
A kétliteres dízelmotor 210 lóereje elég, bőven, a lomhán induláson ennél csak jóval több segíthetne, de nincs is rá szükség, és ha már megmozdult, onnantól dinamikusan haladhatunk. 8,5 literes tankolás szerinti átlagfogyasztása nekem kicsit sok, ennél kevesebbet vártam
Végre egy auto, amiben van gombtenger,hogy este szépen világítson, és nem egy igénytelen skatulyába ültetnek be, ahol van egy kormány meg mellette egy sar tablet, amit reggel, délben, este bámulnod kell, mert nincs más választásod. Ráadásul az is olyan igénytelenül van beépítve, mintha nem is az autó tartozéka lenne, hanem egy nylon szatyorból előkapva biggyesztenéd a középkonzolra…
Nekünk például Kia Carens-ünk van, és teljesen elégedettek vagyunk vele. Beleférnek a csomagok, és hátra a három gyerekülés. Teljesen feleslegesnek érezzük a nagyobb „buszokat” a számunkra. 🙂
A listaar egy dolog, nyilvan el lehet hozni kevesebbert is ugyanezt, -15% szerintem benne lehet. A vege inkabb 13,5-14; ilyesmi felszereltsegu „premium” talan nem jon ki ennyibol. Mellesleg ha valaki pl. 3 gyerekulest akar egymas melle tenni akkor keves auto johet szoba. Hogy en mennyire nem tudom megerteni aki csaladinak egy x5-ot lat a legjobbnak….
16 millió már nem a fapados prémium.
Két olyan ismerősöm is van aki azért vett X5öst, mert az volt a legjobb családi batár (25d RWD alapmotorral).
A „haldokló nyugaton” az ilyen is kijön 17 millából…