„Amint kiérünk az autópályára, rálépek a gázra” – 20 éves a Taxi

Kevés annyira vérbeli autós filmet forgattak, amit igazi autóőrültként is lehet szeretni és értékelni. A Taxi néhol kicsit túlzó, de az autós jelenetek minden egyes része valódi, izgalmas, még ma is a körmüket rágják sokan a reptérre tartó rész alatt - velünk együtt. Már a kezdőjelenet sem mindennapi, bár erre nincs konkrét infó, vélhetően a világ leghosszabb motoros jelenetével indít. Teljesen groteszk, közben egészen emberközeli az élmény, hogy egy lepukkant pizzafutár robogót kergetünk keresztül a városon észvesztő sebességgel. Akciófilm, vígjáték, tökéletes precizitással összeállítva, mesterien egyensúlyt tartva a két stílus között. Ehhez kellett az akciófilmek koronázatlan királya, Luc Besson és egy korábban profi autóversenyzőként benzint égető, maximalista rendező, Gérard Pirés.

Minden idők egyik legjobb autós filmje, a Taxi 20 évvel ezelőtt került a mozikba.

A Taxi forgatókönyve Luc Besson ötleteiből született, ám mikor még csak ötletként élt a film elkészítése, felkereste Pirés-t, hogy tanácsot kérjen tőle. Pirés nem is az akciófilmek, inkább a vígjátékok világában volt ismert, ám a '80-as években súlyos motorbalesetet szenvedett, ami következtében sérültek a hangszálai és jó ideig nem tudott beszélni. A rendezéshez ez elengedhetetlen, így egy ideig teljesen nélkülöznie kellett hivatását, és visszatértekor is csak reklámfilmeket tudott rendezni, mivel ott csak pár napig kellett egyhuzamban beszélnie és igazgatnia az embereket. Többek között a Peugeot-nak és a Renault-nak is rendezett reklámokat, így az autózás a kamera előtt sem állt messze tőle, a mozifilm-rendezésbe pedig Luc Besson rántotta vissza.

Luc Besson első beszélgetésüket követően másfél évvel már a kész forgatókönyvet tette le Pirés elé, amin az állt, "TAXI".

Gérard Pirés élete nem mondható nyugodtak, fiatalon profi autóversenyzőként megélt néhány húzós helyzetet, és nem motorbalesete volt az egyetlen súlyos sérüléssel járó incidense. A Taxi forgatásának kezdete előtt 10 nappal leesett egy lóról és eltörte a karját. Nem tűnt súlyosnak, törött kézzel még megoldotta volna a rendezést, ám vérfertőződést diagnosztizáltak nála a kórházban, és minimum három hétig bent kellett tartaniuk. A film forgatásának el kellett kezdődnie, ha elhalasztják, minimum egy évet kellett volna várniuk ahhoz, hogy jó időben leforgathassák a Taxit. Ebbe Pirés nem ment bele, az első pár hétre szereztek egy pótrendezőt, nála pedig berendeztek egy kisebb stúdiót, hogy minden nap visszanézhesse az elkészült jeleneteket.

Pirés-t a stáb tagjai által jól ismert Gérard Krawzcyk helyettesítette egy darabig, aki később a második Taxit rendezte.

Az egyik stábtag minden nap elvitte a friss felvételeket a kórházba, így nem csak a filmben autóznak rengeteget, de maga a film is borzalmasan nagy utat tett meg a forgatás alatt.

A Taxi attól lett élvezhető film, hogy rendkívül igazinak tűnik, ami nem véletlen. A producerek és a rendező sem voltak hajlandóak trükköket alkalmazni - kivétel a végén - így amit látunk, az úgy is történt. Ez persze nem feltétlenül jöhetett volna össze Pirés rendkívüli baráti társasága nélkül. Mivel ő maga korábban autóversenyző volt, ismeretségi körében olyan figurákat találunk, mint Jean-Pierre Jabouille, Henri Pescarolo, Jean-Pierre Jarier, Philippe Alliot, Jean Ragnotti és a többszörös Dakar nyertes Jean-Louis Schlesser. Ők mindannyian örömmel vállalták a felkérést, hogy részt vegyenek a Taxi forgatásán, hogy az autós jelenetek igazán tele legyenek élettel.

Összesen 110 autót használtak fel a forgatáshoz, ebből 6 volt a főszereplő, Daniel spéci taxija.

Volt egy teljesen versenyre felkészített technikával, egy a szép felvételekhez, egy a belsőhöz (csak ez volt tetőablakos), egyet pedig jobb oldalon vezetett egy profi pilóta, míg Samy Nacérit filmezték a volánnál. Minden jelenetet centire pontosan megterveztek, az aktuális utcákat teljesen lezárták, a kereszteződéseknél zászlós biztonsági őrök ügyeltek arra, hogy senki ne hajthasson rá a forgatási helyszínre. Hiszen a tempó pontosan akkora volt, amekkorának tűnik, gyakran 110-120-szal száguldoztak a kis utcákon, vagy a szélesebbeken kerülgetve az autókat, amikben szintén profi sofőrök, vagy éppen vakmerő kaszkadőrök ültek.

A pilóták élvezték a forgatást, hiszen nincs még egy alkalom, hogy teljes gázzal átszeljenek egy zsúfolt várost versenyre felkészített technikával.

A spéci 406-os Marseille utcáin száguldozik, hol egyautós kis utcákon, hol többsávos utakon szlalomozva. A sikátorok sokszor San Fransiscót idéző meredek utcákba torkollanak, innen az ikonikus fotó is a film DVD VHS borítóján. A stáb a látványos kikötői helyszínek és változatos utak miatt választotta a várost, meg persze az sem elhanyagolható, hogy a városvezetés is örült annak, hogy Marseille mozivásznon lehet híres. A cselekmény persze szinte alig hagyja, hogy figyeljünk a helyszínekre, minden pillanatban történik valami, ami miatt a popcornevést is félbeszakítjuk, vagy éppen a hasunkat fogjuk a röhögéstől. A rendőri bénázást minden egyes pontban kiaknázták, amit lehet, azt elszúrják a rend éber őrei, élen a tettre kész Gibert-rel, ám ezt egyensúlyozandó, a rendező minden lehetséges kütyüvel felszerelte őket. A korábbi filmes kliséket felülírta, miszerint a rendőrség a leglepukkantabb hely, ócska irodákkal, elavult eszközökkel, így a rendőrség épületét egy a kornak megfelelő modern épületnek rendezték be.

A járőrautó-park igencsak színes, de valójában teljesen mindegy, milyenek, hisz biztosak lehetünk benne, hogy pár percen belül rommá fogják törni őket.

Michel Julienne, a kaszkadőrök vezetője imádta a forgatást, mindegyik sofőr profi pilóta volt, beleértve a rendezőt is. A sofőrök úgy nyilatkoztak a forgatásról, hogy nem volt mellébeszélés, értetlenség, Gérard Pirés tudta, hogy mit akar, és hogyan akarja látni. Tudta azt is, mi lehetséges, így nem kért lehetetlent a sofőröktől, akik mindig pontos instrukciókat kaptak.
Fontos volt, hogy ne legyenek ismert színészek a filmben. Persze nem amatőrökkel dolgoztak, legtöbbjük vagy televíziós sorozatból, kisebb filmekből, vagy éppen színpadról érkezett, esetleg a kifutóról. Samy Nacéri és Frédéric Diefenthal, a két főszereplő, Daniel és Émilien két rendkívül ellentétes arc. Az alkotók szerint pedig az életben is egész hasonló karakterek, így filmszerepük bőrébe bújása nem volt túl nagy feladat, a forgatáson elég jó volt az összhang. Azért is választottak ismeretlen színészeket, hogy a nézőnek ne legyenek elvárásai. Ne legyen, amihez tudja hasonlítani, így a sztori teljes egészében ki tud bontakozni és egy merőben új világot tár a néző elé.

A Taxi még ma is borzalmasan izgalmas, bár ahogy a legtöbb folytatásos mozira, erre is igaz, hogy az első a legjobb.

Az már a második és harmadik részek előkészületei közben is körvonalazódott, hogy a főszereplő a valódi életben zűrös alak, ennek ellenére még a negyedik részre is leszerződtették, ami mindenképp jó választás volt. A Taxi filmek sztárjainak jó része mára egészen eltűnt, bár Gibert-t még látjuk a hamarosan érkező ötödik részben[/url], Émilien és Daniel már nem, vagy csak nagyon minimális szerepre fog feltűnni. A hölgyek közül Marion Cotillard lett ismertebb, még Golden Globe díjat is kapott a Piaf című filmért, Petra, vagyis Emma Sjöberg csak a Taxiban szerepelt. Az ötödik rész a színészek hiánya miatt kevésbé tűnik ígéretesnek, ám tekintve, hogy Luc Besson továbbra is kézben tartja a Taxi sorsát, egész biztosan izgalmas autós filmre számíthatunk, ahol ismét a teknős győz majd.