Amikor megkívánod a gázolajat – Toyota Proace City Verso 1.2

Rögtön a Proace kisteherautó után érkezett hozzám annak családi autóvá alakított változata, így kimondottan élesen érzékelhettem a két autó közötti különbséget. Míg a fehér dobozt nyomatékos, 1,5 literes dízelmotor mozgatta, a családi egyterűt háromhengeres benzinmotor. Igen, amikor meghallottam, hogy milyen hajtáslánccal érkezik, nekem is felszaladt a szemöldököm. Hogy mi van??? Három henger? Igen, mindjárt mesélem is, hogy milyen. De előtte kicsit csámcsogok a formaterven mert… ja nem, ezt a részt nem fogom hosszúra nyújtani, hiszen adott a PSA doboz, amit a Toyota megpróbált a saját arcára szabni. Ám a próbálkozás kimerül a Toyota emblémában, a fekete díszcsíkon a két fényszóró között, illetve alatta az egyedien domborított lemezfelületben. A hátsó lámpák formája is a testvérekével azonos, benne a fények rajzolata változott, nagyvonalakban ennyi a külső egyediség.
Az utastérben is a PSA panelekből építkezik a Proace, de ez teljesen lényegtelen, sokkal inkább az számít, mennyire lakható be. Márpedig ebből a szempontból jeles. A két kesztyűtartó mellett hatalmas zsebeket találunk az ajtókon, középen meg a galaxisunkhoz hasonlóan egy fekete lyuk tátong, ami egyre csak nyeli, nyeli és nyeli a cókmókot, mégsem telik meg. Ráadásul egy 12 voltos csatlakozó is megbújik valahol az eseményhorizont mögött, de innen szerencsére van visszaút.

A gazdag felszereltségű Family változatban 8 colos érintőképernyőt lehet nyomogatni, amelyről az okostelefonos alkalmazásokkal is kompatibilis infotainment kezelhető, illetve automata klíma fújja a hideg vagy a meleg levegőt, valamint multikormány is jár hozzá.

Ja, és akkor még a fenti polcról nem is beszéltem! Szóval minden megvan elöl, ami a kényelemhez kell, de hátrébb sem panaszkodhatnak. A második sor is kap külön szabályozható szellőzőnyílásokat és három különálló ülést, mindegyiket Isofix csatlakozással. A két leghátsó ülés pedig nem csak amolyan szükségből van ott. Tény, hogy a padlószint már magasabb, de a leghátra szorulóknak is kényelmes mennyiségű lábtér maradt. Persze olyankor csomagtér már kevésbé, azonban az utolsó sor ülései könnyedén kivehetők, és máris egy szép nagy, 806 liternyi cókmókkal megtölthető téglalapot kapunk, a középső sor háttámláit ledöntve pedig teherautónyi rakteret közel 2700 literrel. Amint mindenki elhelyezkedett az igazán kényelmes, szövetkárpitos ülésekben, beröffenthető a motor. Az a bizonyos háromhengeres. Év motorja díjas, 1,2 literes PSA egység. Ami nagyon kulturáltan jár. Hang szinte nem is szűrődik be alapjáraton, rezonanciát nem érezni. Azonnal hurráoptimizmus kezdett eluralkodni rajtam. Mert bevallom őszintén, nem rokonszenvezek a dízelmotorokkal. Személyautókban nagyon kevés esetben látom indokoltnak a meglétüket. Kimondottan megörültem, hogy a Toyota bevállalja egy ilyen nagy utazóautóban is a csendesen járó benzinmotort. Amelynek papíron 1750-es fordulatszámnál megérkezik a 205 Nm forgatónyomatéka és összesen 110 lóerővel gazdálkodhat, amit a hatfokozatú, manuális sebességváltón keresztül küld az első kerekek felé.

Terheletlenül tényleg idilli a helyzet. Szépen húz, a fogyasztást is 7-8 liter közé jelzi. Egyszerűen kellemes vele haladni. Még erőteljes gázadásra sem válik zavaróvá a kis kávédarálójának a hangja. Öt személlyel viszont máris más a baba fekvése. Olyankor 2000-es fordulat alatt egyszerűen halott.

Nem mondom, hogy küzdeni kell minden egyes piros lámpa után, de pörgetni kell rendesen. Pörgetni országúti előzésnél, pörgetni autópályán emelkedőn, márpedig, ha pörgetjük, bizony az étvágya is megnő. Szóval telt házzal már végképp megjelenik lelki szemeink előtt Rudolf Diesel és az ő nevét viselő motorok képe, illetve inkább a nyomatékuk utáni vágy. Terhelve, vegyes használatban már 8,5 literre jött ki az átlagfogyasztás, amit még mindig nem neveznék vészesnek egy ekkora autó esetében, ami üresen 1,6 tonnát nyom. Ám tudván, hogy választható dízelmotorral is, biztosan nem az 1,2 literes benzines lenne álmaim netovábbja. Ahogy említettem, nem csak a kedvezőbb fogyasztás miatt. Mindazonáltal az utazás tényleg kellemes vele. Még a csinos, szürkére fényezett, 17 colos könnyűfém felnikkel is pihe-puhán átlibeg az úthibákon. Érzésre kicsit jobban dől a kanyarban, mint a furgon, de ezt csak érdekességként említem, mert messze van ez attól, hogy zavaró legyen, szabályos tempóval nincs olyan szituáció, hogy félelmet keltsen a nagy méreteivel. Zsúfolt városi forgalomban sem zavaró a 4,7 méter hosszú, Long változat mérete, a külső tükrei hatalmasak, a parkolásban pedig a radarok és a tolatókamera is segít. Persze nem elhanyagolható az autó ára sem, ami a benzinmotorral igazán kedvező. Ráadásul annak érdekében, hogy a testvérmodellek között valahogy kiemelkedjen a Proace City Verso, a Toyota az állami támogatás mellé 500 ezer forint kedvezményt is ad, illetve 5 év vagy 250 ezer kilométer garanciát. Így a tesztautó ára bruttó 8,67 millió forintról 5 670 000 forintra csökken a nagycsaládosoknak. Persze, aki megelégszik a rövidebb változattal, ami szintén hétüléses, csak kicsit szűkebb, beviheti az árat 4 millió forint alá is.