Amikor még szerettük a kisautókat – 30 éves a Peugeot 106

Most, hogy a 30. szülinapja alkalmából megemlékezünk a Peugeot 106 történelméről, ismét belenyilall a szívembe az a sajnálkozó érzés, hogy mennyire eltolódtak a vásárlói igények a kisautó, vagy a miniautó kategória felől. Sőt, talán túlzás is igénynek nevezni, hiszen az inkább csak vágy, hogy sokan SUV vásárlásra szánják el magukat. Ha a városi közlekedés valós igényeit nézzük, akkor pont az olyan autók számítanak jó választásnak, mint amilyen a 106-os. Ebben a kategóriában pedig nagyon otthon volt és van a Peugeot. Már a 106-ost megelőzően is gyártott picike autókat, annak közvetlen elődje a 104-es volt, amelyet 1972 és 1988 között készítettek. Annak ellenére, hogy a korszak „kocka” divatja szerint rajzolták, egészen csinosra sikerült, de legfőképp modernre. Amikor azonban 1983-ban megjelent a Peugeot 205, hirtelen vákuumban találta magát az apróság. Folyamatosan csökkentek az eladási mutatói a legendás rokon árnyékában, és amikor öt évvel később végleg levették a palettáról, nem sokan keseregtek utána. A Peugeot azonban nem feledkezett meg arról, hogy gondoskodjon az utódjáról, ami nem kívánt másodhegedűs lenni a 205 mögött. Így 1991-ben piacra dobták a 106-ost, amelynek formaterve már a későbbi 306-os és 406-os előfutára volt, feszes, geometrikus vonalakat kombinált lágy, organikus elemekkel. Egészen kecses lett, illetve ha lehet ilyet mondani ebben a kategóriában: elegáns is. Arról pedig, hogy többféle igényt is kielégítsenek vele, a különkiadások gondoskodtak. Ilyen volt a villanyhajtású változat, vagy épp a sportosra kihegyezett modellek. Mindezt úgy, hogy az A-szegmensben soha nem voltak igazán gyakoriak a sportos modellek, a Peugeot 106 azonban rögtön két opciót is kínált a dinamikus autózás szerelmeseinek. Méghozzá két markánsan eltérő opciót! Az eredetileg homologizációs modellnek készült Rallye (egyes piacokon S16) mérgesen kiabáló, 7000/perc fölött forgó, 100 lóerős motorja rövid áttételezésű váltón keresztül hajtotta a mindössze 825 kilós autót. Az 1996-os modellfrissítéssel pedig megérkezett a 106 GTI, sokak szerint minden idők egyik legélvezetesebb sportos utcai autója, amely 120 lóerővel, 7,4 másodperces 0-100 km/óra gyorsulással és 204 km/óra végsebességgel csábított. A bőr és Alcantara kárpitozás, a fehér műszerlapok és a lökhárítóba integrált ködfényszóró a városi fiatalokat szólította meg, az autózás művészetét magasabb szinten művelő benzinvérű pilóták pedig az egyszerű, de feszesre, pontosra hangolt futóműnek örülhettek és vadászhatták vele a kanyarokat. A sportos Rallye és a GTI mellett azonban szerepelt a kínálatban a 106 Premium is. Az 1995- ben bemutatott, kifejezetten az olasz piacra gyártott modell a GTI-ben már bevált bőr és Alcantara üléskárpittal, az akkoriban ritkaságszámba menő hátsó fejtámaszokkal, osztva dönthető hátsó üléssel, elektromos első ablakemelőkkel, légkondicionálóval, vezető oldali légzsákkal, szervokormánnyal, távirányítós központi zárral, valamint motorosan állítható, fűthető külső tükörrel csempészett egy kis luxust a kategóriába. A látványosságról gondoskodtak még a hatküllős könnyűfém keréktárcsái, vagy épp a fabetétes műszerfal. Ezek a változatok igazi kincsnek számítanak manapság, hiszen csak 600 darabot gyártottak belőlük, kizárólag az 1,4 literes, 75 lóerős benzinmotorral. A GTI-vel és a Premiummal nagyjából egy időben egy harmadik limitált kiadás is készült: a 106 Electrique. A csupán néhány országban forgalmazott változat akkumulátorát az a Saft-csoport szállította, amellyel a Peugeot a mai napig aktív kapcsolatokat ápol (ők fejlesztették és gyártják a Peugeot új Le Mans-i versenyautójának nagyteljesítményű akkumulátorát, illetve a két vállalat a közelmúltban közös akkumulátorgyárat alapított.) A nikkel-kadmium akksis modellek 100 kilométeres hatótávolságot tettek lehetővé, az autó végsebessége 90 km/óra volt. Bőven megelőzte a korát, emiatt a tervezettnél jóval kevesebbet adtak el belőle. A gyár előzetes várakozásai szerint évente 15-20 ezer villanyhajtású 106-os talált volna gazdára. A típus teljes életciklusa alatt pedig 100 ezer Electrique modellt akartak eladni. Végül 1995-2003 között 6400 darab készült belőle. 2003-ban tehát véget ért a Peugeot 106 pályafutása, egyetlen generáció után. Igaz élt annyit, hogy ráncfelvarrást is kapjon. 1996 júliusában járta meg a plasztikai sebészetet, akkortól már vezető és utasoldali légzsákok is elérhetővé váltak hozzá. Bár a miniautókkal a nyugdíjazása után sem szakított a Peugeot, a 107 már egy egészen más történet. Annak ellenére, hogy a 106 csak egy generációt élt meg, nem mondható sikertelennek, hiszen közel 3 millió darabot legyártottak belőle. Sikerét széles motorválasztékának is köszönhette. Élete során ötféle benzinmotor (1,0-1,6 liter között), kétféle dízel (1.4-1.5) és a már említett villanymotor is hajthatta, illetve a 3 ajtós mellett ötajtósként is rendelhették. A használtpiacon elég kevés akad belőle itthon. Viszont azok olcsónak mondhatók, hiszen a felső határ 500 ezer forint, kivéve a villany változatot. Bizony, a Használtautó.hu felületén kínálnak egy elektromos 106-ost, igaz egymillió forint feletti vételárral, felújítva. Azonban 100 ezer kilométer környéki futásteljesítménnyel 400 ezer forint környékén mozognak a használható példányok. Szóval aki olcsó városi minit keres, nézzen körül a 106-osok között is!