Amikor még négyhengeres volt egy Fiesta is… Még elcsíphető!

Ez az előző generációs szürke Fiesta nem először szerepel nálunk, hiszen az új 2017-es érkezésekor a céges flottából kiragadva elvittük egy körre az akkor érkezett mostani (hetedik) verzióval. A hatodik generációs modell szinte csak a hetedik mellé állítva tűnik korosnak (lásd az összevetést itt), egyébként jól tartja a vonalait. Bár 2016-os gyártású példányról van szó, csak 2017 márciusában forgalomba helyezett, tehát eléggé a sorozat végéről származó. Vélhetően nem csak a Használtautó flottájából fut ki ilyesmi Fiesta mostanság, hanem számos egyéb helyről is, hiszen népszerű modellről van szó. Ezért aztán, amikor megkértek, hogy készítsek róla néhány fotót, elvittem egy rendes fotózásra is, továbbá bekértem a flottakezelőtől szervizmúltját is, amit nem is igazán értettek, hogy miért teszek, hiszen túl sok esemény nem történt ez idő alatt. Nézzük először, hogy mit is tud ez a Fiesta! Döbbenet, de 13 évvel ezelőtt, 2008-ban debütált, s még ma is sokkal frissebbnek tűnik, mint amilyennek akkor a 2002-ben érkezett előd látszott. Nem egész 4 méter hosszú, de utastere 4 felnőttnek is elegendő, 290 literes csomagtere szintén már-már családi autóvá teszi. Az ajtókat felnyitva sem tűnik vészesen öregnek, de azért itt egyértelmű, hogy ez még egy korábbi iskola volt. Érintőképernyő helyett sima kijelző trónol középen, néhány színárnyalattal, alapvetően pontmátrix, de egészen finom képpel. Bár ez az autó csak Trend felszereltségű, elég sok hasznos extra került bele. Ilyen például a gyári első-hátsó parkolóradar, ami a központi kijelzőn az akadályok helyzetét és távolságát is mutatja, de van kihangosító, bőrkormány és négy elektromos ablak is, ráadásul mind automata, azaz egy érintésre végigfutó. Ez bizony még ma is nagy szó egy kisautóban! Legalább ennyire nagy szó, hogy még CD-lejátszó is van a gyári, amúgy hangvezérlést is kínáló hifihez, ami még rendes telefontasztatúrát is kapott a könnyebb kezeléshez. Igen, ez még az a kor volt, amikor a telefonokon is volt ilyen, ám a tervezők már akkor úgy gondolták, az autót úgy tehetik a leginkább felhasználóbaráttá, ha egy kicsit a zsebkészülékekhez igazítják. Fizikai gombokkal tárcsázhatunk, a telefonkönyvben még hasonlóan lépkedhetünk, s a rádió halkításához, hangosításához is egyértelmű tekerőgombot használhatunk, ahogyan a manuális klíma vezérléséhez is. A rádió és a kihangosító nem mellesleg a kormányról is vezérelhető. Az ülések igazából semmi extrát nem adók, de korrektek, városi távokhoz és a beszámolók szerint hosszabb utakhoz is partnerek. Ami viszont

már rövid távon is feltűnik, hogy a Fiestát jó vezetni.

Eltalált, viszonylag közvetlen a kormányzás, teljesen precíz az amúgy szög egyszerű, 5 fokozatú váltó, s meglepő módon élénk a nem mellesleg már Euro 6 normás, az akkori kínálat második lépcsőjét jelentő 1,25 literes, 82 lóerős, négyhengeres motor. Ma már egy Focusban is örülnénk a négyhengeres, finom járásnak, nemhogy egy Fiestában, itt viszont még megkapjuk. Stop-start nincs, lámpától elindulva így várakozás sincs, a gázreakció élénk, ahogyan 50-ig, 70-ig a teljesítményadatai szerint nem túl acélos, 114 Nm nyomatékot mozgósító motor is. A trükk nem más, mint a jó öreg fizika, a Fiesta saját tömege 5 csillagos töréstesztje ellenére csupán 976 kilogramm, így egy vagy két fővel gond nélkül elvan az 1,25-ös motor. Teli utastérrel és autópályán már izzadhat, de városban teljesen jó, grátiszként pedig korrekt csillapítású és kellemesen feszesen tartó futóművet is kapunk. Nagy átlag szerint és zömében városban hajtva 7,4 l/100 km átlagot ír a fedélzeti számítógép, a netet túrva kiderül, hogy ilyesmi az étvágya autópályán is, országúton persze bemegy 6 alá, s ha városban értelmezhetőbb távokon menne, ott is simán meglenne 7 liter körüli, vagy akár az alatti értékkel. Mi egyebet kért az üzemanyagon kívül az évek alatt a Fiesta?
Alig valamit, ami kevéssé meglepő azok után, hogy átlag szerint évi 10 ezer kilométert futott, azaz most épp 40 ezer van benne. Az első, még 15 ezer kilométer használatot jelentő év után fékbetéteket, ami jól mutatja zömében városi futását, ahogyan a budapesti utakat ismerve a kötelező karbantartásokon túli egyetlen tétel, a jobb első stabilizátorrúd cseréje is. Ezen kívül semmi, de semmi nem történt, még a 12 V-os akkumulátor is a gyári a Fiestában, ami bár belsejével újszerű, külsejével jól mutatja azt is, hogy zömében utcán parkolt. Vannak rajta apró, zömében polírozással eltüntethető horzsolások, amelyek természetesen csöppet sem befolyásolják a használati értékét. Ha magam keresnék autót, pont ilyet áhítanék, belülről makulátlan (céges, de egyetlen felhasználós), kívülről pedig már nem kell extrém módon félteni, lehet nyugodtan használni, s ehhez az 1,25-ös motor is elegendő. Mielőtt valaki megvádolna a túlzott ajnározással, nem tudom, hogy mikor, miként kerül majd piacra ez az autó, egyáltalán piacra kerül-e, vagy a flottakezelő kiadja új helyre, miután tőlünk visszamegy. De még vissza sem ment, ez a Fiesta hűen szolgál, ám hasonlókat lehet bőséggel találni a Használtautón. Bár a Fordok jellemzője, hogy jó áron kaphatóak meg használtan, a piacon tavaly látott 25%-os áremelkedés bizony e modell használt példányainak árain is meglátszik. A legolcsóbb négyéves darabok ára is 2,5 millió forint körüli (egy-egy alatta is megcsíphető), az ehhez hasonlóan keveset futottak azonban inkább 3 millió forintosak - ezt teszi, hogy az új modellek 5 millió forintról indulnak. A jelenlegi, 360 forintos euró mellett külföldről se reméljünk olcsóbbat, pláne ne az utazási korlátozások idején.