Amikor kell egy kis feszültség

A téli hideg a sok áramot zabáló fogyasztó használatával, vagy egy hetekig tartó állás lemerítheti az autó akkumulátorát, főleg, ha régi, gyengélkedő darab. Évekkel ezelőtt az ilyen kocsit még be lehetett volna tolni, ez ma már általában nem ajánlott, az autók többsége ugyanis katalizátoros: betoláskor a kipufogórendszerbe jutó benzin a katalizátorban elég, és tönkreteszi a drága alkatrészt. Szintén tilos (vagy inkább lehetetlen) az automataváltós autó betolása. Hogyan lehet tehát az indítókábel (bikázó) szakszerű használatával életet lehelni az autóba? Figyeljünk a következőkre:
- az akkumulátorok lehetőleg egyforma teljesítményűek legyenek, de a segítő lehet nagyobb is
- a kábelek a csatlakozási pontokon kívül ne érjenek máshoz
- jó minőségű kábeleket használjunk.
A kábelen kívül természetesen szükség van egy indító autóra. Ezt állítsuk az indítandó kocsival szembe, vagy melléje, úgy, hogy a kábel elérjen a másik akkuig. A gyújtást vegyük le. A kábeleken kívül ne legyen érintkezés a kocsik között. A kábelek csatlakoztatásának sorrendje nagyon fontos! Szedjük le a műanyag borítást az akkumulátorok pólusairól, majd kapcsoljuk össze a pozitív végeket a piros kábellel: először a segítő autó akkujának pozitív pólusára csíptessünk, csak ezután az indítandó autóéra. Következik fekete kábel rácsipeszelése a segédakku negatív pólusára, végül a kábel másik végét a lemerült autó motorján egy testpontra rögzítsük. Így a lemerült akkumulátor az áramot nem szívja el a „donortól”. Nagy segédakkunál akár rögtön indítható lesz a lerobbant kocsi, de biztosabb, ha előbb a segítő autót indítjuk, és csak aztán a lemerültet. Ha már jár a motor, a feszültségcsúcs semlegesítésére kapcsoljunk be egy fogyasztót, például a hátsó ablakfűtést, de semmiképp ne a lámpát, mert a túlfeszültség tönkreteheti. Ezután fordított sorrendben kapcsoljuk szét az autókat. A beindított kocsi motorját – haladva – járassuk egy jó ideig.