Amikor családi egyterűnek nézed a luxusautót? Próbán a Lexus LM!

Első ránézésre családi egyterűnek tűnik a Lexus újdonsága, ám a valóságban az LM tipikus példa: a látszat néha csal. A vad látványelemekbe öltöztetett, klasszikus dobozformájú autó elsőre még akár haszonjárműnek is tűnhet a maga 5,13 méteres hosszával és 1,89 méteres szélességével. A kereken 3 méteres tengelytávolság terén azonban sántít a dolog: meglepően nagy túlnyúlásokkal operál a különleges prémiummodell, méghozzá a Lexus NX padlólemez miatt, amit legfeljebb ekkorára lehetett nyújtani. Ez az autó ugyanis az alapoktól prémium kategóriás terméknek épült, így a platformot sem kaphatta holmi munkásfurgontól. "Egyértelműen nem munkagép tehát az LM, de mégis miért ne lenne egyterű?" - merülhet fel a kérdés a külcsín alapján. Ha azonban ráhúzol valamelyik elektromos tolóajtó kilincsére, és eléd tárul a legdrágább változat összesen két hátsó ülése, akkor egyértelművé válik a válasz. És hogy hol a többi fotel? Nincs szükség rájuk, ez ugyanis egy luxuslimuzin, ahol még a sofőrt is elszeparálták a hátul, fejedelmi térben helyet foglaló utasoktól. A főszereplők egyértelműen a fotelek, amelyeken érződik a rengeteg beleölt munkaóra. Még a kanyargós, lengyelországi országutakon is tudtak olyan kényelemmel szolgálni, hogy aludni lehessen hátul. A cél állítólag a repülőgépek első osztályú üléseinek színvonala volt: szerintem sikerrel járt a küldetés. Még a masszázsfunkció is tetszett, az egyik legjobb, amit valaha próbáltam. Egyedül azt nehezményeztem, hogy a fejtámla nem volt elektromosan állítható. Főként a döntés lehetőségét hiányoltam, de ezt is csak azért, mert minden mást a legvadabb elvárásaimnál is pontosabban lehetett a saját igényeimhez igazítani. A beérkező fény mennyiségéről elektromosan állítható sötétítőrolók gondoskodnak oldalt és a tetőablakokon is, a sofőr kíváncsi tekintetét pedig egy gombnyomásra elhomályosodó üveglappal tudjuk kizárni. Kínálnak azonban egy másik, olcsóbb változatot is, 6+1 ülőhellyel. Itt nincs elválasztva a sofőrfülke és az utastér, minimálisan visszafogva és jóval előrébb jelenik meg a két luxusfotel, mögötte pedig egy további üléssor rejtőzik, amelyet egyértelműen két embernek terveztek, ám kapott egy harmadik fejtámlát és övet is, hogy kijöjjön a matek hét személyre. Ezzel természetesen valamelyest visszaesett a kényelmi színvonal a két középső fotelben, ám legalább ennyit hozott be az olcsóbb változat a vezetési élmény terén. Nem csak a beltér látványa hozza a korábban már említett crossovert, az első gázadásokkal és kormánymozdulatokkal egyértelművé vált, hogy ez műszakilag valóban egy 2400 kilósra pumpált NX. Aki szerette a kistesó semleges suhanását és észrevétlen működését, az imádni fogja az LM vezetési élményét is, aki pedig száguldást és adrenalint vár az egyébként 250 lóerős, 2,5 literes benzinmotorra épülő hajtáslánctól, az sajnos csalódni fog. Nekem egy ilyen autóban egyáltalán nem volt ingerem a sietségre, így még az e-CVT fel-felbőgései sem zavartak, ez is csak a legkomolyabb kigyorsításoknál és a legmeredekebb dombokon jött elő. Külön meglepetés volt továbbá az öntöltő hibrid technika csekély étvágya, a tesztút során a városi dugót és hegymászást követve ugyan a 10 litert is megközelítette, de a nagyjából 200 kilométeres túra végére, a kiindulóponthoz visszaérve a legtöbb tesztautónak 7 liter alá érkezett be a 100 kilométerre vetített fogyasztása. Érdekesség, hogy egyes extrák megtalálhatók a Luxury változatban, amelyek a drágább, Supreme-ből kimaradtak: a négyüléses verzióban a sofőrnek jóval gyengébb hangcucc jár, nincs faberakás a bőrkormányon, nincs szélvédőre vetített kijelző, és nyilván a határoló miatt az ülés beállításakor sincs annyi mozgástér. Persze, így is mindent visz a kényelme ebben a méretosztályban, de ha vezetnem is kellene egy ilyen autót, nem csak hátul utazni benne, akkor biztosan az olcsóbb verziót választanám. Nüansznyiak a módosítások mindkét érintett sorban, de számomra nem volt nagy áldozat a szűkösebb lábtér és a nagyképernyő hiánya a VIP székekből, bőven megéri mindez a három extra ülőhelyért és a jobb vezetési élményért. Legalábbis nekem. De vajon a célközönségnek is? Egyáltalán ki ennek a modellnek a célközönsége? Ezt az infót is kiderítettük: elsősorban olyan cégeknek szánja ezt a modellt a Lexus, ahol rendszeresen kell fontos vendégeket fogadni és szállítani. Ugyanígy cégvezetői autónak is el tudják képzelni, mondjuk egy jóval tágasabb, kényelmesebb és visszafogottabb megjelenésű BMW-Audi-Mercedes alternatívaként. Utolsó pillérként jelennek csak meg a tehetősebb családok, egyértelmű, hogy nem ez a fő értékesítési cél, hiszen - ahogy a korábbiakból kiderült - ez nem egy családi egyterű. Ehhez mérten kell értelmezni a hétüléses, Luxury verzió 47,6 milliós, illetve a négyüléses, Supreme csúcsváltozat 57,6 milliós vételárát. Hiánypótló termék ez, hiszen nincs igazi alternatívája, bár tagadhatatlan, hogy hazánkban nem túl nagy a piaci rés, amit kitölt ezzel a modellel a Lexus. Ennek ellenére már most érkeznek a rendelések: eredetileg 20 példányt terveztek értékesíteni idén, ám mivel ezt a számot már meg is közelítették a hazai vásárlások, ezért az új cél az 50 eladott LM 2023-ban. Megtudtuk továbbá, hogy aki már megrendelte az autót, az valószínűleg még idén át is veheti, ám aki most adja le a rendelését, annak már szinte biztosan 2024-es átadással kell számolnia.