Amerikából jött – Mitsubishi Eclipse használtteszt
Mitsubishi Eclipse 2.4 16V MIVEC, 2007 - használtteszt
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Ha ismered is a Mitsubishi Ecpise modellt, tuti nem erre gondolsz. Ez ugyanis már nem a kilencvenes években Európában is forgalmazott.
Kupés tetőív, erőteljesen emelkedő övvonal, 4,56 méteres hosszúság és 2,58 méteres tengelytáv jellemzi a Mitsubishi Eclipse utolsó, negyedik generációját. Az ezüst fényezés praktikus, a fotózás előtti mosást is el lehetett bliccelni
A Mitsubishi Eclipse 1989-2011 között, a korábbi Cordia kupét váltva, összesen 22 éven át készült. A kilencvenes években az európai piacon is elérhető és egyben vágyott autónak számított. Nevét egy XVIII. századi angol versenylóról kapta, az autó maga pedig egy kétajtós sportkupé, illetve kabrió, ugyanis úgy is létezett. Összesen négy generációt ért meg, ez az utolsó, negyedik nemzedék. A Mitsubishi-Chrysler kapcsolat alapján Eagle Talon és Plyomuth Laser néven is létezett, de maga az Eclipse is egy amerikai autó, hiszen ott gyártották. Be kell valljam, utóbbi belterén is látszik, ilyen - kifogásolható - minőségű műanyagokat 10 év alatti, nem kifejezetten budget kategóriás autóban már nemigen látni.
Ez a hátsó még ma is jól néz ki, az utca népe jellemzően nem tízesztendős modellnek nézi az Eclipse-t, pedig 2005-től készült - 2011-ig, tehát a legifjabb példányok is ötévesek már
Megjelenése viszont ennek az autónak is van, egyfajta varázsa is. Gyakorlatilag egy időgép. Kerekded formájával és erősen megkérdőjelezhető praktikumú hülyegyerek kupéként pont a ma már boldog békeidőnek számító kilencvenes, korai kétezres évekbe repít vissza. 2007-es gyártásával még pont a máig hangoztatott válság előtti modell. Utastere egyébként a külsőhöz hasonlóan látványos: jó oldaltartású, ráadásul oldallégzsákos elülső üléseket ad, még függönylufik is vannak, így talán még a diszkóbalesetekben is jól teljesítene, persze olyanban remélhetőleg sem az autónak, sem utasainak nem lesz része. Naná, hogy van benne klíma és tempomat, hiszen amerikai gép.
Kivétel nélkül kemény, olcsó plasztikok uralják a belteret - ennél nagyobb hiba azonban nemigen mondható, talán még annyi, hogy bár a váltó remekül kapcsolható, csak ötsebességes. Az érintőképernyős hifi navigációt, iPhone-kapcsolatot és kihangosítót is ad
Hátul korlátozott a fejtér, van viszont Isofix csatlakozó, gyerekeket hátra ültetni nem akadály, felnőttként oda ülni már kihívás, de rövidebb távra, alkalmanként azért vállalható
Hátsó üléseire nehéz bejutni, a kialakítás hangsúlyosan 2+2 üléses. Hátul 180 centit csak közelítő magassággal is a lejtős ablakba koccan már a fejünk, ezt nem lehet elhallgatni, széltében viszont bőséggel van hely két felnőttnek is, a térdhely is elegendő. Elöl ülni egyértelműen jobb, de vezetni legjobb az Eclipse-t. Oké, nagy durranást nem szabad várni, hiszen orrmotor, elsőkerékhajtás a séma, a 2,4 literes sornégyes motor sem ígér sokat, mégis kellemes meglepetést okoz. Ma már szokatlanul élénk a gázreakció, turbó híján turbólyuk sincs. A MIVEC, azaz változó szelepvezérlésű benzines könnyedén, sokáig pörög, közben pedig egészen élénken gyorsul a nem is vészesen könnyű, közel 1,5 tonnás autó. Ha a sarokszámokat nézzük, 165 lóerő, 220 Nm nyomaték említhető. Mindez 9,6 másodperces 100 km/órára gyorsításra elegendő, a végsebességet pedig nemigen tudjuk, az Egyesült Államokban az nemigen volt téma. Hiába hívták sportkupénak, ez igazából egy boltba, diszkóba, iskolába járós autó. Olyan, amit megkaphatott 18. vagy inkább az Amerikában a nagykorúságot jelentő 21. születésnapjára a gyermek, hogy ezzel kezdhesse meg autós karrierjét.
Egészen nagy, 445 literes, osztott támladöntéssel bővíthető a csomagtér. A raktérperem magas, ennyit be kell áldozni a karosszériamerevség és a forma oltárán
Az Eclipse legfőbb ütőkártyája talán használhatósága. Meglepően nagy, 445 literes a csomagtér, ami osztott támladöntéssel, egyszerűen bővíthető. Bár a próbált autón nem az alapáras 17, hanem feláras 18 colos felnik voltak, még ezekkel is egészen jól csillapít az elöl MacPherson, hátul is független, multilink futómű. Az Eclipse 147 milliméteres hasmagassága pedig temérdek mai átlagautóénál is nagyobb. Fogyasztása városban is 10 liter körüli, onnan kiszabadulva 7-8 liter, ami még simán tűrhető. Kormányzása közvetlen, váltója patent. Nem mondom, hogy nekem kellene egy ilyen Eclipse, de tulajdonosa szerint az utcán sokan utánafordulnak, ismeretlensége miatt új autónak nézik. Akkor mégis miért adja el? Mert olyan szerencsés, hogy gyereket vár, ha nem is ő, de a párja igen. Ezért válna meg a nem egész egy éve vásárolt autótól. Kellett-e költeni rá? - teszem fel a kérdést. Ő pedig mosolyog, hogy semmit, hiszen ez egy "japán" autó. Aztán kiderül, hogy a vásárlás után azért megvolt a "nullrevízió". Vezérműszíj-cserével, komplett (tárcsák + betétek) fékgenerállal, szűrők és olajak cseréjével. Ha ezt nézzük, meg azt, hogy klímás és navigációs + egyedi, nem is vészesen sok az érte kért 2,6 millió forint. Ennyiért persze sok más, akár erősebb, ám jó eséllyel nem ilyen ritka autót kapni. Szerelemautó ez, annak való, aki belehabarodik. Akit érdekel, a Használtautón megtalálja.
Az óraállás még 100 ezer alatti, csak épp mérföldben, ennek megfelelő, nem lehasznált a beltér. Alap, hogy van klíma, meg persze tempomat is
Még a 18 colos alufelnik sem tűnnek túlzásnak, ráadásul a rugózást sem vágta agyon a gyári 17-esnél nagyobb felni
Aki majd megveszi figyeljen rá, hogy ezzel már büntet a trafipax ha 60-nal megy 😀
Azért a TS Celica egyáltalán nem volt rossz.
Nyilván nem lehet a Celica GT Fourhoz hasonlítani, de a többit simán leveri.
Egyet értek, nekem is az első a kedvencem. Amikor még design-ban a Ferrari Testarossa, Porsche 944 és a Pontiac Firebird voltak a követendő példák, Japán zseniális műszaki megoldású, és egyben szép bukólámpás kupékat tudott gyártani. Kár, hogy ennek már „leáldozott”, és valószínűleg soha nem is lesz többé. Ez megmarad a 80-as és 90-es évek emlékének. A megőrzött, szép példányok egyre ritkábbak lesznek és a legtöbbje már elérte a féltett kincs státuszt, a leharcoltak pedig már úgysem bírják sokáig…
Számomra belül is fontos, hogy azért stílusos legyen, hordozzon magában némi sportosságot, legyen hangulata. Pont úgy nem illik ebbe az autóba a kopogós Suzuki belső, ahogy a Calibrába sem az A Vectra műszerfal. Viszont azzal nem tudok egyet érteni, ha valaki azt mondja, nincs szép és igényes japán belsőtér. Legjobb példa talán a Z31-es Nissan 300 ZX és a 3. generációs Toyota Supra.
Nekem az első a favorit, a megunhatatlan bukólámpák és az összefüggő hátsó lámpatest miatt. Gyerekként a posztereket nézegetve ezekre gerjedtünk, én emlékszem, „rejtettlámpásnak” mondtam. És ennek voltak amerikai testvérei is, a Talon és a Laser. Nem véletlen, hogy a japán sportautógyártás fénykorának a ’90-es éveket mondják, akkor minden klappolt. Kár, hogy a bukólámpa kiveszett, mivel a gyalogosvédelem az idő előrehaladtával egyre fontosabb szerepet kapott és szépen megásta a sírját. Az olyan autóemblémák is emiatt tűntek el, mint pl. az ugró jaguárt ábrázoló dísz a Jaguarok orrán.
Az olcsó hatású beltérnek meg megvan az az előnye, hogy tartós. Engem nem zavar, ha jól össze van rakva és nem zörög, nyiszog menet közben.
Az első és második generációs DSM-ek ennél sokkal jobbak voltak! 4G63 szívómotor, de létezett turbóval és összkerékhajtással is! Nagyon vad gépek voltak, ma már nehéz szépen karbantartott példányt találni, de még mindig van kultusza. Néhány találkozón látni szép darabokat még belőlük. Szerintem (és a vérbeli DSM tulajok szerint is) a harmadik, és ez a negyedik generációs változat már eléggé „langyos”, a suzuki beltér pedig tovább rombolja a hangulatot. Ez már nem igazán élményautó, inkább tényleg az a „disco kupé”. Pont, ahogy a Toyota Celica utolsó generációja sem méltó már az elődökhöz.
A motor egy amerikai alapmotor. Ha megnézitek a hahun az eredetileg nekik kitalált (benzines) modelleket, szinte mind ezzel kezdődik (2,4 szívó sornégy, 160-170 LE). Ezek a motorok nem gyorsulásbajnokok, de megfelelő karbantartás mellet ezer+1 évig tartanak.
A belsőhöz: biztosan jók valamire a puhára gumizott műszerfalbetétek, ha másra nem, arra, hogy pár évesen morzsolódjanak… Félretéve a viccet, nem hiszem, hoy valaki naponta tapizza a műszerfal tetejét, és gyönyörködik a puhaságában. A kemény műanyagnak egyetlen veszélye van: csúnya rajta a karc – de ez szerintem a puhán sem mutat szépen. Én pl. kifejezetten nem vagyok ellene, hogy az ajtó és a könyöklő műbőrrel van behúzva. Talán így még a javítása is olcsóbb, mint ha bőrből lenne.
Bejövős! Automatával tuti nem venném de így igen. Mondjuk E60-am helyett még akár el is gondolkodom rajta:)
Jó kis gép, álmaim autója. Mármint ami reális.. Kár, hogy idén tuti nem lesz rá pénzem. Ők is ezt hozták ki legracionálisabb sportautónak. Máramennyire ez az. Inkább kompromisszum ez a gép:)
http://velemenyarena.hu/sportautok
Teljesen egyetértek…..az amerikai-japán koóperációk általában jól szoktak elsülni.
Benne az amcsi lazaság és a japán precizitás,jobb se kellene!
Pont ez az ami nagyon bejön(bejönne) nekem,mert egy jól kitalált koncepció!
Sportosan megy,de nem sportkocsi,emellett látványos formatervű és egész jól használható a hétköznapokban.
Több más Mitsubishi típusból lett összedolgozva,így az alaktrészutánpótlás sem gond.
A Hyundai Coupé hasonló filozófiájú és a Nissan 350z…,persze ez utóbbi már sokkal erősebb.
Az kettővel előző Eclipse számomra minden idők egyik kedvenc autója. Főleg hogy volt alája egy tökéletes hasjtálánc (az EVO 4WD–je egy turbó sornlgyessel kombinlva).
Azóta erősen ingadozó a modellsorozat. Vagy a külső, vagy a belső vagy a hajtáslánc nem jött össze. Itt épp a belső kritkán aluli. És tényleg az. Erre nincs mentség. Pláne egy élményautóban, aminek meg kell hódítania a tulajokat.
Mint a cikk is irja, ez az iskolába járó, nagykorúvá vált amerikai gyermek első autója. Az USA polgárainak jellemző autója a SUV.
Még az olyan területeken is, mint pl. az „indián rezervátum”. Ahol ősi ötözékben, tollakkal diszitett szerelésben várják a kiváncsiskodó látogatókat, és kérdésekre válaszolnak, hogyan volt a régi időkben. Majd amikor 5 óra van, és lejárt a munkaidő, átöltöznek normál utcai ruhákba, beleülnek a SUV-ba és elhajtanak haza. 🙂
Nekem nagyon bejön az autó, mivel mindkét náció autógyártását nagyra tartom, és tetten is érhető nagy mértékben a japánság és az amerikaiság is az Eclipse-ben. Szerintem inkább laza krúzolásra termett, olyasmi, mint a Hyundai Coupé, a Fiat Coupé vagy a Mazda MX-6. Egy igényes vevő simán megtalálhatja benne álmai netovábbját. Egy ilyen aztán tényleg nem jön szembe minden nap. Remélem, jó – és a legfontosabb: értő – kezekbe kerül majd.
Ehhez amerikainak kell lenni, hogy ezt megértse az ember, de ott a lényeg a megfizethetőség, az olcsóság. Ez sajnos a beltér anyagain is visszaköszön. Náluk nem ez mutatja meg egy autó milyenségét, hanem a fődarabok: a motor, a váltó, a kényelmesre hangolt futómű, ill. a jó felszereltség. Ha ők ezekből megkapnak egy jól sikerült elegyet, akkor elégedettek.
Szamomra ez egy nagyo erdekes joveveny. Kivulrol olyan semilyen eszrevehetetlen, de belulrol is hasonloan semilyen. Ez lenne az amit az amerikai vasarlok igenyelne? Full igenytelenul kinezo kopogos muszerfalat? NEm ertem. Viszont az ulesek azok Subaru Impreza ulesek, csak mas huzattal. Ez egy jo pont. Ezzel a motorral lehet nehez lesz eladni, meg ezert az arert van sok mas is, aztan ki tudja.
https://www.hasznaltauto.hu/szemelyauto/mitsubishi/eclipse/mitsubishi_eclipse_3_8gt_v6_learazva-14926843
Akkor nézzétek meg ezt, kívül és belül, meg a motorját. 😉