Állapotfetisisztáknak – Audi A4 B5 Avant 1.6, 1997 használtteszt

Az első A4-es Audi forradalminak számított a maga korában, a négykarikások egyik fontos mérföldköve a B5 platform, ami gyakorlatilag a márka mai értelemben prémiummá érésének egyik kulcseleme volt. A mezei Golfokban is használt felfüggesztést elöl - összkerékhajtással hátul is - többlengőkaros futóműre cserélték, ezzel egyaránt javítva a stabilitást és a kényelmet, ráadásul mindezt egy mai szemmel is merev, a korához képest remek aerodinamikájú karosszériába csomagolták az Ingolstadtiak. Sajnos én még bőven négykézláb jártam, mikor a B5 megjelent, ám több ismerősöm is megélte, ahogy ezek az autók a '90-es évek közepén beszivárogtak a részben még szoci, de nyugati téren is főként Swiftekből, F Astrákból, hármas Golfokból és esetleg korabeli franciákból álló hazai autóparkba. Ma is hatalmasnak érződik a kontraszt ezen kategória (B5, W202, E36) valamint az akkori alsó-középkategóriás felhozatal közt, állítólag 25 éve még látványosabb volt a szakadék, csak akkor ezt még az árak is jobban tükrözték. Hogy mekkora ez az emlegetett szakadék, azt a tesztalany története is remekül szemlélteti: mikor én megvettem ezt a konkrét autót, egyáltalán nem ilyesmiben gondolkoztam. Mert bizony ez a sötétkék kombi a saját napi járkálósom 2018 óta, ha épp nem a tesztautókkal, vagy a hobbi-Golffal csapatom. Eredetileg az említett Golf mellé akartam valami egyszerű, olcsó, de azért kellően tágas, közepes állapotú négykerekűt, így az első Octaviák, korai Avensisek, Lacetti kombik és hasonlók vonalán mozogtam, ám gyorsan kiderült, hogy nagyon magasak az elvárásaim. A legtöbb autó az említettek közül vagy egyenesen szörnyű esztétikai állapotnak örvendett, vagy rozsdásodott, vagy csak egyszerűen nem fért bele a keretembe. Végül úgy került képbe az A4, hogy kiderült: az 1,6 literes alapmotorja ugyanaz az agyonverhetetlen 8 szelepes szívó, ami a korabeli Octavia arany középútnak tartott motorja volt, illetve a galvanizált kaszninak hála jóval kisebb az esély a jelentős korrózióra. A szemléletváltásom mégis akkor következett be, amikor bele is ültem egy eladó A4-be. Az említett konkurenciához képest sokkal jobban tartottak az állítható deréktámaszos ülések, a háromágú bőrkormányt egy álom volt markolni a porladó műanyagok helyett, és a műszerfal stílusa is inkább az ezredforduló utáninak tűnt, ellenben mondjuk a korabeli Avensisszel. Beltérméretek terén számomra még éppen nem kompromisszum: mondhatni, helytakarékosnak számítok a 173 centimmel és 62 kilómmal, így kényelmesen marad 20 centi lábtér mögöttem. 180 centi felett már inkább csak akkor ajánlanám ezt a modellt - vagy bármelyik korabeli kompakt kombit - ha főként csak ketten utaznak az autóval és csak alkalmanként kell hátra ültetni valakit. Csomagtartója papíron nem a legnagyobb, hivatalosan csak 390 literes, ám ez szigorúan a kalaptartó vonaláig ennyi, a hagyományos kombi tetővonalnak és a térelválasztó hálónak köszönhetően némi hátsó kilátásért cserébe ez az érték könnyedén megduplázható. Ha a hátsó ülőhelyekből is áldozunk a 60:40 arányban dönthető üléstámlák segítségével, akkor már akár 1250 liter is belefér, az elválasztóháló természetesen az első két ülés mögé is kihúzható. A teljes igazsághoz viszont az is hozzá tartozik, hogy ennek ellenére nem érdemes rogyásig pakolni az autót, 5 fővel és plafonig tömött csomagtartóval a mai sztenderdek szerint már igényel némi türelmet az 1595 köbcentis alapmotor. Egy, legfeljebb két fővel épphogy befér 12 másodperc alá a 0-100-as sprintje, ám saját mérések szerint 14 másodperc is kellhet neki teljes terhelésnél. Viszont ez egy faék egyszerű, 8 szelepes VW motor, a Skoda Octaviák, a Golf IV-esek és a SEAT Leonok keresztben beépítve, míg a B5 Passatok, valamint a B6 és B7-es A4-ek illetve a SEAT Exeók ugyanígy, hosszában elhelyezve kapták, apróbb módosításokkal 1994-től egészen 2014-ig a választható motorok közt maradt. Biztonsági lépés ezt az erőforrást választani, hiszen bár valamivel erősebb az 1,8 literes, 20 szelepes, és még annál is vadabb a hírhedt 1.8T, vagy a V6-osok, ezek sokkal bonyolultabb szerkezetek, így egy esetleges meghibásodás is jóval többe kerülhet. Egyedül a még adagolós, de már változó geometriájú turbós, 110 lovas, 1,9 literes TDI lehet jobb választás, ám azok általában drágábbak, valamint mivel alig fogyasztanak és kényelmesen elfutnak 700-800 ezer kilométert kellő karbantartással, előszeretettel tekerik vissza az órájukat. Az 1.6 egyetlen hátránya sem a megbízhatóság terén keresendő, hiszen az egyetlen nyavalyája, hogy különösen kényes a hidegen hajtásra, ezt rövid úton hengerfejesedéssel szokta meghálálni. Ezzel szemben a TDI-n ott a turbó és annak a komplett vákuumrendszere, ami ugyanilyen igényes tud lenni. Fogyasztás terén viszont jelentősek a különbségek, míg a dízel 5-6 literrel beéri, addig az alap benzines az ötsebességes kézi váltóval országúton 6, autópályán 8, városban pedig 9 liter környékén furikázik reálisan, aki ennél kevesebbet mond erre a motorra, az vagy hazudik, vagy hihetetlenül ráér a jobb fogyasztási értéknek alárendelni az egész életét. Mindenképp említendő típushibának számít motorváltozattól függetlenül a már emlegetett első futómű meghibásodása, de nem azért, mert a kelleténél gyorsabban megy tönkre, inkább azért, mert egy átlagos 20 év körüli autóhoz képest kétszer, akár háromszor annyiba kerül a komplett felújítás. Hosszmotorosként viszont az 1.6 sokkal könnyebben szerelhető, mint keresztben beépítve. Összességében, mivel kizárólag csavarozható elemek hajlamosak hólyagosodni rajta (az ajtók alja és az első sárvédők), semmivel sem tartom drágábbnak a fenntartását, mint egy azonos motorral szerelt, ugyanennyiért megkapható Golfét vagy Octaviáét. A Használtautó.hu oldalon jelenleg 23 találat akad 1,6 literes, B5-ös A4-ből, ezek közül 20 működőképes és érvényes műszakival is rendelkező. Vételár tekintetében 375 ezer forinttól kereken egymillióig terjed a kínálat, a képek alapján szép példányok 700 ezer forint környékétől kezdődnek. Összehasonlításképp a TDI-k 450 ezer forintról indulnak, és 1,2 milliónál érnek véget, átlagosan kb. másfélszeres óraállással.

Hogy ezt a konkrét autót hol helyezném el a kínálatban? Ez egy nehéz kérdés, elmondom miért.

Összességében egy jó kiállású gép, közelről nézve sem csúnya, de átlag felett futott (na nem mintha az évi 14 ezres átlaga olyan sok lenne...), javított és cserélt elemek is vannak rajta, ráadásul nyomokban még kisebb karcokat és horzsolásokat is tartalmaz. 25 évesen ennek ellenére esztétika terén is a felső-középmezőnybe húzza a teljesen rozsdamentes karosszéria és a szakadásmentes, kiemelkedő állapotú beltér, amelyben a bőrkormány és az állítható deréktámasz kényelme mellett felújított erősítővel és membránokkal gondoskodik a hangulatról a 6 hangszórós, gyári, rejtett mélyládás hifi. Mégsem ettől ér szerintem 800 ezret az autó, hanem azért, mert gyakorlatilag mindent megcsináltattam rajta, mielőtt az Autónavigátorhoz kerültem és elkezdtem egyáltalán nem használni. Teljesen új, hibátlan lengőkarszettel rendelkezik elöl, új szilentek kerültek a hátsó futóműbe is, kapott négy új féktárcsát új betétekkel és felújított nyergekkel, illetve egy számlás, garanciás motorgenerált új csapágyakkal, gyűrűgarnitúrával, hengerfej-felújítással, folyadékokkal, szűrőkkel, gyertyákkal és komplett vezérléscserével. Mindez összesen 2000 kilométerrel ezelőtt történt, de régebbről említendő még, hogy alig 3 éves alatta a gyári szabványnak megfelelő katalizátor, illetve két szett jó gumi is akad hozzá két szett remek állapotú gyári felnin. Egyedül a kuplunggal nem vagyok elégedett, de az már akkor is fent fogott, amikor vettem: mivel nem halt meg, nem cseréltettem ki. Továbbá engem sosem hatott meg az évek során, de az önindító néha furcsa hangot ad, miközben amúgy gond nélkül indítja a motort, és bár maga a digitális vezérlő a rádió alatt hibátlanul működik, sajnos a klímagáz szökik a rendszerből. Ezekre már én is csak azt tudom mondani, hogy ez egy 25 éves autó, nem véletlenül áraztam inkább a kínálat felső-közepére a legteteje helyett. Mindezt felsorolva látszik, hogy gyakorlatilag az autó értékét költöttem rá, mert szeretem, és mert mindig megbízhatóan üzemelt: a felsoroltak előtt az együtt töltött 50 ezer kilométeren át csak olajcserét kért, meg benzint, és mindig kihúzott a slamasztikából, ezért már számítottam rá, hogy előbb-utóbb be fogja nyújtani a számlát. Amikor minden egyszerre "fogyott el" rajta, akkor gondolkoztam az eladásán, de rájöttem: ha inkább megtartom és megcsináltatom egy másik ilyen autó árából, akkor legalább biztosan tudom, hogy minden jó rajta, és nem egy zsákbamacskát veszek helyette. Csak aztán jött az Autónavigátor, a tesztautók, és bár szeretem, de egyáltalán nem használom. Így egyetlen reális döntés maradt, hamarosan elválnak az útjaink. Több ismerősöm szerint ostobaság most, megcsináltatva eladni, de tudom, hogy ez az autó többre hivatott, minthogy ott álljon a lakásom előtt, és ne menjen sehová, miközben én kizárólag a tesztautókkal és a 40 éves Golfommal járok. Hogy jól döntök-e az eladással? Ezt legfeljebb csak megtippelni lehet, azt viszont biztosan nem bántam meg, hogy annak idején ezen sötétkék kombi mellett döntöttem.