Alkatrészenként 136 ezer dollár ment bele a Ford Customba

Kezdjük egy kis nevezéktannal: a Fordnál ma már az összes furgon Transit névre hallgat, van a full size Transit, a klasszikus nagyméretű furgon, alatta pedig - tornasorban - a Courier, a Connect és a Custom. Utóbbi már értelmezhető méretű, kétféle hosszúsággal és tetőmagassággal kapható, furgonként alapból is 6 köbméteres rakterű. De persze lehet duplafülkés vagy három (és már akár négy) üléssoros személyszállító is, utóbbi viszont már Tourneo előnévvel. Miként arról már decemberben beszámoltunk, nemrégiben megújultak. Összesen 2200 alkatrészüket cserélte le a Ford, miközben egészen felfoghatatlan összeget, 300 millió dollárt, azaz durván 77 milliárd forintot költött a Custom sorozatra. Volt ennek egyáltalán értelme, amikor a Transit/Tourneo Custom eddig is egy elég jó széria volt? A választ az adja meg, hogy bár az elmúlt hónapokban készletről kínálták a régit is, a vevők zöme inkább némi felárral a frisset kérte.
Márpedig vevőből a Fordnál nincsen hiány, főként akkor, ha a haszonjármű-szegmenst nézzük. Utóbbin évek óta vezető, ráadásul mára 25 százalékos piacrésszel, ami ugyebár azt jelenti, hogy 4 itthon eladott haszonjárműből 1 Ford. Hogy ez az arány a jövőben se legyen rosszabb, valóban elég sok újítást, finomítást hoz a Custom sorozat. A legfontosabb talán, hogy 2,0 literes turbódízele nem csupán háromféle teljesítményszinttel (105 LE/360 Nm, 130 LE/385 Nm és 170 LE/405 Nm), hanem a két erősebb verzióval már 6 fokozatú automata váltóval is rendelhető. Főként a fuvarosok számára lesz fontos, hogy a szervizperiódus már 60 ezer km/2 év. Itt persze meg kell jegyeznem, hogy 2 év után mindenképp le kell cserélni a motorolajat, meg persze azt is, hogy a 60 ezer kilométer ideális körülmények között értendő, de aki 2 év alatt annyit megy, az vélhetően úgy teszi.
A hazai bemutatón a 130 lóerőset magas tetővel, hosszú karosszériával, azaz a legnagyobb Customben vezettem, 400 kilogramm terheléssel vezethettük, automata váltóval. Remek kombináció volt. A 170 lóerős szintén jó az automatával, azt egy személyszállító Tourneóban lehetett kipróbálni. Utóbbi motort kézi váltóval is elhozták, méghozzá a szegmensben egyedülálló Sprot verzióval, ami nem csak (eltávolítható, azaz matrica) versenycsíkokat kapott, hanem még lökhárító- és küszöbtoldatokat, sárvédő-szélesítéseket és 17 colos alufelniket, utasterébe sportüléseket is. Viszont az erős dízel turbólyuka elé zavaró, inkább költenék az automata váltóra, mint a plusz lóerőkre és a cicomákra. Ha van pénzünk, immár akár légrugós hátsó felfüggesztést is kérhetünk, de nélküle sem kényelmetlen a Custom.
A lökhárítók, a hűtőmaszk és a lámpák mindegyik verzión újak, utóbbiakon körbefutó LED menetfényt csak az amúgy a vevők zöme által választott, s minden fontos extrát megadó Trend felszereltségtől kapunk. Ha a Transitot és a Tourneót szemből kívánjuk megkülönböztetni, a krómlamellás hűtőmaszk fedi fel a személyszállító Tourneót, oldalról nyilván az ablakok, hátulról a felfelé nyíló csomagtérajtó. Bár a műszerfal mindegyik verzióban új, a Tourneók esetében már puha műanyagozású, s a személyszállítóknak immár az egész beltere kárpitozott, ott nem találkozhatunk pőre lemezzel. Utóbbi is nyilván hozzájárult a fokozott zajszigeteléshez, ami pedig szintén fejlődött, az a variálhatóság. Már csupán azzal is, hogy immár van 4 üléssoros (2, 2, 2, 3 üléses, azaz a B-kategóriás jogsival még engedélyezett 9 személyes, jól átjárható utasterű) Shuttle verzió, valamint azzal is, hogy a normál Tourneo esetén is fordíthatjuk egymással szembe a hátsó üléseket. Azt mondjuk nem mondom, hogy túl egyszerűen, de vélhetően amúgy is kevésszer lesz szükség azok fordítgatására.
Ahogyan azt már decemberben is megírtuk, a frissített, néhány új extrával is bővített alapellátmányú Transit Custom alapára 5 975 000 forint, a személyszállító Tourneo Custom új arcú verziója viszont elődjénél közel 300 ezer forinttal drágábban, a 27 százalékos áfával 10 993 500 forintról startol. Tegyük hozzá, listaáron. Ugyanakkor a Ford büszke arra, hogy eladásait nem elsősorban az agyondiszkontált nagybani értékesítésből, hanem jellemzőn a kis- és középméretű vállalkozások kiszolgálásából szerzi.