Alig múlt 18, de még mindig szerethető – Renault Twingo 1.2 16V

A Twingo számomra, de valószínűleg az Y-generációból sokak számára egy a kilencvenes évek - számunkra - végtelennek tűnő szabadságával. Már nyitva voltak a határok, meg-megjelentek a "nyugati" autók és már volt autós műsor a TV-ben. Abban az időben, amikor a Csikós-Dömsödi-Földvári-Surányi négyes még együtt készített a TV2-n az Autó2-t, na akkor jelent meg, 1993 őszén a Párizsi Autószalonon a Renault 4 szellemi utódjának szánt Twingo, az első egyterűs miniautó. Ugyanúgy Patrick le Quément dizájnjával, ahogyan később a Megane és a Scenic (egészen a második generációig) vagy akár az Avantime és a Vel Satis. Bár a Twingo csak négyüléses, utastere elképesztően tágas, és még akkor is szellős és légies, ha nem nyitható tetejű (vászontetős és tolható üvegtetős egyaránt készült belőle), hanem olyan, szinte mezítlábas, lemeztetős, amilyen ez a bordó is.
Első Twingóból jó régen egy barátomék még "Dacia-motoros" első verzióját használtteszteltem, s az is több napot vendégesekedett nálam, ahogyan most ez is, ami a bővebb családi körből érkezett. Tulajdonképp újkora óta ismerem és mindig is iszonyatosan kevés kilométer volt benne. Utoljára talán 40 ezer kilométer környékén pillantottam bele (kb. egy évtizeddel ezelőtt), most pedig 70 ezer van benne. Hogy a Twingo jó és szerethető, azt mutatja az, hogy ezt 2001-ben egy másik fél hibájából 4 évesen totálkárosra tört példány helyett vették. 2001-ben már túl volt legjelentősebb frissítésén a Twingo, ez már a frissebb, 1149 köbcentis motorral szerelt, ráadásul a 16 szelepes D4F motorkódú, azaz az erősebbik verzió. A 75 lóerős teljesítmény már elég jó a mindössze 845 kilogrammos tömeghez, a 100-as sprint meg is van 11,7 másodperc alatt, de talán ennél is fontosabb, hogy bár az első Twingo is ötfokozatú váltót kapott, ehhez már sokkal jobban kapcsolhatót társítottak.
Műszerezettség nincs sok, digitális sebességmérő és üzemenyagszintjelző van csupán, plusz néhány kontrollámpa, amelyekből szerencsére egyetlen sem világít. Nem ritka, hogy az utaslégzsák visszajelzője látható, annak megszüntetéséhez legtöbbször elegendő az ülés alatti kábelcsatlakozó megigazítása, erre ennél az autónál is szükség volt. De talán az ilyen apróságok is hozzátartoznak a Twingo végtelen bájához. Meg persze az is, hogy ma már egyszerűen szerelhetőnek számít. Ha kiég egy izzó, percek alatt cserélhetjük magunk, maga az utastér pedig még akkor is kellemes és mókás a formavilága miatt, ha olyan szürke, mint ennél a példánynál. Nem is értem, hogy miként konfigurálhatták ezt az autót, hogy az ajtó lemezén túl semmi szín nincs a belsejében. De sajnos így lehetett leginkább rizikómentes készletre, totálkáros baleset után pedig jó eséllyel kényszerül onnan választani az ember.
Ha szín nincs is sok az utastérben, az viszont mindenképp elismerésre méltó, hogy a világossszürke beltér igazából hangulatos. És ahhoz képest, hogy a Cinetic csaknem alapverzió volt, alapáron klíma nélkül, azért egészen sok okosság van benne. Eredetileg még a tükrök is elektromosak voltak, ma már nem azok, ugyanis az elmúlt bő 10 évben már csak az utcán parkolt autó Budapesten, így sajnos kapott bőven az élettől, a tükröket mindkét oldalt lecsapták, a pótlás pedig jóval olcsóbb volt távirányítás nélkül. A központi zár viszont továbbra is távnyitós, működik is hozzá mindkét kulcs, sőt, az amúgy korosnak tűnő Twingo 2001-ben már indulás után automatikus zárásra is állítható rendszert kínált! Távirányítós és megdöbbentően szép hangú a gyári kazettás rádió, de a legnagyobb szó talán mégis az, hogy a 18 éves (2001. szeptember 1-jén gyártott, hazánkban szeptember 28-án regisztrált, majd mai, első tulaja által október 10-én megvásárolt) Twingo gyakorlatilag teljesen rozsdamentes.
Még a futóműelemeken is csak minimális korrózió látható, a karosszérián pedig semmi, pedig az a fotókon is látható, nem egy törésmentes példány. Jobb oldali ajtaját néhány éve hagyta helyben valaki, azóta van rajta némi gyűrődés, elölről volt kis kocc, ennek eredményeként ott már nincs meg az eredeti, Renault Budakalász féle rendszámkeret, valamint a zárhíd is elmozdult épp annyit, hogy nem záródik rendesen a géptető, a biztonság kedvéért egy pórázzal is le van kötve. Ezért a cím, Twingo pórázzal. Ugyanakkor azt mondom, ma, amikor újkori árának nagyjából 15 százalékát éri ez az autó, akkor az ember úgy van vele, szinte el is sétáltatná, olyan kis aranyos. A kissé viharvert külső mögött ugyanakkor szerkezetileg egyben van, pöccre indul, élénken megy, futóműve is teljesen egyben van, mondjuk arra azért persze kellett is költeni az elmúlt években, ami egyszerre szól a magyar utakról, meg az autó koráról. A kormány szervóval könnyített, Twingo sajátosság, hogy maga a kormánykerék kábé félúton áll egy buszos fektetett és egy normál autós között, de a Twingónál ez is simán az elnézhető kategória, amikor van egy csomó értelmes ügyesség is.
Ilyen a tologatható, osztottan dönthető támlájú, előrebillenthető hátsó ülés, vagy például a hátsó ajtóval felnyíló kalaptartó raktértakaró. A legfőbb ütőkártya persze az élénk, olajat nem fogyasztó motor, a rozsdamentes karosszéria, a 2 légzsák és a szervokormány, meg a még bő két év műszaki, amit én dobtam rá a múlt héten, miután egy kicsit szárnyaim alá vettem a 18 éves autót, amire 83 éves tulajdonosának már nincs szüksége, s elárulta, októberben lejár a vizsga a Twingóról, inkább eladná. Elsőre azt mondtam, megveszem én, de aztán persze hamar beláttam, hiába mókás autó egy Twingo, igazából semmi szükségem rá, ez pedig hiába futott keveset, messze van attól, hogy szép veterán legyen. Ha valaki arra vágyik, a 14 év alatt legyártott 2,6 millió Twingóból érdekesebb, szebb is található valószínűleg. Amennyiben viszont arra kell autó, hogy járkáljunk vele, akár fiatalon egyetemre, később melóba, netán a gyerekeket hordjuk, mindre megfelel, amiatt pedig aligha fogunk aggódni, hogy az utcán megkarcolja valaki.
Villantási faktor nincs, használhatóság annál inkább. Ez már hátul is állítható fejtámlás, háromajtóssága ellenére egészen könnyű ki-beszállással és a tologatható hátsó üléssel akár óriási hátsó lábtérrel. Két napig én is hordtam ezzel a gyerekeimet és jártam vele dolgozni. Alapautónak tökéletesen megfelelt és alighanem meg is fog még néhány évig. Na persze annak, aki megveszi majd, egy vezérműszíjcserés vásárlási utáni nagykarbantartás erősen ajánlott, hiszen a csereciklus kilométere még nem következett el, ideje már annál inkább. Jó hír viszont, hogy a Twingóhoz egészen olcsók az alkatrészek, bontott cuccok is vannak bőségesen a sorozatszámból adódóan. Igazi olcsó autó, erős mókafaktorral, ehhez az autóhoz pedig még egy póráz is jár, apropó, az legalább piros, passzol is a bordó karosszériához.