Alfa dózis a Tanpályáról
Itthon vezettük az Alfa Romeo Giuliat
Ez a cikk több mint 90 napja frissült utoljára, ezért kérjük, az olvasása során ezt vegye figyelembe!
Az Alfa Romeo és a Playboy közös Tanpályás rendezvényén én is megkaptam saját kis alfás dózisom. A Giulia gyönyörű, az érzelmek vegyesek.
Eddig nem sok kapcsolatom volt az olasz autókkal, de most mindent megváltoztatott az Alfa Romeo és a Playboy közös rendezvénye a Groupama Tanpályán. A különleges alkalom sztárvendégei Zsidró Tamás mesterfodrász, Zsédenyi Adrienn énekesnő és Szentgyörgyi Romeo profi személyi edző voltak. Először az ő háziversenyüket nézhettük végig, ahol végül Zsidró Tamás bizonyult a leggyorsabbnak. A mesterfodrász győzelme után mi is lehetőséget kaptunk, hogy kipróbáljuk a Tanpályán felsorakozó Alfa Romeo modellek közül valamennyit. Természetesen mindenki az új - Szlovákiában már próbált - Giuliára volt leginkább kíváncsi, ahogy én is. Mégsem őt sikerült szívembe zárni.
Elsők között vettem célba korunk legfelkapottabb olasz szedánját, nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz. A QV helyett, két Super felszereltségű Giuliát próbálhattunk ki a Tanpályán, szokás szerint profi instruktorok segítségével. A külső egyértelműen vonzó, elvégre egy olasz autóról beszélünk. Az Alfánál még mindig értenek hozzá, hogyan kell a férfi szíveket megdobogtató vonalakat rajzolni, mindezt végtelenül igényesen, a múltból tanulva. Ilyen a sötétszürke és a piros minimális, de annál átgondoltabb használata, az Alfa Romeo logók elrejtése minden apró részleten vagy a hosszú orr. Beülve óriási tér fogad, lecsapott aljú kormánykerék és kényelmes, erős oldaltartású ülések. Na röffentsük be! Finoman kerreg a dízel, majd az instruktorok segítségével célba veszem a műgyantás szlalompályát. Elsőre feltűnik, hogy a hatfokozatú kézi váltó kapcsolása nem túl jó. Rosszabb francia autók váltójához tudnám hasonlítani. A nyolcfokozatú automata sokkal jobban tette a dolgát, gyorsan kapcsolt. Ráadásul elég nehézkes a kormányzás és későn reagál minden korrigálásra. Legalább hátsókerekes, gondoltam. Ebből nem sokat lehetett érezni, elég orrtolósan viselkedett, csak később kezdte a farát is utánaküldeni. Később a műgyantás körpályán az is kiderült, hogy ha egyszer megindul ez a nagy test, nehéz megfogni. A menetstabilizáló nem igazán cselekedett, az autó csúszott előre, míg aszfaltot nem ért. Keresztbe viszont alig lehetett vele menni, mert azt keményen korrigálta a rendszer.
A 2,2 literes turbódízelek erejével nincs probléma. Tényleg olyan érzés volt, mintha először a Quadrifoglio épült volna, aztán azt butították le, hogy szélesebb rétegeknek is eladható legyen. Mondom ezt azért, mert a biturbós V6-os csodát is megtekinthettük. Na ő már egy vérpezsdítőbb darab. Gyönyörű vonalak, kiemelt légbeömlők, piros Alfa Romeo feliratú féknyergek, óriási tárcsákkal, belül hanyagul felhelyezett kevlárborítások, ahova csak nézünk, hátul visszafogott szénszálas szárny, versenyautókra hajazó diffúzor, két kipufogóval. Vezetni sajnos nem sikerült, viszont kollégám már beszámolt róla a Slovakiaringen megejtett próba után.
A nem túl sok tanpályás méter után keveset lehetett megállapítani az olasz csodákról, viszont ez is elég volt, hogy megszeressem a két kisebb modellt. A MiTo és a Giulietta vadító vörösben sorakoztak fel a rajtvonalhoz. Mind a kettő automata volt, és mind a kettő végtelenül sportos mozgású. A beltérben is utalva az irányultságra, mindent szénszálas műanyag borít és elmaradhatatlan a DNA kapcsoló. Kettőjük közül mégis a Giulietta lett nap végére a kedvencem, ami a Giuliával szemben rendkívül kezes volt, és simán engedte, hogy végigfűzzem driftben a műgyantás csíkot. Nagy szögben, a gázt etetgetve gyönyörűen lehetett vele rajzolni. Mellé fürge is volt, a Veloce felszereltségnek köszönhetően pedig a kényelmes kagylóüléseket is élvezhettem. Hogy sikerült-e megszeretni az olasz márkát? Abszolút! Valamit nagyon éreznek, ha az autógyártásról van szó. Jó látni, hogy van még gyár, amely minden lelkét és tudását beleadja autóiba, még ha technikailag nem is olyan precízek.
350 ló? Nem sok az egy kicsit a jóból a két első keréken? 🙂
A 105 lovasnak esélye sem lett volna. A 120-nak legalább volt, de nem sok.
Csak a miheztartás végett:
[url]https://www.youtube.com/watch?v=2i3mXBJNb0s[/url]
franciáknál ott a 2.0 HDI motor ami iszonyatosan kiforott, ugyan úgy mint pl. az 1.5 Renault motor. Az utóbbival voltak gondok, de már nagyon stabil lett.
Pl nálunk a feleségemnek egy 3008 van. Hányok egy két dolgától, de ő szereti és abból a szemszögből ahonnan Ő nézi tényleg hibátlan. Azt mondom amúgy családi autónak csak francia (pedig nem a szívem csücskei): C4 GP, Grand Scenic.
Én viszont egy húzott opc astrával nyomom, nagyjából 350 lóerővel, 1.9 diesel váltóval… 🙂
pár százat???? kb 5-6 db-ot összesen…. 10 mft-s kocsik voltak ezek annó… és alfák…
147-ből két féle 1.6 volt. Az egyik változó szelepvezérléses, a másik nem. Előbbi 120 lóerő, a másik 105.
Kicsivel több mint 10 másodperc alatt futja a 100-at mind a kettő, viszont 3500-tól él igazán a motor, alatta csak andalogsz. Tudta az Alfa tulaja, hogy verseny van?
Dehogy, itthon pár száz darabot adtak el ezekből.
Egyébként ugyan ez a motor van a 166-ban és a Lancia Thesisben is.
Ezek Magyarorszagi adatok?
Igen azt én is hallottam, hogy jók az olasz dízelek. A franciákról is ez a hír járja.
Engem viszont a dízelek nem érdekelnek.
A másik irány híve vagyok. A kimondottan pörgős, erős (persze ez relatív) szívómotoroké, amik közelítik vagy meghaladják a 100Le/liter teljesítményt. Sajnos ezek már kihalnak, így a mostanit megtartom ameddig csak lehet.
Nálam mint írtam a megbízhatóság elsődleges, amit szépséggel nem lehet kiváltani, így az Alfák kissé háttérbe szorulnak. 🙂
156 GTA-ba, 147 GTA-ba és GT-be szerelték azt a motort.
2625x 156 GTA 3.2
348x 156 3.2 V6 24V GTA SELESPEED
1174x 156 SW V6 GTA 3200
504x 156 SW 3.2 V6 24V GTA SELESPEED
4025x 147 GTA 3.2
1004x 147 3.2 SELESPEED GTA
4244x Alfa GT 3.2
Korrekt oszinte velemeny, respect erte.
Csak egy megjegyzest engedj meg.
147-es Alfabol V6-os motorral vajon mennyi fogyott?
Kis auto hatalmas motor combo. Szerintem nagyon keves.
Jó viszonyt ápolok az Alfa mo-i főmérnökével, aki tulajdonképpen oktatja az alfa konszern alá tartozó típusok javítását, szinte folyamatosan Torinoban van. Nem egy részrehajló típus és nem is elfogult. Abszulut egyetért azzal, hogy az Alfa/Fiat konszern mindig a motorok miatt volt erős és itt is inkább a dízel motorokról beszélünk. Az 1.6 egy kalap szar volt, de ott volt helyette a V6 ami pl a 147 GTA-ban, mocsok jó. Kis pénz kis foci….
A 147 és a GT egy zacskó fruttit nem ért és ezzel nem is lehet vitatkozni. DE! Ha futómű rendeben és benne egy 1.9 multijet motor (16V 150 ló), akkor nagyon kellemes csalódás. A gyári QV-ről ne is beszéljünk ami 170 ló volt speer difivel. Volt ilyenem, hidd el jó móka és a GT-ben komolyat is lépett. Az 1.9 150 lovas motort nem kis mennyiségben használta az OPEL is (Astra, Zafira, Vectra, Signum). Ha cserélted benne az olajat becsülettel akkor simán 300-400 ekm-eket mennek gond nélkül (ez alól az opel a buzi szívósorával kivétel), igaz a futóművet 8szor felújítottad.
Mindentől függetlenül a 2 hónapja Svájcból sikerült szereznem (2 hétig volt meg) egy 2.2 D Honda Accordot. 2009-es vezetett szervízkönyvvel 92 ekm. Kurva jó autó… nem lehet rá mást mondani és bármikor beleülsz tudod, hogy a világból kivisz. Ezzel nem lehet vitetkozni, mert tény. De ha beülsz egy Giuliába vagy egy 159 TI-be (ami valjuk be nem mai darab) szívmelengető érzés fog el, úgy, hogy tudod aznap „picit megviccelhet”. De megbocsájtod neki, mert a forma gyönyörű.
Igazad van, tévedtem.
[url]http://www.zeperfs.com/en/duel1035-367.htm[/url]
Nem tudom az Alfa típúsjelzéseket fejből, mert nemigazán követem az Alfákat.
Amugy a 147-esbol nincs is V6-os.
A GTA változat nem az volt?
Látom te is rákattantál erre az oldalra.
Örültem, amikor megismertem, mert így talán elhiszik, hogy nem a levegőbe „beszélek” a TS-sel kapcsolatban. 🙂
Legyünk őszinték. Eddigi tapasztalataim alapján közúton, de nagy eséllyel versenypályán sem tudja a legtöbb sofőr kihozni azt a pluszt, amit esetleg a komolyabb futóműből jelenthetne.
Ezért mindig megmosolygom a vezetési élmény és hasonló megjegyzéseket, bár egyértelmű, hogy van némi alapja. Igaz nem látható és érzékelhető.
Körbeautózásra azt értettem, hogy a Szentendrei úton végigkergettük egymást egy 1,6-os Alfával. Nekem akkor a 114 lovas Corolla GLX volt. Pirosnál csak mögé tudtam beállni, mert jobban helyezkedett. Zöldnél kimentem mellé és elég könnyedén lehagytam. Nagyon ment az az 1,6-os Corolla is. Kategóriájában az egyik leggyorsabb autó volt.
Bármennyire fáj az 1,8-as TS-nél a versenytársakat jóval 2,0 L felett kell keresni az Alfánál hasonló kategóriából.
Tudod a dízeleket nem komálom, így az a szegmens nem hoz lázba. 😉
A Giulia-ról nem tudok véleményt alkotni, hiszen csak azt látom, hogy kívülről jól néz ki.
A megbízhatósága, tartóssága a jövő zenéje.
Én tudom magamról, hogy számomra a gyorsaság és a tartósság a biztonság mellett sokkal jobban fontos mint másoknál.
A szépség másodlagos, bár ronda autót sosem vennék.
A „presztízs” szintén hidegen hagy, hiszen teszek rá, hogy mások mit gondolnak a külsőségek alapján.
Olvastam több tesztet és leírást a 147-ről. Abban mindegyik megegyezett, hogy sok a hibájuk. Főleg a futóműnél, és elektromosságnál.
Ennek ellenére nem írom, hogy soha nem vennék olasz autót, csak elég kevés rá az esély.
Duel : Toyota Corolla TS vs Alfa Romeo 147 2.0 TS
[url]http://www.zeperfs.com/en/duel367-2398.htm[/url]
Duel : Toyota Corolla TS vs Alfa Romeo 156 V6
[url]http://www.zeperfs.com/en/duel367-10.htm[/url]
Lapozgass, Zold.
Amugy a 147-esbol nincs is V6-os.
2:0
2002-ben az az autó lélegzetelállító volt minden részletében. A hagyományosan importmodellekre fújó Autobild-esek arany ko4rmánykereket adtak neki, majd jött az év autója cím.
Akkoriban ez volt az első telivér prémiumautó, amit nem valami tömegautóból rebagdeltek. A 147 a 156 technikáját örökölte annak minden előnyével és hátrányával… Kezdetben viszont ennek csak az előnyeit tapasztalták (pl futómű, motorok, alapjában véve a beltér is).
Hát lássuk, mivel amikor újonnan vettem a Corolla is szóba került, ami miatt az Alfa mellett döntöttem: jobb motorok (dízelnél lényegsen jobb motorok), sokkal minőségibb belső, valamivel jobb feleszerltség. (Vs, kicsivel több praktikum, és jobb kéziváltó), és árban kb egy szint. Ezek új autónál voltak szemnpontok,
Nem értem mit akarsz mondani azzal, hogy körbeautózza, ahogy te szoktad a BMW-ket? Ha a tényeknél maradunk, akkor van az 1.6 TS ami egy picivel pobban gyorsul, mint a VVTI. Aztán ott a 2.0TS, aminek talán lehetne a párja az 1.8 TS ami jobban is megy. És Aztán ott a 3.2-es V6os, amit melyik Corolla is autóz körbe?
De a számomra a lényeg a remek dízel kínálat volt, engem a JTD-k nagyon meggyőztek, kevés párjuk volt kifinomultásgban tudásban és ár/értékarányban.
Élémény az hogy a sportos futóművel a precíz közvetlen áttételű kormányzással remekül irányítható, és kivételesen jó visszajelzést ad (ez utóbbi a nagy szám igazán). Ez itthon nem volt annyira nagy pozitívum, mert minden kátyuról pontosan tudhattam hogy mekkora ütést ad a futóműre, de ha rendes utakon jártál, az Alfa kombójának nem volt párja.
Az S40 ami elvileg az agyondícsért Focus futóművel fele olyan élményt nem adott egy kanyargós szerpentinen. És azért elég sok jó utat megjártam vele (2 év 40e km, volt alpesi túra, autobahn és vidéki joyride).
Beszéllnék a story-ba…
Az utolsó mondatod egyike a legfontosabb… SZÉP! és hidd el, hogy ez sokaknak elég. Azoknak akik szeretik olaszországot, azt a fajta mentalitást, ahogy élnek és gondolkoznak…. és ez így nekik jó, belefér a szopó.
Az olaszok autók minősége az elmúlt években nagyon sokat változott, ami közsönhető (részben) annak, hogy sok fejlesztés a GM-el közös volt: 159, Mito pl. padlólemezek, váltók motorok, futóművek között nagy az átjárhatóság.
A giulia nem csak szép autó, hanem k..va jó is, a cikket ezér nem is értem. Főleg azok után, hogy a TC is megerősített abban amit erről a kocsiról gondolok. Volt szerencsém két napig egy QV-hez úgy, hogy egy kategóriatársából ültem át. Az érzés ugyan az ami egy olasz autóra(nőre) jelemző: megvannak az apró hibái, ha kell büntet, de minden vele töltött perc tiszta izgalom és boldogság.
Végezetül pedig:
https://www.youtube.com/watch?v=XT8LrA21vuo
A 147-es mint prémium autó? Vicces!
Meséld már el, hogy miben érhető tetten a prémium?
A futóműben, ami széthullik és semmivel nem vagy előrébb mint egy Corollával? A 120 lovas 1,6-sal, amit bármikor „körbeautóz” egy 1.6-os Corolla?
Valóban szépen néz ki az Alfa, de ebben ki is merül minden előnye. Élményautó mi? Mégis mi benne az élmény? Csak a fanatikusok gondolkodnak úgy ahogy te.
„Nem én húztam le a fenti listád autóit…”
Na, Zöldike, most már aztán tényleg elég ám a hazudozásból, tudod, kit nézzél h*lyének… Volt itt „xar”-tól kezdve „viccen” át minden, erre világosan emlékszem. Vagy az az elméleted, hogy minden típusból érdemes tapasztalatot szerezni, de vannak kivételek, ahol nem muszáj, pl. szocik, mert azok így is, úgy is sz*rok? Mit ne mondjak, rendkívül érdekes elmélet:) Őszintén örülök, hogy csak a te fejedben létezik…
„Az „általános megítéléssel” az a baj, hogy nálunk hajlamasoak az emberek a tényleges imsereteket is ilyen „mi úgyis tudjuk” előítéletekekkel pótolni.”
A személyes tapasztalattal meg az, hogy [b]te nem tudhatod, hogy más is ugyanazt tapasztalta-e ugyanazzal az autóval, amit te is használsz.[/b] Ne szórakozz már, öreg, a 147-esnél 91 vélemény van a Népítéleten – persze, hogy árnyaltabb képet mutatnak, mint az, amit 1 autós tapasztalt. Tudod, miért van ez? Mert ingadozó a gyártási minőség az olaszoknál. Nem minden egyes legyártott autó rossz, hanem hullámzó a „teljesítmény”, sokan futottak aknára olasz autóval, és ők terjesztették el azt, hogy az olasz autók rosszak(a franciáknál szintén). Nemcsak az Alfa, a Fiat és a Lancia is. Az egyik 300 ezret elfut komolyabb hiba nélkül, a másiknál meg 100 ezer km alatt már a fél autót ki kellett cserélni, stb… Látszik azért, hogy hiába tombol az „Alfa-amore”, azért a tulajok jó részének egy idő után betelik a pohár…
A japánoknál is vannak hibás darabok, de ott arányaiban jóval kevesebb a pórul járt tulaj, ezért ott az terjedt el, hogy a japánok jók. Ennek a dolognak olyan ereje van, hogy a használtpiaci árakat is fel-, ill. le tudja tornászni, úgyhogy nem szabad ezt félvállról venni.
„…egy hasonlóan alapos Toyota vagy Honda tanácsban szintén olvashatnál érdekes dolgokat…”
OK, a Toyotánál van ilyen, de a Hondának még rosszul sikerült mocija sincsen… Kíváncsi vagyok, milyen „érdekes” dolgokra gondolsz pl. Honda, vagy akár Hyundai- és Kia-ügyben:)
Az előítéleteknek én sem vagyok a híve, de szeretek szakértők, hozzáértők irományaira támaszkodni, hogy a véleményem megalapozott legyen. Szóval jó az általános megítélés, csak legyen szakmailag megalapozott – ezért szoktam belinkelgetni dolgokat, hogy ne tűnjön üres fecsegésnek a kommentem.
Egy autó alapvetően [b]KÖZLEKEDÉSI ESZKÖZ[/b], és ezt a feladatát kell maradéktalanul ellátnia mindig, mindenkor. Hiába lett manapság már státuszszimbólum, divatos kiegészítő vagy akár „csajozási eszköz”, attól még alapvetően az előbbi mondatom mindig is igaz marad (akkor is, ha majd önmagát fogja vezetni).
Szóval a legfontosabb jellemzője egy autónak a megbízható működés, főleg egy olyan szegény országban, mint a miénk.(Bár pl. az USÁ-ban is fontos, de ott a nagy távolságok miatt.)
Nem én húztam le a fenti listád autóit, hanem igyekeztem kicsit lehűteni az elszállt fanboyságod… A Qoros esetében pl egy vicc hogy úgy visonganak itt, hogy az a márka soha semmit sem tett le az asztalra, és még a hazai pályáján is megbukott… A Ferrari Alfa tuningműhelyként kezdte, a BMW pedig úgy mászott ki a gödörből, hogy elkezdett ALfákat és Lanciákat koppintani. Az Alfa vezette be a mai piacon meghatározó Common Rail motorokat és egy sor fejlesztést, amit azóta a japánok is szeretnek alkalmazni.
A 147 olyan megoldásokkal bír, amit egy toyktán hiába keresnél, mert az egyik egy prémiumautó, a másik meg egy olcsó tömegmodell. Ezen megoldások közözött vannak szervízigényes részletek (ilyen a futómű). Nem egy liga, de nézd meg mennyi a kisszervíze a Nissan GTR-nek, Egyszerűen mást vársz el egy élményautótól, ha a Corollád esetleg lerobban (pont nemrég volt egy érdekes poszt a TC-n a short block problemes Toyotákról), akkor az egyetlen érvedet buktad amiért megvetted.
Szóval nem fogom azt mondani hogy a 147.es megbízhatóbb lenne, mint a korabeli Corollák, csak egyszerűen szeretném végre megértetni veled, hogy te egyetlen egy összetevőre akarsz ítélete mondani autókról, ráadásul erősen túldimenzionálva a különbségeket. Mint akinek maradt mér a kezében friss Corolla váltógombja, elég erős fenntartásokkal fogadom a túlzottan egyoldalú megközelítésed arra, hogy mitől „jó” egy autó.
Az „általános megítéléssel” az a baj, hogy nálunk hajlamasoak az e,berek a tényleges imsereteket is ilyen „mi úgyis tudjuk” előítéletekekkel pótolni.
A TC tanácsai nem rosszak szerintem alapjában váéve nem is vitaktoznék sok mindennel, de azért egy hasonlóan alapos Toyota vagy Honda tanácsban szintén olvashatnál érdekes dolgokat…
De te itt megint úgy pampogsz hülyeségekre hogy nem nagyon tapasztaltál még autókat. A 1477 lenyőgödő autó volt bemutatásakor, nem viccből szerezte az év autója címet, akkor is ha volt utólag pár dolog amiből egy is
Remek meglátás. Ezt nagyjából mindenki felfogja – a szemmellenzősöknek azonban ehhez az átlagnál jóval több időre van szüksége:)
Zöldike, megint jön a tőled már megszokott pofáraesés-sorozat?
„Jó lenne egyszer egy kis valóságfürdőt venni.”
Csak pár autótípus, amit a nagy, mindenható „tapasztalat” nélkül húztál le: Town Car, az Acura valamelyik típusa, Daewoo, Ssangyong, több Opel, az összes szoci autó, Qoros, Vesta…
„…hamis előítéletek és fals ideológiák alapján próbálsz következtetéseket levonni.”
Már megint ezt a blődlit puffogtatod. Miféle „előítélet”? Hozzáértők véleményére való támaszkodás:
[url]http://www.vezess.hu/magazin/2013/06/10/alfat-csak-kover-penztarcaval-vegyunk/[/url]
[url]http://totalcar.hu/tanacsok/nepperuzo/2012/06/25/alfat_vennek_rafazom/[/url]
Használtautó-katalógus 2016: Alfa 147 – elégtelen megbízhatóság
Látod, itt jön ki az, hogy nem vagy te mindenható, b+, mert volt Alfád – van róluk egy általános megítélés, ami nagy számú tapasztalatok összességén alapszik, és ahogy a mellékelt ábra mutatja, elég lesújtó:)
„Valóságfürdő”… Arra max. neked lenne szükséged:)
Tolnai Mark, leirom ujra, ahogy mar egy korabbi cikknel tettem. A piros feknyereg nem QV sajatossag, mivel lehet rendelni hozza sargat, keket es szurket is, de a polgari modellhez es a Velocehoz is.
Mit kell ezen rugozni??? Másért szeretjük a japánokat, másért az olaszokat. Soha nem fognak olyan formákat csinálni a japók mint az olaszok, de az olaszok meg soha nem jutnak el oda megbizhatóságban ahol a japók tartanak.
Ott vannak pl a motorok: Szépség szempontjából ott a Panigale és a többi gyártó. A közelébe sem ér egyetlen gyártó egyetlen motorja sem. Viszont ha már összképet nézünk akkor egyértelműen S1000rr BMW.
Amúgy nem vett rossz startot a Giulia, jók az eladások még a 3 nagy prémium márkához képest is. Valami 1400 adtak el belőle, a4 2000, 3as 3200, c-class 4000 db.
Elég érdekes, hogy milyen sületlenségeket tud írni kedves Márk! Nem biztos, hogy itt a helye.
Kár széllel szemben pi.álni, de van aki élvezi. 🙂
Mennyi rossz japant soroljak? Minden tipuson belul van ott is, nem is egy gyengeseg, vagy tipushiba. Csak az olyan, fej a homokba tipusuak, mint te es csalfas, nem latjatok ezt.
Gondolom volt par olasz vasatok, hogy errol sajat tapasztalatbol valaszoltok, nem pedig valamelyik ujsag cimlapjarol tajekozodtok.
„Xar munkát pedig a japánok is ugyanúgy kiadnak a kezük közül.”
Valóban előfordul, de van egy óriási különbség.
A japánoknál az a „csoda” a rossz valami műszaki megoldás, az olaszoknál meg az, ha jó. 🙂
Fejlődést mutatsz. Mostmár 1 kommenten belül megcáfolod önmagad. De hogy hozzá is szóljak, nem te viltál aki a 147es gyakran széthulló első futóművének drága felújítására panaszkodtál?
Időről időre ráéreznek, akárcsak zöld.
„Na, ez a fogalom lenne a legutolsó, amit az olaszokhoz társítanék:)”
Mert kb semmi tapasztalatod sincs, csak hamis előítéletek és fals ideológiák alapján próbálsz következtetéseket levonni.
Jó lenne egyszer egy kis valóságfürdőt venni.
Időről időre nagyon ráéreznek ők az autógyártásra.
Xar munkát pedig a japánok is ugyanúgy kiadnak a kezük közül.
„Külsőleg-belsőleg ordít róla az olasz kifinomultság.”
Na, ez a fogalom lenne a legutolsó, amit az olaszokhoz társítanék:)
Látszik, hogy javulnak az Alfák, de a végeredmény most is az, hogy csak magukhoz képest.
„Valamit nagyon éreznek, ha az autógyártásról van szó.”
Az a baj, hogy hiába éreznek bármit is, ha nem hallják a mindenható kis hangocskát:”Ka-ching!”:)))
Mindegyik Alfa gyönyörű!