Áldás az égből: pöttyök, foltok, madárürülék. Elkerülhetetlen?

Mennyivel lenne szegényebb az élet fáramászás, meggymagköpködés, barackszedés nélkül? Hajók, erdők, tábortűz hiányoznának? Asztal, szekrény, ágy: vajon meglennénk nélkülük? Csak pár tétel a fás eredetű dolgok listájáról, de már ezek hiánya is megmutatja, hogy a fák nélkülözhetetlenek a Föld és az emberiség szempontjából. Megkötik a talajt, árnyékot, építőanyagot adnak, a légkörben kerengő szén-dioxidot oxigénné alakítják, azaz nélkülük komoly bajban lennénk. Időnként azonban ők maguk a baj forrásai: csöpögnek, levelet hullatnak, törnek, termésekkel koszolnak, kidőlnek, vagyis számtalan módon veszélyeztetik autóinkat.
A fák élőlények. Szaporodnak, nevelkednek, csoportosulnak, ürítenek, megbetegszenek, időnként elhalnak: sok mindenben hasonlítunk hozzájuk, de helyváltoztatási szokásaink például gyökeresen eltérőek. Talán ezért is büntetik annyira autóinkat, ha alájuk állunk. Ráadásul sokoldalúak, ha bosszúállásról van szó. Vannak, melyek lombjukat hullatják lelkesen, másokról csak kisebb ágak potyognak, időnként a felesleges vizet választják ki magukból, vagy nemes egyszerűséggel rádőlnek a kocsira, úgyhogy érdemes megfontolni, honnan és mikor közelítjük meg őket. Az ágaiktól legkönnyebben megváló fajták a fűzfa és a nyárfa, ezek még a nagyobb ágaikat is hajlamosak kis szél hatására eldobálni, viharban pedig kimondottan könnyen törnek.

A szomorúfűzről például egész évben hull valami: tavasszal rügypattanáskor apró pikkelyek, majd maguk a barkák (a virágzat), a nyáron megemelkedő talajvízszint hatására pedig megkezdődik a guttáció, melynek során a fa megszabadul a felesleges víztől. A víz mellett azonban sók, cukrok és más oldott anyagok is kiválasztódnak: miután ez az autóra csöpög, a víz elpárolog, és marad a megszáradt, foltot, nyomot hagyó trutyi. Ősszel pedig jön a levélhullás: minél apróbbak a feleslegessé vált levelek, annál bosszantóbb és időigényesebb eltakarításuk, az eső pedig segít hogy jobban a kasztnira és az ablakra ragadjanak.
Öregebb fáknál az ághullatás jelenségével kell vigyázni, ez nagyjából ugyanaz, mint emberek esetében a hajhullás – azaz nem feltétlenül jelent betegséget és kivágási kényszert, de autóval semmiképp sem érdemes a már ebben az életszakaszban tartó fák környékén megállni. Ha jön a vihar, akkor érdemes messziről elkerülni a fákat, de ha mégis olyan helyen kell megállnunk – például egy fasor mentén – ahol ez nem megoldható, akkor legalább igyekezzünk egészségesen növekedett, egyenlő nagyságú és vastagságú ágakkal rendelkező fát választani, mert a vékony ágakkal, nagy tömegű lombozattal bíró, vagy felemásan növekedett fák kevésbé tudnak ellenállni a viharos szeleknek.
Az sem mindegy, hogy milyen talajban növekedett a fa, ha nem tudott magának megfelelő erejű gyökérzetet kialakítani, vagy túl puha anyagba próbál kapaszkodni, akkor akár gyökerestül is kifordulhat helyéből. Ezt mondjuk csak akkor lehet megállapítani, ha kiássuk a földből, de ha azt látjuk, hogy a fatörzs környékén laza a talaj, vagy nagyon kiállnak a gyökerek, akkor inkább ne parkoljunk az adott fa környékén. A magányosan, szélcsatornában álló fáknál gyakoribb ennek, azaz a laza talaj esélye.
Cincérek, egyéb fakárosítók is meggyengíthetik egy fa szerkezetét. Különösen kedvelik a diót, a tölgyet, a bükköt, a gyertyánt és az amúgy is gyenge lábakon álló fűzt. Ha ezeket a fajtákat elkezdik felzabálni a kis nyüvek, akkor viszonylag rövid időn belül meggyengíthetik, törékenyebbé tehetik a fát, s akkor megint megnő az ághullás által okozott sérülések veszélye.

Aztán nem szabad megfeledkezni a termésekről. A lehulló meggy, szilva vagy más fán növő gyümölcsök – különösen a madarak által félig megcincált szemek – színes és ragacsos foltokat hagynak, de az összes fa közül talán a fehér eperfa (Morus alba) termései hagyják a legundorítóbb, legnehezebben eltávolítható trutyit. Vadgesztenyefa alá állni ősszel botorság, a szúrós házukból magasról kihulló termések/magok akár kis horpadásokat is okozhatnak a karosszérián. A fenyőfélékről hulló tobozok ilyen jellegű károkat nem okoznak, de a rájuk ragadt gyanta ragacsos szennyeződést hagyhat.

A fák ráadásul további élőlényeknek is biztosítanak életteret. Például madaraknak, akik fészekrakási, pihenési célból is használják az ágakat, és nem néznek le, mielőtt megszabadulnak felesleges béltartalmuktól. A fényezésre száradt madárürülék nem csak undorító, de eltávolítani sem egyszerű. Ne várjuk ki, míg az autónkra hulló dolgok elkezdik marni a fényezést: rászáradt szennyeződések esetén inkább menjünk kézi mosóba, ha magunk állunk neki, akkor bő vízzel, puha szivaccsal lazítsuk a szennyeződést, hogy elkerüljük a karcokat. Figyeljünk a környezetünkben fellelhető „veszélyes” fajtákra, és ne legyünk túl mérgesek, ha valamelyikük túl aktívnak bizonyul, hiszen ők is csak az életüket élik.