Alapmotorjával is meggyőző – Suzuki Vitara 1.0 teszt

Először az 1,4 literes, négyhengeres motorral debütált a felfrissített Suzuki Vitara a piacon, amelyekből két változatot mi is kipróbáltunk már. Az egyik összkerékhajtással érkezett a szerkesztőségbe, a másik pedig fronthajtással. Nagyon megkedveltük őket, ezért kíváncsian vártuk, milyen lesz az egyliteres belépőmodell. Dízel már nincs a palettán, így a Vitarára vágyóknak a két benzinmotor közül kell választani, de előre lelőve a poént, ez nem tűnik negatívumnak.

Természetesen a frissítés során nem hagyták érintetlenül a karosszériát, viszont óriási változásokra nem kell számítani. De, miért is kellene? A Vitara formatervére eddig sem lehetett panasz, és most tovább csinosítottak rajta. Mindenképp jó döntésnek bizonyult az alapáras nappali LED-es menetfények krómkeretbe foglalása, valamint a hűtőrácson feszítő függőleges krómdíszek is csinosak, bár csak a bázisverzió felett járnak. Hátul a tolatólámpa a lökhárító alsó részére került és kicsit átszabták az immár szintén alapáron LED-es hátsó lámpákat, valamint a diffúzorszerű betétet is. A karosszéria érdekességei közé tartozik még, hogy rendelhető kéttónusú fényezéssel is a Vitara, bár ez 180 ezer forintos extra. A tesztautó türkizkék színe a fekete tetővel szerintem az egyik legjobb kombináció a színpalettáról, bár a „Napszélsárga” szorosan követi a dobogón. Viszont utóbbit kizárólag kéttónusúként lehet kapni, ellentétben a türkizkékkel.
Az utastérben még ennyi sem történt, hiszen, ami jól bevált, azon ugye ne változtass. Új kárpitokat kaptak az ülések, ám az ajtóburkolatok még mindig kopogósak, viszont a műszerfal többi része igényesebb és puhább műanyagból készült, valamint a világosabb szürke betét oldja az egyhangúságot. A középkonzol tetején trónoló három körből a két szélső szellőzőnyílás, középre pedig óra kerülhet a magasabb felszereltség esetén, azonban a GL+ változatban sem volt zavaró a szimpla Suzuki felirat.

Kész felüdülés volt átülni a Vitarába egy prémium márka hatalmas szabadidő-autójából. Bármiféle fészkelődés nélkül egyből kényelmesnek éreztem a vezetői pozíciót. Az autó elejét, végét és sarkait tökéletesen láttam és éreztem. A fejtér pedig elöl és hátul egyaránt elegendő az átlagos termetűek számára. Szintén a Suzuki rántott vissza a gyönyörű „valóságba”, megmutatva, hogy nincs szükség olyan infotainment rendszerre, amelynek hatszáz funkcióját napokig tart felfedezni. A Vitarában van egy hétcolos érintőképernyős kijelző, amelyen pofonegyszerűen megtalálhatók a fő funkciók. A tesztautóban még navigáció sem volt, de nem is hiányzott, hiszen a MirrorLink funkcióval és az Apple CarPlay, illetve az Android Auto kompatibilis rendszerrel könnyedén megjeleníthető telefonról is a térkép. Az érintőképernyő alatt pedig a digitális klíma kezelőpanelje szintén egyszerűen kezelhető.

Minden logikus, egyszerű, szerethető. Akárcsak az egész autó, és ebbe az egyliteres, háromhengeres motor is beleértendő.

Tudom, hogy sokan félnek a kis „kávédarálóktól”, ám a Suzuki motorja kellemes meglepetés. Egyrészt csendesen, selymesen jár. Nem kell megszakadnia az erőlködéstől, mert az autó üres tömege csupán 1085 kilogramm. A 112 lóerő tehát kompromisszumok nélkül elegendő a mozgatásához, hacsak nem tekintjük kompromisszumnak, hogy olykor azért pörgetni kell. A 170 Nm forgatónyomatéka 2000 és 3500-as fordulat között áll rendelkezésre, és érdemes is elforgatni 3000-ig egy-egy lendületesebb manőverhez. Az ötfokozatú sebességváltótól is féltem kicsit először, ám végül nem hiányzott különösebben a hatodik fokozat. A váltókar könnyen jár a kulisszában és a kuplung is könnyen kiismerhető, szóval végtelenül kényelmes a Vitara vezetése. Ereje még három utassal és az alaphelyzetben 375 literes csomagteret telepakolva is meggyőző volt egy vidéki utazás során.

Az 1,4-es előnye, ezzel szemben, hogy kevésbé kell forgatni, ezért a fogyasztási értékei jobbak lehetnek, ugyanakkor az egyliteresnek sincs ezen a téren szégyenkezni valója. Érdekes módon a fedélzeti számítógép úgy csalt a fogyasztási értékekkel, hogy többet mutatott a valós értéknél, pedig általában kevesebbet szoktak. Egy kizárólag városi körön 7,7 litert mutatott, ám valójában csak 7,23 litert fogyasztott az autó. Az országutas használat során 6,2 litert mutatott, de a tankolásnál kiderült, hogy csak 5,9 litert ivott. A vegyes fogyasztása végül 6,5 liter lett a tesztidőszak végére, amiben már volt autópályázás és egy kis terepezés is.

Itt hozzá kell tennem, hogy fronthajtású változatról van szó, mégis magabiztosan küzdötte le a hóval borított domboldalakat, ami bebizonyította, hogy - az évszaknak megfelelő abronccsal - nem életbevágó a 4x4 megléte. Az összkerékhajtás felára 650 ezer forint (de ebben már más extrák is vannak, ezt majd lejjebb kifejtem), az egyliteres és az 1,4 literes motor között pedig 300 ezer forint a különbség GL+ felszereltség esetén.

Nem szeretnék kardoskodni egyik vagy másik változat mellett, hiszen az egyedi igényektől függ, hogy szükséges-e beikszelni valamelyiket. Csupán szeretném megnyugtatni azokat az érdeklődőket, akik nem szeretnének még ennyi felárat sem fizetni: biztos vagyok benne, hogy elégedettek lesznek a három hengerrel és az elsőkerék-meghajtással is.

A futómű egyébként kényelemre hangolt, de nyoma sincs ijesztő dőlésnek. Emellett a kormányzás közvetlen, kimondottan élvezetes vezetni a „kis” SUV-t. Ráadásul a parkolás sem jelent gondot, hiszen a tolatókamera segít benne.

Fantasztikus, hogy egy ennyire könnyen vezethető és jól használható, ráadásul divatos autót ilyen kedvező áron kínálnak. Persze az eladási statisztikákon látszik, hogy a vásárlók azért nem döbbentek meg annyira, hogy elfelejtsenek benézni a kereskedésekbe. És a legtöbb látogatás vásárlással végződik, hiszen masszívan vezeti az eladásokat itthon a Vitara.

Az egyliteres motorral, fronthajtással és GL+ felszereltséggel 5 200 000 forint az indulóár, amihez hozzácsaptak egy nem is kicsi kedvezményt, amelynek köszönhetően 4 470 000 forintról startol ez a konfiguráció. Benne többek között a tempomattal, automata légkondival, tolatómakerával, visszagurulásgátlóval, fékasszisztenssel, ülésfűtéssel, illetve multifunkciós és bőrborítású kormánykerékkel.

Az igazság az, hogy ennél több nem is kell a hétköznapi vezetéshez. Aki mégis feljebb teszi a lécet, kérheti az összkerékhajtást és akkor sem ugrik 5 850 000 fölé a listaár, ráadásul a 4x4-hez jár még a távolságtartós tempomat, a sávtartó és a holttérfigyelő is. Mindez a kedvezménnyel csak 5 120 000 forint! Viszont az 1,4-es motorral és elsőkerék-meghajtással is csak 5 500 000 forint a listaár (kedvezménnyel 4 770 000 forint). Ja, és a 7+3 év garanciát még nem is említettem. Ezek után csodálkozik még valaki, hogy viszik mint a cukrot a Vitarákat?