Akkor érted meg, amikor beülsz – BMW i7 teszt

Sokáig érleltem az új BMW i7 tesztjét, azon gondolkodva, mennyire vigyek bele szubjektivitást, de látva a kommentszekciókban a sárdobálást a formájára, úgy érzem meg kell kicsit védenem. Különc lett, de a BMW-től már mondhatjuk, hogy ez a megszokott. Ám a szokatlan még nem feltétlenül jelent rondát, és főleg nem rosszat. Szerintem továbbra is örömre ad okot, hogy a bajorok mernek új utakat keresni, mernek merész formatervű autókat piacra dobni. Ennyit a forma megvédéséről, amelyet, ha objektívebben akarok vizsgálni, mindenképp arra a megállapításra jutok, hogy passzol az autó méreteihez az osztott fényszórós, óriási maszkos arc. Ráadásul az i7 esetében ez a maszk csak dísz, lévén villanyautóról van szó. És ha már dísz, akkor szépen ki is lehet világítani, ami egy újabb megosztó trendként kezd körvonalazódni. De szerintem jobb, ha megszokjátok, mert hamarosan jönnek a világító emblémák is. Hiába… nem elég gazdagnak lenni, annak is kell látszani. Márpedig egy i7 megvásárlásához kőgazdagnak kell lenni, de erről majd később. Nézzük a hatalmas autó többi részét, és amikor azt mondom, hatalmas, az csupa nagybetűvel értendő. 5391x1950x1544 mm, ezek a nyers adatok, de ez nem adja vissza azt, hogy mennyire Rolls-Royce utánérzést ad a hetes. Egyébként sem az oldalán, sem a hátulján nem annyira merész mint elöl, de azért ezen sem kell csodálkozni, mert egy ilyen sofőrös limuzinnak is használható járműnek a vásárló, vagy épp utazóközönsége azért elvárhat némi konzervativizmust is. Bent pedig jön a „modernizmus”. Minden a digitalizációról szól, és olyan mintha egy sci fi-be csöppentünk volna. Óriási a képernyő, ami végigfut a vezető orrától majdnem a jobb első utasig. Ezen az iDrive 8-as fut, ami gyors, logikus, de annyi a funkció és a menüben az alpontok alpontja, hogy menet közben semmiképp nem érdemes a vezetőnek babrálnia vele. Ám, ahogy említettem, sofőrös limuzin is lehet, ennek megfelelően a jobb hátsó ülés a fő attrakció. Persze nem mehetek el szó nélkül az elöl látható, üvegnek tűnő plexicsík mellet, ami este, kivilágítva nyer igazán értelmet, vagy épp a kasmírgyapjú kárpit mellett, ami milliószor kellemesebb anyag a bőrnél. De ebből ugye hátra is jut, szóval újfent visszakanyarodtak a gondolataim a hátsóhoz, bármennyire is vezetésorientált vagyok. Tehát az a bizonyos jobb hátsó: itt aztán tényleg a Rolls-Royce limuzinokkal vetekszik a BMW, hiszen lényegében mindent tud, amit a brit masinák. Szinte fekvőhellyé alakítható, masszíroz, hűt, fűt, már csak az hiányzik, hogy kávét is csináljon. Ráadásul itt már nem holmi gombokkal avatkozhat be a mélyen tisztelt utas az infotainment rendszer működésébe, hanem az ajtóburkolatokba épített minimonitorokon pötyögheti be az utasításokat. Villanymotorból kettő is jutott az i7-be, amelyek összesen 544 lóerőt és 745 Nm nyomatékot adnak. Gyorsulása mint egy sportautóé, hiszen 4,7 másodperc alatt eléri a 100 km/h tempót, pedig az üres tömege 2,7 tonna! Nem csoda, hogy torkos – ha lehet ilyet mondani egy villanyautóra – bár furán hat a kifejezés, hogy nyeli az áramot. Azonban jobban belegondolva a 24 kWh/100 km vegyesben nem is olyan vészes egy ekkora limuzinról, amelynek ennyi áramfogyasztója akad a fedélzeten. Ehhez méretezték a 105 kilowattórás akkucsomagot is, ami papíron több, mint 600 kilométerre elegendő energiát tárol. A valóságban ez inkább 400 kilométer körül alakul. Aztán jöhet a töltés, ami akár 195 kilowattal is történhető, de nekem csak 11 és 50 kilowattos töltőkön sikerült beállnom a teszt során, ami jól mutatja, hogy a „fotelben ülve” kitalált villanyos jövőhöz a töltőhálózatot még igencsak fejleszteni kell. Maradva a Rolls-Royce hangulatnál, arról is beszélnem kell, hogy a 7-est sokkal jobb érzés vezetni, hamar hozzá lehet szokni a méreteihez, de kissé steril a kormányzás, meg a haladás is a villanyos változatban. Szóval itt is hátsó utasnak lenni a legjobb. Futóműve elöl és hátul is többlengőkaros adaptív légrugós, szintszabályozós, minden adott tehát, hogy átlebegjen a hazai utakon. És át is lebeg. Olyan érzés az i7-tel utazni, mintha normálisan aszfaltozott világba csöppentünk volna. Nagyszerű tehát a rugózási kényelem, dehát ezt el is várja a jobbhátsó utas, aki minimum 52 124 000 forintot kifizetett érte. Ami ebben a kategóriában nem is kirívó. Ugyanakkor az extrák rendelésénél repkednek a milliók. Az M-csomag, a testreszabhatóság közben kiválasztott díszburkolatok, kényelmi berendezések és biztonsági felszerelések a tesztautó árát egészen 71 millió forintig repítették. De hol van ez egy Rolls árától, miközben élményben talán még egy kicsit többet is nyújt.