Akár a svájci bicska – Mitsubishi Outlander használtteszt

Öt évvel ezelőtt, 2007-ben lépett piacra a Mitusbishi Outlander második generációja, mely egyben a Citroën C-Crosser és a Peugeot 4007 megfelelője is. Kezdetben francia emblémás testvéreihez hasonlóan Japánban gyártották, majd épp az Outlander összeszerelését Hollandiába, a valaha Carismákat, később Coltokat építő NedCar üzembe került. Tesztpéldányunk – ami egyébként egy 2007-es, legelső évből való példány, még japán. Nem titok, hogy az unokatestvérem autójáról van szó, első tulajos, 5 év alatt 120 ezer kilométert megtett, 3 gyerek által is nyüstölt darab. Igazi használati tárgy, talán pont olyan körülmények között nyüstölve, ahogyan azt a hosszas meetingeken a tervezők és a marketingesek elképzelték.
A 2,67 méter tengelytávú karosszéria 5+2 ülésesnek nevezhető, ami 3 gyerek mellett fontos, hiszen, ha a nagyszülőket vagy akár csak egy óvodás, iskolás barátot/barátnőt kíván vinni a család, senkit sem kell otthon hagyni vagy másik autót beindítani. A hétülésesség sokat ér, még úgy is, hogy az Outlander 5 üléssel kifejezetten tágas, hátul is tologatható, szabályozható dőlésszögű üléses utasterét ilyenkor teljesen át kell alakítani. Ha hátra kisgyerekeknél nagyobb méretűeket ültetnénk, akkor a középső sort is előbbre kell húzni – így már ott sem lesz nagy az amúgy annak számító lábtér. A csomagtér is csak 5 ülés mögött nagy, még a Rockford Fosgate prémiumhifi mélynyomójával is 541 literes, a harmadik üléssort kihajtva azonban minimálisra csökken, de azért teljesen úgy sem szűnik meg. A kissé macerásan, egyben kihajtható pótülés mögé egy-két közepes méretű sporttáska még betehető, kisebb méretű cuccokat pedig alá is tolhatunk. Érdekes, hogy a harmadik sor olyannyira csak kiegészítő, hogy hiába bőrkárpitos az Instyle ellátmány, ez csak szövethuzatot kapott.

A zömében kemény plasztikokból épülő műszerfal zokszó nélkül élte meg az elmúlt 5 évet, ma is egyben van, kopás, elszíneződés nem látható rajta. Még a kormánykerék és a váltógomb bőrhuzata is egészen tartósnak mutatkozik, s az ülésekre, valamint az ajtókra felhúzott réteg szintúgy. Töredezés nincs, s a sofőr ülésén is minimális a nyúlás, nem redőződik a kárpit. Pedig nem épp kímélős használatban üzemel, hétköznapokon gyerekeket hord iskolába, óvodába, ami rövid távok mellé, viszonylag sok ki-be szállást jelent. Családi autózásokkor pedig a gyerekek élettere az autó, nincs kegyelem, takarítás pedig csak ritkán fér bele a zsúfolt időrendbe. A 120 ezer kilométeres, kevéssel átlag feletti futásból pedig kiolvasható, hogy viszonylag sok hosszabb távú autózás is része az Outlander életének, ami nem más, mint a vidéki nagyszülők + aktív életmód képletének eredménye. Bizony, az Outlander autópályán is viszonylag sokat fut, de tájfutó és terepbringás gazdája azt is fontosnak tartja, hogy egy-egy távolabbi, vidéki, külföldi versenyre, ahhoz minél közelebb el tudjon jutni. Olyankor jól jön az Outlander átlagosnál nagyobb hasmagassága, összkerékhajtása pedig hegyes terepen lakva már a hétköznapi rohangálászáskor, az iskola megközelítésekor is fontos. A három állású (csupán első, automata vagy alacsony tempóhoz fix) összkerékhajtás-kapcsoló nem is igen szokott más pozícióban lenni, mint 4WD, hiszen a hátsó kerekek – elektronikusan vezérelt lamellás kuplungon keresztül – hajtása a kanyarjellemzőket is javítja, s gyorsításkor is jól jöhet.

A svájci bicskákéhoz hasonlatos, univerzális használhatóság természetesen néhány kompromisszummal is együtt jár. Az Outlander nem komoly terepjáró – nem is kell, hogy az legyen, városban 4,64 méteres hosszával sokszor nehezen leparkolható – de azért nem nehezebben, mint egy hagyományos középkategóriás; futása pedig nem halk. Motorja, a Volkswagentől származó, 2,0 literes, PD, azaz adagolófúvókás dízel szinte minden helyzetben zajos és nyers járású. Utóbbi hosszú évek után is zavaró, alul nagyon alacsony, 1750 1/perctől lórúgásként érkező 310 Newtonméteres nyomatéka azonban megszokható. Vele akár 10,8 másodperc alatt 100 km/órás tempóra lehet érni, ami a csaknem 1,7 tonnás saját tömeggel egyáltalán nem rossz. Talán még fontosabb azonban a fogyasztás, ami gyári vegyes érték szerint 6,9 l/100 km a 18 colos, méretes kerekekkel, a valóságban pedig még kedvezőbb. Érdekes, de sok esetben az átlagtempó tizede a fogyasztási érték, azaz például zömében autópályázós, majd városon átkelős, 86 km/órás átlagsebességgel teljesített etap után 8,6, higgadt gurulós, városi, elővárosi, 49 km/órás átlagtempójú szakasz után 4,9 l/100 km értékről is tudósíthat a fedélzeti számítógép. A nagy átlag egyébként a kettő között, 6,5 l/100 km környékén adódott, viszonylag kevés dugózással.
Étvágya szerint tehát gazdaságos autó az Outlander, árával most ért a már sokak számára elérhető, 3 milliós szintre (persze nem a bőrkárpitos fullextrás ellátmánnyal, azok még mindig 4 milliónál kezdődnek). Mielőtt valaki beleugrana, az átlagosnál kevéssel magasabb, a kezdeti, 15 ezer kilométeres szervizperiódusú példányoknál gyakorta esedékes szervizköltségekre számítson. Az Outlander temérdek szolgáltatásáért kell ugyanis fizetni. Ha azonban összeadjuk a 7 üléses utastér, az összkerékhajtás és az akár bőr kárpitos, kényelmes, kulcs nélküli nyitó- indítórendszeres, igényes hifis, 6 légzsákos, ESP-s ellátmány sorát, ma is azt kapjuk, hogy az Outlander messze átlagon felül értékarányos autó. Használói véleményeink szerint 4,1-es osztályzatot érdemelt, amivel teljes mértékben egyet tudunk érteni, s az onnan kiolvasható negatívummal, a nagy tömegből eredő, átlagon felüli gumikopást is alá tudjuk támasztani, hozzátesszük, az Instyle 225/55 R18-as méretében nem is olcsó egy új garnitúra. Ezekkel kalkuláljon az egyterűs jellemzőket is bevető SUV-val szimpatizáló vevő, s az Outlander mellett nyugodtan nézegesse a francia márkák azonos megjelenésű és technikájú modelljeit is!