A vezetés háromhengeres öröme. MINI Cooper teszt

Ha hisszük, ha nem, a képeken látható MINI vadonatúj. Már a harmadik generációból való, s amennyiben karosszériáját vesszük alapul, klasszikus. Klasszikusan háromajtós. Bizony, rövidesen praktikusabb ötajtósan is kapható lesz a BMW szárnyai alatt sokadvirágzását élő mini-MINI, s visszatérve a felütésre: laikusok meg nem mondanák, hogy új kocsiról van szó. És ez nagyon jól is van, így kell lennie, hiszen a MINI attól örökzöld (még pirosan, fehér csíkokkal, tetővel és tükrökkel, illetve fekete tetőoszlopostul és kerékívestül is), hogy dizájnja folyvást a régi, s hogy merőben más a dizájnja, mint a polgári személygépjárművek többségének. Retró=menő. Mindenesetre itt egy 2003-as dupla tükör a miheztartás, az összehasonlítás végett.

Ugye, hogy? Persze a legújabb változat szokás szerint nőtt egy kicsit, mert nőnie kellett (az őshöz képest pedig egy mamut), azonban ne legyenek illúzióink: attól még, hogy csöppnyivel méretesebb és még méretesebbnek is mutatja magát, a MINI csak egy kisautó, ha prémiumos kivitelezésben, prémiumos minőségben és prémiumos áron is. Mindegy, nem a méret a lényeg, inkább az üzenet, s az érzelmek kiváltása, ami hát a tapasztalatok alapján átszüremkedik és működik. Értem ezalatt, hogy a tesztautó láttán az utca népe elmosolyodik és/vagy elalél, ébrednek a vágyak, elkerekedik a szem, dobban a szív, s a fogaknak az ő kerítésükön minimum egy juj, de szép garantáltan kiszökken.

Pláne, ha a keret nélküli ablakos ajtókat szélesre nyitva bepillantást nyernek az utastérbe, s elvesznek a kaotikusnak tetsző, ellenben sajátosságában is egész logikus műszerfalon/középkonzolon, a billenőkapcsolók és a javarészt kerekded formai játékok tengerében, katyvaszában. Kivételnek a két középső szellőző mondjuk szögletes, de sebaj, fontosabb, hogy a központi bőségtálról elköltözött az analóg sebességmérő, s már az ablakemelőkért sem odalent érdemes kotorászni. Ott vannak, ahol lenniük kell: az ajtóban.

Ahogy odakünn a krómszáj, a nyújtott orr, az átrajzolt, krómkeretes lámpák és a hátul krómcsíkba biggyesztett logó, idebenn – a már említetteken túl még - a piros indítógomb, a BMW-féle írásfelismerős iDrive, a váltó tövében a háromállású élménykapcsoló, a bőségtál karimáján meg az üzemmódtól függő (és KITT-tel egyetemben egyéb szituációkban, pl. parkoláskor is élő és pulzáló) futófény az újdonság. Kissé bazári, de az van, hogy Green, azaz zöld módban értelemszerűen bezöldül a lelkem, s azt írja ki, hogy Fogyasztásoptimalizált vezetés öröme… De váltás Mid módba, középállásba, ahol sárgás háttérrel ezt kapjuk: a MINI vezetés tipikus öröme. Végül Sport mód pirosban: Maximális gokart érzés.

Én ezeket inkább nem kommentálnám, helyette tényszerűen kijelentem, hogy elöl kényelmes, sok helyet adó és számos hangulatvilágítással hangulatos a MINI, hátul meg vállban és térdben szűk, fejtérben remek. Hogy érezni-e a tengelytáv durván 3, a szélesség 4 centis növekedését? Talán. A világos ajtókárpitok növelik a térérzetet, annyi szent. Hátra/hátulról be/kiszállni nem kihívás, a két hátsó utas az elődhöz mérten nagyobb-kényelmesebb ülésekben utazgathat. És várhatja, hogy végre kiszállhasson.

Rekeszek, mélyedések, pohártartók? Rendben. Még úgy is, hogy nem kis helyigényű elektromos, csak hagyományosan mechanikus-karos a rögzítőfék. Még úgy is, hogy az ajtózsebek parányiak, s hogy a két kesztyűtartó közül a felsőbe tényleg csak egy pár kesztyű férhet. Vékonyka, női. Elöl a könyöklő magassága állítható, de a kézifék jól beleverhető. Az anyagminőség, a kidolgozás minősége elsőrangúnak tűnt. Aztán történt, ami történt, de én még nem hallottam hasonló galibáról MINI esetében, az importőrnél is csak csóválták a fejüket – bízzunk benne, hogy egy előszériás példány egyedi baja volt, hogy a kolléga kezében maradt a váltó…

Csomagtér? Százalékosan rengeteggel, literben 51-gyel bővülve 211 literes lett (könnyen bővíthető), s jó pénzért kétszintes, továbbá a padlót szépen oda lehet passzintani a hátsó ülésekhez – kiváló. Nem annyira az, hogy alapból nincs pótkerék – defektünk és kálváriánk tanulsága, hogy igenis kell az a fránya pótkerék, s a defektjavító messze nem az igazi…

És akkor a motorról. Ami, ha a két Cooperről beszélünk, a benzinesről és a dízelről, akkor háromhengeres, 1,5 literes és turbós. Mellesleg közvetlen befecskendezéses, folyamatosan változó szelepvezérléses, turbója kettős megfúvású köztes hűtővel - csúcstechnika. Tesztautónkat a benzines hajtotta, és ez az alap 136 lóerővel és 220 Nm nyomatékkal. (Máshol forgalmazzák a One-t és a One D-t, Magyarországon nem.) És ez a 220 Nm a pincéből, percenkénti 1250-es fordulattól rendelkezésre áll, köszönjük. Tehát 3 henger – ez van, rövidesen tuti a BMW modelljeiben is jön, mert csak, mert akut CO₂-csökkentés dívik, barátkozzunk meg a gondolattal. Különben a MINI Cooperben nem nehéz megbarátkozni a páratlan hengerszámmal, csak Green módban és alacsony fordulaton félhalott a csomag.

A 8 mp-en belül 100-as sprintidő is jelzi, hogy a turbós 136 LE vígan viszi az üresen 1,1 tonnát, és a Cooper tényleg fürgén szedi a lábát, ha azt akarja a sofőr. Főleg Sport módban élénk a gázreakció és direkt a kormány, pörgetve már-már sportos a miliő, amiben nyilván a közvetlen kormányzás és a feszes futómű is partner. Meg a szuper üléspozíció, a szuper (alapból 6-os manuális) váltó és a hatékony fék. A turbó szuszog, fütyül, a kipufogó mormog, rotyog, ez kell, nem a háromhengeres vibrálás.

Fogyasztás? Gyárilag 4,5 liter benzinnel is elvegetálhat a 136 lóerős német/brit MINI, de a valóságban sem torkos - tesztátlagunk 7 l/100 km lett úgy, hogy amikor csak tudtuk, alaposan kihasználtuk a képességeit. És még: a megengedett pályatempónál sem zajos. Az iDrive pompás. A multimédia színvonala szintén, csak ne akarna ilyen übertrendi lenni... De az akar lenni, és az is. Hogy kilátni belőle nem igen lehet? Tolatókamera is van ám, meg minden modern sofőrsegéd. Hogy a rükvercet és az egyest nem nehéz összekeverni? Nekem nem volt vele gondom, a kollégának igen. Végül az árról: az indulója 5,6 millió forint, míg tesztautónkat közel 8 milliósra extrázta az importőr. És még bőven lehetett volna mit beleszuszakolni. Viszont a vezetés öröme felármentes, még háromhengeresen is.