Tavaly Lengyelországban statikus bemutatón ismerkedtünk a Toyota terepjárójával, most viszont már az Atlasz-hegységben vizsgázott olyan körülmények között, ahova ténylegesen szánták.
A terepjárók fogalma az utóbbi években kissé átalakult, hiszen a SUV-ok térhódításával lépten-nyomon azokra hasonlító autókba botlunk . Ám a Land Cruiser igazi, nagybetűs TEREPJÁRÓ! A Toyota egy célszerszámot alkotott, amely arra hivatott, hogy a szó legszorosabb értelmében árkon-bokron át segítse tulajdonosát. Ezért sem meglepő, hogy például a Közel-Keleten elképesztő népszerűségnek örvend, abban a régióban pedig köztudottan nem „autóbarát” a környezet, és nem a mesterségesen generált torlódások miatt.
Na, de mielőtt a marokkói hegymászásról mesélnék, ismerkedjünk meg az útitársammal! A Land Cruiser 1951 óta szerepel a Toyota modellpalettáján, így az egyik legrégebb óta tökéletesedő típus. Az aktuális már a nyolcadik generáció, amely formatervében is szakított az elmúlt évtizedek irányával, sokkal több a szögletes vonal, kevesebb a lekerekítés (kivéve egy kereklámpás limitáltszériát). Előre és hátra is fényezetlen lökhárítók kerülnek, így ezek cseréje kevésbé lesz fájó egy esetleges sérülésnél, de a lámpatestek elhelyezése is a költséges javításoktól menthet meg . Manapság ritka, hogy generációváltásnál "lenyesnek" egy autóból, ám a Land Cruisernél meglépték, hiszen keskenyebb lett, de még így is 1,98 méter széles. A Toyota mérnökei szerint erre azért volt szükség, hogy a szűkebb erdei utakon is vígan boldoguljon a terepjáró. Ha már itt tartunk: a hossza 4,93 méter, a magassága 20 colos felnikkel 1,94 méter, míg a tengelytáv 2,85 méter.
Az utastér hangulata hozza azt, amit a külső predesztinál. Rengeteg fizikai gomb, többségével a terepfunkciók hívhatóak elő, de szerencsére akad külön klímapanel is. Digitális kijelzőből csak a legszükségesebbeket pakolták a Land Cruiserbe: a kormány mögött és a műszerfal tetején is egy 12,3 colos, utóbbi természetesen érintésérzékeny. A digitális műszeregységet remekül pozicionálták, hiszen erős napsütésben is tökéletesen leolvashatóak az adatok, ami részben a méretes árnyékolónak köszönhető.
Az ülések anyaghasználat terén hozzák az elvárt szintet, de itt sem a luxus irányába tolták el a Land Cruisert. Elöl fejedelmi a térkínálat, hátul az autó dimenzióihoz képest kifejezetten szűkös, de azért négy átlagos termetű felnőtt befogadására alkalmas. Bár a menetpróbán kizárólag ötüléses kivitellel találkoztunk, rendelhető hétszemélyes is, nyilván a csomagtér-kapacitás kárára. Két üléssorral 742 litert kínál a Land Cruiser, amely 1292 literig bővíthető. A másik verziónál csupán 130 literrel lehet kalkulálni ha mind a hét ülés felhajtott állapotban van, 5 üléssel 556 literre, míg kettővel 1053 literre jön ki a matek.
Motorfronton Európában nem variálták túl a kínálatot, javarészt az emissziós normák miatt. Itthon kizárólag 2,8 literes, négyhengeres dízelmotorral rendelhető a Land Cruiser, amely 205 lóerő és 500 newtonméter leadására képes, és óriási, 80 literes üzemanyagtartályból kortyolgat.
A tesztútvonalat remekül állította össze a Toyota, így többféle környezetben is kipróbálhattuk a terepjárót. Első körben aszfalton bizonyíthatott. A menetkomfort teljesen vállalható, a futómű szépen teszi a dolgát, viszont a dízelmotor erőlködésének hangjából több jut el az utastérbe, mint kellene, illetve a gázpedálra is viszonylag ráérősen reagál. Persze, ezen kár meglepődni, főleg annak tudatában, hogy a gyári 0-100 km/óra érték kerek 12 másodperc. De ezen nem is akarok tovább rugózni, egyszerűen nem erre találták ki a Land Cruisert.
Az igazi énjét a járatlan utakon mutatja meg. Az Atlasz-hegység felfedezéséhez olyan útvonalat állítottak össze, hogy a népszerű, mindennapokban használatos navigációs alkalmazásokba ezek a szakaszok egyszerűen nincsenek is betáplálva, sőt, néha még mi sem hittünk a szemünknek, hogy itt bármiféle út van. A Land Cruiser viszont egyszer sem jött zavarba. A legtöbb esetben a különböző terepfunkciók bekapcsolása nélkül is vígan megmászta az akadályokat, vagy épp ügyesen ereszkedett több tíz méteren keresztül. Persze ha a sofőr nem biztos a dolgában, akkor adott a felező, amivel tényleg gyerekjáték a mászás, ellenkező esetre pedig ott a „kúszó” mód, ami 5 km/órában maximalizálja az autó sebességét, viszont mindenféle pedálnyomkodás nélkül ereszkedik, a vezetőnek csupán a kormányzásra kell koncentrálnia. Egyébként az első terepszöge 31 fok, a hátsó 22 fok, míg a rámpaszög 25 fokos.
Az új Land Cruiserhez nehéz olyan terepet találni, ami keményen megizzasztja, ez pedig talán mindent elmond a képességeiről. A Toyota egy külön tesztpályát is összeállított az Atlasz-hegység egyik völgyében, hogy profi szakemberek segítségével, működés közben is megismerhessük a különleges terepfunkciókat, amikkel persze gyerekjáték volt a feladatok teljesítése. Szintén a terepjáró legendáját erősítik azok a marokkói tapasztalatok, amikre a Toyotának nem volt ráhatása. 2000 méteres magasságban, az úttalan utakat járva nem meglepő módon igencsak gyérré változott a „forgalom”, csupán néha jött szembe egy-egy helyi lakos, és ki nem találnátok: döntő többségük régebbi generációs Land Cruiserben ült.
Szóval egy új Land Cruisert nem könnyű zavarba hozni, így a legrosszabb, ami ezzel az autóval történhet a vásárlás után az az, ha a tulajdonos kizárólag a városban fog vele rohangálni, ugyanis arra csak a Toyota háza táján akad számtalan alkalmasabb gépjármű, ráadásul „bevásárlókocsinak” indokolatlanul drága is. Itthon 26 690 000 forinton nyit a terepjáró, viszont a hétülésesért minimum 31 150 000 forintot kell kicsengetni. Előbbi esetében a csúcsmodell konfigurálása 34 400 000 forintról indulhat, míg a három üléssoros verzió fullextrás változata 34 680 000 forinton nyit.
