A tökéletes villanyautó? Amire való, arra igen!

Ránézésre változatlan az eVito, de a lemezek alatt egy olyan módosítás lapul, ami elsőre talán nem is tűnik olyan nagy dolognak, pedig használati érték szempontjából megfordítja azt a bizonyos kockát. A 41 kWh kapacitású akkucsomag helyett ugyanis egy 60 kWh elraktározására képes egység lapul a legfrissebb példányok padlólemezében, így már nem csak a főnök elképzelései szerint vezetve, a klímán és a fűtésen is spórolva tudja kihúzni a futárműszak végéig, illetve a kisebb vállalkozásokat sem korlátozza a város határain belülre. Ám még mielőtt mélyebbre merülünk ebben a kérdéskörben, a megszokott módon érdemes körüljárni, hogy mi is ez az autó pontosan. Az eVito 5140 milliméteres hosszával, 1912 milliméteres magasságával és 1928 milliméteres szélességével a legnagyobb városi áruszállítók és a legkisebb helyközi furgonok összemosódó határán foglal helyet, éppen ezért mindkét felhasználási módra készül belőle villanyváltozat. Ez a városi verzió, ami látszik is rajta: egyértelműen arra a minimalista feladatra készült, hogy egy teljes műszakon át cikázzon a városban csomagokat kézbesítve, vagy a hétköznapi kisiparost szolgálja, aki nem vállal el munkát a megyehatáron túl. Autópályázni ott a nagyobb akkus változat, ám az más ligában játszik, így nem éri meg összekeverni a kettőt. Mondhatnám, hogy a műszerfalat is ugyanúgy a köznapi melóra szabták, ám az hazugság lenne, de csak mert egyetlen öltést sem találni rajta. Sokkal találóbb lenne az "öntötték" kifejezés, ugyanis minden kemény, kopogós, fröccsöntött műanyagból van, még a meglehetősen furcsa mintázatú kormánykerék is. Fontos viszont megjegyezni, hogy ez jelen esetben egyáltalán nem probléma: intenzív, sokszor még csak nem is rendeltetésszerű használatnak kitett felületek ezek, amelyeknél az elpusztíthatatlanság számít, és az hatványozottan jelen van az eVito belterében. Az EQV buszlimuzin - ugyan jóval menőbb - analóg óracsoportja után aligha meglepő, hogy a Vitóban sem találunk digitális műszeregységet, ebből a konkrét autóból ráadásul a gyári navigáció is kimaradt. Ennek ellenére a feláras, de legalább bluetoothos, telefontükrözéses, 7 colos képernyő mellett ott a "NAV" feliratú gomb, ami nem az adóhivatal honlapjára irányít, hanem nemes egyszerűséggel egy iránytűt jelenít meg. Túl sok haszna nincs, ám több mint a semmi, ráadásul hiába tűnik elsőre furcsának egy futárfurgonból kihagyni a térképet, ez is teljesen jogos abban a világban, ahol mindenki a saját eszközeit használja. A kabinba beférne akár három ülés is, ebben a konkrét autóban csak kettő volt amelyből a sofőré feláras: cserébe így ezek legalább kényelmesek, ám egyáltalán nem hosszú utakra szánták őket. Szintén a furgon városba szánt mivoltát hangsúlyozza a tempomat hiánya, ám még anélkül sem volt vele szenvedés csak településen kívül több mint 800 kilométert megtenni egy hét alatt, a maradék nagyjából 150 kilométernyi városozás pedig egyenesen kellemesnek hatott. Sokkal fontosabb viszont, amit a fülke hátfala mögött találunk: az eVito jobbos tolóajtón és felárasan kétszárnyú, 180 fokban nyitható hátsó ajtókon át megközelíthető raktere változattól függően 4630 és 6000 liter között mozog. Ez a tér ráadásul egy igen praktikus extra funkcióval is bír, a csomagtér alja egészen az ülések alá benyúlik, hogy még a 3 métert közelítő cső se legyen akadály, még a rövid eVitóval se, amely rakterének legrövidebb pontja csak 2 méter környékén mozog. Természetesen kérhető bele padlóburkolat, ám ez az autó egy viszonylag alacsonyan, mondhatni reálisan extrázott példány: nagyobb igényűeknek még kilépőfénnyel és lábtérvilágítással is kérhető. Csak ugyebár minek? Ami viszont sokkal fontosabb, az a hajtás, hiszen amiről eddig szó volt, azt a korábbi eVito is tudta. Ám az csak kompromisszumosan volt alkalmas a feladatára, ez pedig egy olyan megállapítás, amit rengetegszer hallunk villanyautók esetében. A kisebb akku adta hatótáv ugyanis közel sem biztos, hogy a valóságban is tudta a futárműszakot, még fűtés vagy klíma nélkül sem, ugyanígy a kisiparos sem örül ha nem mehet 60 kilométernél messzebbi melóra autópályán. Hiába tehát a kényelmes fülke és a korrekt raktér. A változatlan, 116 lóerővel és 295 newtonméterrel szolgáló hajtást megtartva, de közel másfélszeresére nőtt akkucsomaggal viszont mindez a múlté, a hatótáv elméletben már a 260 kilométert is meghaladja. Mindez a gyakorlatban 220 és 250 közt alakul városban, már persze a vezetési stílus függvényében: észszerű klímázással még sietve is 200 felett tud maradni. Így még a 2368 kilós saját tömegén felül a maximális, 832 kilónyi rakománnyal is biztosan ki fogja futni egy 150 kilométeres nap, amelynek a végén a háromfázisú töltőoszlopon megpihenve legfeljebb 11 kilowattal 6,5 óra alatt tölt fel, az egyfázisú, 7,4 kilowattos töltőn pedig 10 óra alatt szívja tele magát. Otthoni konnektoron is lehet tölteni, ám ott nagyjából 30 óra alatt telik meg az üres akku. Említendő még az 50 kilowattos villámtöltés is, ezzel a gyártó állítása szerint 50 perc alatt megvan a 10-80%. Használati érték terén tehát a kisvállalkozónak és a hatalmas futárcégnek egyaránt tökéletes az eVito, ám az árakat is figyelembe véve már csak az utóbbi marad versenyben, itthon legalábbis biztosan. Mert hiába kevesebb még a felénél is a fenntartási költsége egy ilyen e-Vitónak a dízel megfelelőjével szemben, ha a vételára milliókkal lépi túl: az eVito 16,7 millió forintról indul áfa nélkül, a tesztautó pedig szinte kereken 19 millió a számításaim szerint, tehát csak akkor fog megtérülni a felár, ha 150, legfeljebb 200 ezer kilométert elmegy az autó - nem feltétlenül csak az első tulajnál, hiszen a használt maradványértéke is magasabb lesz. Mivel a legtöbb ilyen gép sokat megy, így jó eséllyel még Magyarországon is pluszosra jön ki a mérleg. Ráadásul alkalmazotti panasz sem lesz rá, dolgoztam már futárként, szállítottam ételt és árut is, elhihetitek tehát nekem: ez az autó tökéletesen alkalmas a feladatára. Ráadásul jobban is, mint a dízel, hiszen nem kell vele a benzinkútra járni, ismeretlen fogalom a rendszeres olajcsere, és nem lehet olyan könnyen megölni azzal sem, ha az alkalmazott túlságosan siet a frissen elindított, hideg motorral.